Annyira gyorsan elmentek a napok, hogy észre sem vettem, ahogyan december huszonharmadika lett. És hogy az mit jelent? Karácsonyozás a Harper családdal.

Az iskola az elmúlt héten karácsonyi lázban égett, fenyőfák, égősorok, mikulássapkák és csúnya pulcsik mindenhol. A tanórákon filmeztünk, sütit ettünk és hasonló ünnepi hülyeségeket csináltunk. A legtöbbet végigröhögtem Rachellel vagy Charlie-val, annyira abszurd volt.

Viszont huszonharmadikán... hát azon az estén nem kicsit volt gyomorgörcsöm. Akkor pakoltam össze kilenc éjszakára, sajnos egyedül. Charlie otthon volt és ott pakolt össze. Annyira tanácstalan voltam, mint még nem sokszor. Mi az anyámat vigyek?

A kezemben volt a telefonom, és az ujjam a hívás ikon fölött keringett. Gáz lenne megkérdezni mit vigyek?

Végül úgy döntöttem, inkább felhívom mint hogy egy egész család előtt beégjek. Gyorsan megnyomtam az ikont, mielőtt még meggondoltam volna magam. Háromszor csöngött ki, mire felvette.

-Szia. -hallottam meg a vidám hangját.

-Mégis mi a francot pakoljak be? Borzasztóan tanácstalan vagyok és nem akarok kilógni, csak mert hülye ruhákat viszek. -hadartam.

-Sejtettem hogy ez még előkerül. -hallottam a hangján hogy vigyorog. Hát köszi.

-Most komolyan kérdezem. Mindjárt bepánikolok.

-Nyugi, nincs semmi extra. Hozz otthoni ruhákat, egy-két farmert meg valami templomi cuccot is. Szoknyát meg egy inget. És könyörgöm, ne a bakancsodat húzd fel hozzá, mert a nagyanyám szívrohamot kap. -röhögött.

-Megnézem hátha van valami normális ruhám. -nevettem. -És hol fogunk aludni? -kérdeztem, miközben felálltam a bőröndöm mellől és egy nagyobb ruhakupachoz sétáltam.

-Mivel jössz velem, a nagyanyám olyan boldog lett, hogy rögtön külön szobát kaptunk. Lehet hogy öreg, de azért leesett neki a dolog. -jegyezte meg perverzül.

-Ha most itt lennél, én megütnélek.

-Ha ott lennék, nem beszélgetnénk.

-Egy perverz dög vagy. -jelentettem ki.

-Te pedig ezzel a perverz döggel leszel összezárva tíz napig. Remélem a szexi csipkés krampuszjelmezedet veszed fel. Különben szomorú leszek. -mondta drámaian. Szemforgatva hangosítottam ki, majd elkezdtem a ruhák között turkálni. Emlékeim szerint volt egy fekete szoknyám, amit kétlem hogy kidobtam volna. Először egy fekete és fehér kockás ing került a kezembe.

-Egy kockás ing megfelelő templomi viselet? -kérdeztem a kezemben a ruhadarabbal.

-Milyen színű?

-Fekete és fehér. Majd betűröm a szoknyába.

-Szerintem jó lesz. Majd megnézem, van-e ilyen ingem, aztán összeöltözünk. -röhögött.

-Jaj de cuki. A végén még normális pár leszünk. -vihogtam.

-Mi? -akadt meg.

-Mondom tök aranyos...

-Normális pár? Mert nem vagyunk normális pár? -szakított félbe. A hangja nem ideges volt vagy dühös, hanem... nem is tudom. Talán szomorú.

-Hát nem annyira. -válaszoltam vonakodva. -De ezzel nem azt akarom... -kezdtem bele, de kinyomott, így nem tudtam befejezi. A francba. Nem akartam megbántani.

Szomorúan néztem a telefonom és vártam hogy visszahívjon. Nem tudom mit hittem. Charlie nem az a típus.

Nagyot sóhajtottam és folytattam a pakolást. Megtaláltam a fekete szoknyám és egy fekete bokacsizmát is, úgyhogy bedobtam a bőröndbe az ingem, egy vastag harisnya, sok fehérnemű, pizsama, különböző pólók, melegítők, pulcsik és farmerek társaságában. Azért betettem néhány térdzoknit is, biztos ami biztos.

Randalíroztam még egy picit a lakásban, összeszedtem a fogkefémet, fésűmet meg mindenféle tisztálkodószert, és bedobtam egy nesszeszerbe, amit a bőröndbe hajítottam. Végül mielőtt lecsuktam a bőrönd tetejét, a ruhák tetejére dobtam a laptopom és a töltőjét.

Átmentem a fürdőszobába, ahol levettem a ruháimat és beálltam a zuhanyzóba. A hajamat kibontva hagytam és nekiálltam megmosni. Jól esett a forró víz alatt áztatni magam, mert így legalább kiürült a fejem. Vagyis csak majdnem, mert az a gombóc a torkomban ott volt.

Hiába áztattam magam, ameddig már meleg víz sem maradt, sajnos még így sem ment el elég időm. Hajat szárítani lusta voltam, úgyhogy magamra tekertem egy törölközőt és úgy mentem vissza a szobámba. Kis gondolkozás után kivettem a laptopom a bőröndből. Éreztem hogy nem vagyok álmos, úgyhogy bekapcsoltam a gépem és betettem egy filmet, amit már minimum ezerszer láttam.

Mialatt felcsendült a főcímdal, felhúztam egy pólót és egy rövidgatyát. A póló természetesen Charlie pólója volt, és elképesztő illata volt. Eszembe jutott, hogy most több mint egy hétig ebben az illatban fogok aludni. Feltéve ha nem sértődött meg annyira.

Leültem a gépem elé, a matracra és elkezdtem a filmet nézni. Majd miután vége lett, égegyet megnéztem, és mégegyet. Hajnali háromig filmeztem, amivel annyi volt a baj, hogy hétkor keltem volna. Gyorsan visszatettem a gépem a bőröndbe, feltettem a telefonom töltőre és lefeküdtem aludni.

Vagyis csak megpróbáltam, mert eszembe jutott valami.

Azt mondtam nem vagyunk egy normális pár. Lehet hogy Charlie magára vette, hogy nem normális?

Szitkozódva nyomtam a fejem a párnámba és beleüvöltöttem. Egy igazi hülye vagyok.

Addig forgolódtam idegesen az ágyamban, míg sikerült elaludnom, ami nehezen, de sikerült. Viszont alig pár órával később megszólalt a rohadék ébresztőm, amit idegbetegül csaptam agyon.

Ha Charlie egyáltalán hajlandó még szóba állni velem, akkor el kéne készülnöm. Lassan kimásztam az ágyamból és átcsoszogtam a fürdőbe. Újra lezuhanyoztam, kifésültem a hullámosra száradt hajamat, majd a konyha felé vettem az irányt.

Csináltam magamnak egy tál müzlit, amit helyben elkezdtem megenni. A kis csokigolyók hangosan ropogtak a fogaim alatt, nekem pedig az járt a fejemben, ha valaki most mellettem lenne, ugyanúgy hallaná-e mint én. Mindennapi gondolatok, amikre sosem kapok választ.

Reggeli után csináltam magamnak egy kakaót, közben pedig lefőztem egy adag kávét Charlie-nak, hátha ezzel megpuhítom.

Pont végeztem a kakaómmal és készen lett a kávé, amikor hallottam az ablak nyikorgását. Felkaptam a fejjem és kinéztem a konyhából. Az ablakomon egy Havas Charlie lépett be (tudom, ez nekem is nagyon fájt :D ). A hajában apró hópelyhek voltak, ahogyan a nyakában lévő sálon és a kabátján is. Mosolyogva mentem át a nappaliba.

-Szia. -léptem mellé. Nem akartam elhamarkodottan cselekedni, mondjuk letámadni, mert nem tudom hogy haragszik-e rám.

-Boldog karácsonyt. -vigyorgott rám, majd a derekamnál fogva magához húzott. Szorosan hozzábújtam, az arcomat a ruhájába fúrtam és beszívtam a bódító illatát.

-Ne haragudj. -motyogtam.

-Mi?

-Ne haragudj. -emeltem fel a fejem. -Nem akartalak megbántani.

-Nincs miért bocsánatot kérned. Ezt... ezt most tényleg én reagáltam túl. -lehajolt és egy puszit nyomott a homlokomra, mire halkan felsóhajtottam. -Kávéillatot érzek?

-Talán. -vontam vállat mosolyogva.

-Imádlak. -szorongatott meg. -Eszek valamit. Addig öltözz fel.

-Mit húzzak fel? -kérdeztem, miután eleresztett és a konyha felé vette az irányt.

-Három órát fogunk utazni, úgyhogy nyugodtan vegyél fel valami kényelmesebbet. Én is így jövök. -visszafordult és végigmutatott magán. Egy fekete melegítőt és egy sötétpiros pulóvert vett fel, a pulcsin pedig a fekete kabátja és a szintén fekete sálja volt. Színesen öltözködik, mint mindig.

-Oké, értem. Keresek valamit. -mondtam, majd visszamentem a szobámba. Az eszemben volt, hogy van egy hasonló színű pulcsim és fekete melegítőm. Az utóbbt a bőröndöből rángattam ki, majd megkerestem a piros felsőt. Mikor megtaláltam, vigyorogva öltöztem fel, majd betettem a bőröndömbe a telefontöltőmet és lecsuktam a tetejét.

-Kész vagy? -kiáltott be Charlie a konyhából.

-Még fogat mosok! -üvöltöttem vissza, utána pedig valóban átmentem a fürdőbe. Szerencsére egyszerre van vagy három fogkefém, úgyhogy teljesen nyugodtan meg tudtam mosni a fogam. Éppen amikor letöröltem a szám sarkáról a fogkrémet, belépett a fürdőbe Charlie.

- Lassabb vagy mint egy lajhár. Anyámék ma még el terveznek indulni. -vigyorgott rám, miközben mellém jött. A kabátot és a sálat már levette, így mégjobban látszott, hogy konkrétan összeöltöztünk.

-Nem tehetek róla. Túl sok időt töltök veled. -nyújtottam rá a nyelvem, majd a kezeimet a dereka köré kulcsoltam és közelebb húztam.

-Tetszik a ruhád. -súgta a fülembe, és finoman megpaskolta a fenekem.

-Nekünk nem kellene mennünk?

-Ezért még számolunk. -csókolt meg.

>>>

Fél órával később a Harper család háza előtt álltunk. A bőröndömet Charlie már bepakolta a csomagtartóba. Egy vastag fekete kabátban és egy óriási kockás sálban fagyoskodtam az autó mellett. Charlie most ment be a házba egy újabb bőröndért. Elvileg pár perc múlva indulunk, viszont nekem majd befagyott a seggem. Még ásítani sem mertem, nehogy a belső szerveimnek is annyi legyen, pedig baromira fáradt voltam.

Egyhelyben ugráltam, hátha felmelegszek, miközben Charlie kijött a kezében egy piros bőrönddel. Furán nézett rám, miközben bepakolta az autóba.

-Miért nem ülsz be? -kérdezte, miközben lecsapta a csomagtartó tetejét.

-Meg akartalak várni. -dideregtem. Rémesen hideg volt kint.

-Butus vagy. Beszállhattál volna, meleg van az autóban. -odajött hozzám és a két keze közé vette a megfagyott arcomat. -Tényleg be kéne szállnod, mielőtt hóember lesz belőled.

-Te is jössz? -kérdeztem bociszemekkel.

-Persze. -mosolygott rám és egy puszit nyomott az orromra, majd megfogta a szintén jégcsap kezem és elhúzott a fekete terepjáróhoz. Kinyitotta az ajtót és bemászott a hátsó ülésre. Beültem mellé, ajd becsuktam az ajtót. A kinti és az autóban lévő hőmérséklet minimum ég és föld volt. Azonnal melegem lett a vastag kabátban, úgyhogy kihámoztam magam belőle és a sálamból is, mellettem pedig Charlie ugyanezt tette.

-Sokkal jobb. -dőltem hátra sóhajtva.

-Csak azért lettél hóember, hogy engem megvárhass? -fordult felém mosolyogva.

-Hát... igen. -vontam vállat.

-Mazochista. -röhögött ki, majd magához húzott és lágyan megcsókolt. A kezemet az arcára tettem és lassan simogattam.

-Izgulok. -motyogtam.

-Miért? -húzódott el összeráncolt szemöldökkel.

-A családod miatt. -haraptam az ajkamba.

-Veled leszek végig. Nem kell aggódnód. Amúgy meg, szerintem imádni fognak. Főleg az unokatestvéreim. -mosolygott rám bátorítóan. Mondani akartam valamit, de pont akkor ültek be Charlie szülei az autóba, úgyhogy inkább egy picit arrébb húzódtam tőle és összekulcsoltam az ujjainkat.

-Indulhatunk? -fordult hátra Camille. Kedvesen mosolygott rám, de amikor Charlie-ra nézett, megvillant a szeme. Valahogyan abban a pillanatban szívesen megtéptem volna.

-Már el kellett volna. -jegyezte meg Charlie csípősen. Éreztem ahogyan megfeszül, és őszinte utálattal nézett az anyja, vagyis a nevelőanyja felé.

-Ezt igennek veszem. -forgatta meg gúnyosan a szemeit Camille, majd visszafordult, pillanatokon belül pedig Samuel beindította az autót.

-Nyugi. -suttogtam Charlie fülébe, és egy picit megszorítottam az ujjait. Kivette a kezét az enyémből és átkarolta vele a derekam, majd magához húzott és megpuszilta a fejem búbját.

-Nem tudom mi lenne velem nélküled. -mormogta a hajamba. Lehunytam a szemem és a vállára hajtottam a fejem. Megértettem miért akart elhozni. Ha ilyen a légkör köztük, akkor nem csoda hogy nem akart egyedül jönni.

-Álmos vagyok. -ásítottam, majd közelebb bújtam hozzá. Tény hogy nem fáztam,de attól még jó érzés ahogyan melegít.

-Dettó. Szarul aludtam.

-Mégis hogyan? -kérdeztem a vállától.

-Nem vettem be az altatót. Nem volt kedvem. -vont vállat, mire felszisszentem. -Bocsi.

-Hülye vagy. -felemeltem a fejem a válláról, az óriási sálamat gombóccá gyűrtem és az ölébe raktam, majd ráfeküdtem. Miközben kényelembe helyeztem magam, Charlie a hajamat piszkálgatta és az oldalamat simogatta, ezzel mégjobban elálmosítva engem.

-Aludj jól. -simított végig az arcomon.

-Te fogsz aludni? -kérdeztem csukott szemmel.

-Szerintem igen. -ásított. Mosolyogva kerestem meg a kezét, majd összefűztem az ujjainkat és a mellkasomhoz húztam a kezünket. Az autóban valamilyen jazz szám ment halkan, a Harper szülők egymással beszélgettek, én pedig Charlie-n fekhetek. Tökéletes az elalváshoz, ami pár percen belül bekövetkezett.

Olyan két órával később ébredhettem fel. Először az tűnt fel, hogy rohadtul elzsibadt a lábam.

Mikor kinyitottam a szememés felnéztem egy alvó Charlie-n állapodott meg a tekintetem. A fejét az ablaknak döntötte, az egyik keze az enyémben volt, a másikat a fejem mellé tette. Olyan aranyosan aludt... mindig rácsodálkozok, pedig annyiszor láttam már az édes arcát és hallottam a halk szuszogását.

Átnéztem a műszerfalra és megállapítottam, hogy már három órája utazunk, vagyis hamarosan megérkezünk, ami egy enyhe pánikkal töltött el. A szememet dörzsölve elengedtem Charlie kezét és felültem, majd kinéztem az ablakon. Körülöttünk minden havas volt és fehér, kétoldalt fenyők szegélyezték az utat.

Annyira belemerültem a tájba, hogy észre sem vettem amikor Charlie felébredt. Egy picit megugrottam amikor a kezét a derekamra csúsztatta. Mosolyogva felé fordultam, így egy frissen ébredt Charlie-t láttam meg. Még álmosan pislogott felém, de borzasztóan édes volt. Odacsúsztam közvetlen mellé, a két kezem közé vettem az arcát és óvatosan megcsókoltam.

-Elaludtad a hajad. -vigyorgott rám. Szemforgatva tapogattam meg a fejem, majd inkább levettem a csuklómról a hajgumim és összefogtam egy kontyba.

-Megfelelek így az első találkozásra? -mutattam magamra.

-Hát, pár perc múlva megtudjuk. -pöckölte meg az orrom. Kinyújtottam rá a nyelvem, mire közelebb hajolt és finoman ráharapott, utána pedig az ajkait az enyémeknek nyomta. Mosolyogva túrtam a hajába és húztam közelebb magamhoz. Néha azon gondolkozok, már nem normális hogy ennyire szeretem.

Annyira belemerültünk egymás szájába, hogy csak a lefékező autó és a becsapódó kocsiajtó hangja húzott vissza a való világba. Ijedt tekintettel néztem Charlie-ra, aki csak nevetve egy utolsó csókot nyomott a számra, majd felkapta a kabátját és kimászott a kocsiból. Egy óriási sóhaj kíséretében utolsóként szálltam ki, közben magamra kaptam az összes ruhadarabot, majd a csomagtartóhoz sétáltam.

-Ez volt az eddigi legrosszabb ötleted. -jegyeztem meg halkan, miközben kiemeltem a bőröndömet. Pontosabban csak megpróbáltam, de amekkora szerencsétlenség vagyok, majdnem hátraestem, úgyhogy inkább Charlie vette ki és nyomta a kezembe. Balfasz vagyok, na.

-Hogy elhoztam a gyönyörű barátnőmet a családomhoz, mert be akarom mutatni nekik? -vonta fel az egyik szemöldökét. Letettem a bőröndöt a földre, kihúztam a húzókáját és rátámaszkodtam.

-Hogy elhoztál egy rakatnyi vadidegenhez, pedig tudod mennyire kínosan viselkedek idegenek előtt. -kontráztam, mire a fejét csóválva elröhögte magát.

-Majd este mondd hogy rossz döntés volt. Hidd el nekem, megváltozik a véleményed. -megismételte ugyanazt a mozdulatsort a bőrönddel, csak ő nem támaszkodott rá, hanem elkezdte maga után húzni. Gyorsan követtem, ami majdnem egy újabb eséssel járt.

Egy eléggé lakatlan környéken voltunk, közvetlenül egy gyönyörű erdő mellett. Egy óriási ház terült el előttünk, megközelítőleg akkora mint Racheléké. Háromemeletes viktoriánus kora beli ház, fehér faburkolattal és a hó alól helyenként kilógó szürke cseréppel. Egy kisebb torony, egy veranda és egy hosszú erkély is ékeskedett a házon, a teteből pedig egy nagy vörös kémény emelkedett ki. Körülöttünk vagy egy méteres hó volt, de egy ösvény ki volt alakítva a nagy hókupacban. Ezen mentünk végig, miközben a gyönyörű tájon legeltettem a tekintetem. Mennyi nyugdíjat kapnak a nagyszülei?

Éppen megjegyeztem volna, hogy lazán beköltöznék ide egy életre, amikor hirtelen egy velem egymagas emberke ugrott Charlie-ra. Konkrétan olyan erővel vetette rá magát, hogy beestek a mellettünk elterülő nagy hórengetegbe.

-Cseszd meg Mini. -nyöszörögte Charlie.

-Chucky! Annyira hiányoztál! -sipákolta a lány.

-Te is nekem, de szállj már le rólam! Baszki, bement a hó a pólóm alá. -röhögött Charlie. Egy pillanat múlva a kis terminátor felállt és felsegítette a barátomat. Hangosan elkezdtem nevetni amikor megláttam a tiszta hó Charlie-t. A hajában, a nyakán és elmondása szerint a ruhája alatt is havas volt.

-Te meg kiröhögsz. Hát ez rohadt jó. -puffogott, miközben a havat próbálta kirázni a hajából, kevés sikerrel. Mosolyogva léptem mellé, majd beletúrtam a hajába, ezzel pedig egy szép adag havat kiráztam a kócos fürtök közül.

-Chucky, nem felejtettél el valamit? -szólt közbe a lány. Most jutott eszembe alaposabban megnézni őt. Ugye magasságra akkora mint én. A fekete haja a nyaka közepéig ért, a kék szeme vidáman csillogott. Egy élénk piros kabátban feszített és egy óriási vigyor ült az arcán.

-Chucky? -kérdeztem Charlie-tól egy visszafojtott mosollyal és felvont szemöldökkel.

-Miért, te hogy hívod? -csivitelte kedvesen a lány.

-Charlie. Vagy majom. Éppen ami. -vontam vállat mosolyogva, a sötét hajú lány pedig csilingelve felnevetett. Nem tudom hogy létezik-e igen, de ő határozottan így nevetett.

-Ha már a drága unokabátyám ennyire aranyhal, bemutatkozok én. Mini vagyok, az unokahúga. -nyújtotta felém a kezét.

-Becca, a barátnője. Nagyon örülök. -mosolyogtam vissza, majd megráztam a kezét.

-Szintén. Mondjuk ez a szerencsétlen egy szóval sem említette hogy eljössz, -vetett egy csúnya pillantást a barátomra, -és azt sem hogy ennyire szép vagy.

-Köszi. -mosolyodtam el.

-Amúgy szia Mini. -intett Charlie az unokatestvérének. Mini látványosan megforgatta a szemeit és szorosan megölelte a fiút, aki nevetve ölelt vissza.

-Gyakrabban kellene jönnöd. Alig látlak élőben. -biggyesztette le az ajkait, miután elhúzódtak.

-Megígérem hogy valamikor eljövök hozzád. De te is nyugodtan jöhetsz. -borzolta össze a haját, mire Mini ráütött a kezére.

-De neked van motorod, nekem viszont még kocsim sincs. -tárta szét a karjait.

-Jogos. -sóhajtott Charlie, majd megfogta a kezem. Akkor tűnt fel, hogy mennyire fázok. -Menjünk be, mielőtt megint hóember leszel.

-Jó ötlet. -dideregtem. Charlie megfogta a bőröndjét, majd Minivel és a gyomorgörcsömmel mentünk be a házba.