Hajnali négykor egy újabb rémálomra riadtam fel. Az egész testem verejtékben úszott, a hajam az izzadtságtól nedves tarkómhoz tapadt. Hangosan lihegtem és próbáltam a légzésemet rendezni. Charlie meglepő módon felébredt, pedig úgy alszik mint a bunda. Magához ölelt, puszilgatott és próbált lenyugtatni. Amikor valamennyire lehiggadtam, hagytam hogy visszaaludjon.

Viszont én nem bírtam elaludni. A hátamon feküdtem, Charlie karja a hasamon pihent. Hason feküdt mellettem, az arca a párnába nyomódott. Egy ideig a plafont bámultam, majd az alvó fiút. Boxerben aludt, a takaró csak a derekáig fedte, és a lába is beletekeredett. A zuhanyzás miatt levette a kötéseit, a sok varrat pedig hidegen simult a bőrömre, ahol felcsúszott a pólóm.

Egy idő után meguntam hogy nem tudok visszaaludni. Óvatosan lefejtettem magamról a karját, majd egy lágy puszit lehelltem az arcára és kimásztam a meleg takaró alól. Felvettem a párnámat és kimentem a szobából. A nappaliban magamhoz vettem két pokrócot és a cigimet, majd kimásztam a tűzlétrára.

Leraktam a párnát az egyik lépcsőfokra és magamra terítettem mindkét pokrócot. Kint metsző hideg volt, bár havazni már nem havazott, de még csak nem is pirkadt. Kivettem egy szálat a dobozból, majd az öngyújtómat és rágyújtottam. A füst kacskaringózva áramlott ki a tüdőmből minden alkalommal, amikor kifújtam. A nikotin átjárta a testem és megnyugtatta az idegeimet.

Éppen mikor a napfelkeltét néztem, kinyílt az ablak és Charlie dugta ki rajta az álmos fejét.

-Mit csinálsz hajnali hatkor a mínusz húsz fokban? -kérdezte a reggeli rekedt hangján, amitől libabőrös lettem. Láttam rajta hogy didereg a hidegben, ami megmosolyogtatott.

-Nem bírtam aludni, úgyhogy kijöttem cigizni. Idejössz? -kicsit arrébb húzódtam a párnán, de túl kicsinek bizonyult kettőnknek. A számat harapdálva gondolkoztam, hogyan oldjuk meg.

-Állj fel, beülök alád. -mászott ki az ablakon. Teljesítettem a kérését, és ráálltam a hideg fémre. Nem esett jól a talpamnak, még zokniban sem, de szerencsére Charlie gyorsan törökülésben ráült a párnára, én pedig az ölébe huppantam. Az egyik pokrócot ráterítettem, ő pedig szorosan magához ölelt.

-Miért nem alszol? -simítottam végig az arcán. Hálásan belesimult a tenyerembe, mint egy macska.

-Nem voltál mellettem. Túlságosan elszoktam attól hogy nélküled aludjak. -vigyorgott rám édesen.

-Egyem a szived. -egy gyors puszit nyomtam a szájára.

-Nem is tudtam hogy dohányzol. -jegyezte meg, amikor egy újabb szálat készültem meggyújtani.

-Sosem kérdezted. -motyogtam a cigivel a számban. Nagy nehezen meggyújtottam, de remegett a kezem, mert eléggé fáztam. Charlie ahogyan észevette hogy fázok, elkezdte a karomat dörzsölni.

-Miért csinálod?

-Megnyugtat és jó érzés. -vontam vállat, majd mélyen beleszívtam és a füstöt nevetve az arcába fújtam. -Próbáltad már?

-Nem. -csóválta a fejét, miközben a ráfújt füsttől köhögött.

-Szeretnéd kipróbálni? -fordultam hátra, és felé nyújtottam a szálat. Egy fél másodpercig tépelődött, de utána elvette.

-Miért ne. -az ajkai közé vette, mélyen beleszívott és letüdőzte, amitől durván elkezdett köhögni.

-De kis majom vagy. -nevettem ki. Köhécselve pillantott rám, én pedig egy apró csókot adtam neki.

-Te hogyan bírod? -fulladozott, majd visszaadta a cigimet.

-Gyakorlat teszi a mestert. -szívtam bele, és újra az arcába fújtam a füstöt. -Amúgy, elárulok valamit.

-Mit? -hajolt közelebb, én pedig a füléhez hajoltam.

-Nagyon szexi vagy dohányzás közben. -duruzsoltam a fülébe.

-Te mindig az vagy. -csókolt a nyakamba. -Főleg ezzel a csíkos zoknival. -nézett végig a lábamon, mire én felröhögtem.

-Ez a szexi csipkés krampusz-szettem egyik darabja. -vigyorogtam mint egy idióta.

-Van olyanod? -csillant fel a szeme.

-Dehogy van. Minek kellene nekem olyan?

-Mondjuk karácsonyi ajándék... nekem... -hajolt rá az ajkaimra. Gyorsan megszüntette a távolságot és hevesen tapadt az ajkaimra.

-Olyan hülye vagy... -suttogtam. -De örülnél neki, mi?

-Ha téged egy csipkés krampusz jelmezben találnálak az ágyamon... -a tekintete pimasz volt és borzasztóan perverz, a keze pedig varázslatosan lecsúszott a fenekemre.

-Inkább elnyomom a cigim, különben megégetem a csinos kis pofikádat. -csíptem meg az arcát, ő pedig grimaszolt egyet. Nevetve szívtam egy utolsót, majd elnyomtam a hűvös fémen.

-Mindenképpen kint akarsz maradni? Csak mert nemrég még eléggé beteg voltál. -még szorosabban fonta körém a karjait.

-Mit csináljunk? Nem vagy éhes? -pusziltam meg az orrát.

-Rémes volt a kórházi kaja. Úgyhogy csinálhatnál nekem gofrit asszony. -csapott a fenekemre,mire halkan felsikkantottam a meglepetéstől.

-Még egy ilyen és esküszöm, nemhogy nem kapsz gofrit, de még hasba is váglak. -fenyegettem meg. Nem lehettem túlságosan félelmet keltő, mivel Charlie-ból szinte kirobbant a röhögés.

-Na gyere te vadmacska. Kajás az urad. -kapott fel az ölébe. Mindkettőnkről lecsúszott a takaró, és hirtelen megcsapott a borzasztó hideg. Tetőtől talpig libabőrös lettem, mivel a póló, zokni és bugyi, amikben aludtam, nem takart sokat. Szorosan átkulcsoltam a lábaimat a csípőjén, a karjaimat meg a nyaka körül. Nem mintha nem bíznék benne, de azért három emeletnyit nem szeretnék zuhanni.

-Nem is értem, miért nem húztál fel valami melegebbet. -morogta, miközben próbált bemászni az ablakon. Elég érdekes látványt nyújthattunk, ahogyan a boxerben lévő srác egy idióta zoknis lányt próbál bevinni egy ablakon keresztül, aki kismajomként csüng rajta. Ó, és persze az a mínusz tizenöt fok is közrejátszott.

-Nem gondoltam végig. Sosem voltam a logikus tettek embere. -vontam vállat, miközben még mindig belé kapaszkodtam, pedig már beküzdöttük magunkat az ablakon.

-Azt tudom. De éééhes vagyok. -nyávogta, miközben átvitt a konyhába. Ott ráültetett a konyhapultra, de én még akkor sem eresztettem el. -Így nehéz lesz kaját csinálnod nekem.

-Leszel a kuktám?

-Feltétlen. -forgatta a szemeit. -Mit kéne csinálnom?

-Először is edd ki a gofrisütőt az alsó szekrényből. Utána hozz ide mindent,ami a tésztához kellhet. -vigyorogtam rá gonoszan. Lebiggyesztette az ajkait és szomorkásan nézett rám.

-Ez így nem vicces.

-Jól van, segítek neked. -kócoltam össze az így is igencsak kócos haját. Lepattantam a pultról, majd nekiálltam összekaparni a hozzávalókat. Kivettem a hűtőből a dolgokat, majd megpróbáltam a felső polcról lekapni a lisztet. Látszik hogy nem vagyok otthon a konyhában, mivel a lisztes doboz a legmagasabb polcon volt, amit még véletlenül sem értem el. Charlie közben alulról bányászta ki a gofrisütőt, amit már nem is tudom hány hónapja nem használtam.

-Tessék. -átnyúlt a fejem felett és lekapta a dobozt. Szemforgatva vettem el. Miért nem bírt a természet egy picivel magasabbra növeszteni?

-Ez nem igazságos.

-Hogy törpe vagy? -támaszkodott neki a pultnak, a fején azzal az idióta vigyorral.

-Kapd be. -öltöttem rá a nyelvem.

-Nyugi, manó. Nem a te hibád hogy alig vagy százhúsz centi. -ölelt magához.

-Menj a francba. Százhatvan centi vagyok. -durcásan ellöktem magamtól, de nevetve húzott vissza és az arcomat kezdte puszilgatni.

-Ne legyél ilyen. Attól még szeretlek hogy egy manó vagy. -fúrta az orrát a nyakamba, amitől nekem is nevetnem kellett.

-Jól van, na. Eressz el, különben az életben nem kapsz tőlem gofrit. -hessegettem arrébb. Leporoltam a gofrisütőt, majd kivettem egy tálat és beledobáltam a hozzávalókat.

-Addig csinálok kávét. Kérsz? -odalépett a kávéfőzőhöz, berakta alá az egyik kedvenc bögrémet, majd elkezdett lefőzni egy adagot.

-Inkább kakaót. Az finomabb. -vigyorogtam rá, miközben a tésztát kevergettem.

-Miért is nem lepődök meg ezen? -sóhajtott drámaian. Elvette az elkészült koffeinbombát, majd egy újabb bögréért nyúlt, amibe nekem kezdett el kakaót csinálni.

-Nem is tudom. De szeretnél velem Spongyabobot nézni? -húztam az agyát, de nem teljesen poénból. Imádom Spongyabobot, és Charlie-t is.

-Feltétlen. -röhögött ki, majd nekitámaszkodott a konyhapultnak és a kakaómat kevergette. Charlie boxerben, kócos hajjal és egy hihetetlenül édes mosollyal kevergeti a reggeli kakaómat. Kell ennél tökéletesebb látvány? Szerintem nem.

-Mit kérsz a gofrihoz? Van Nutellám és tejszínhabom. Meg valami fagyasztott gyümölcsöm. -agyaltam, miközben a tésztát a formába öntöttem és lecsuktam a tetejét. Hátulról átölelte a derekam, az állat pedig a vállamon pihentettem, miközben.

-Mindent amid van. Kivételesen tényleg éhes vagyok.

-Ennek nagyon örülök. -pusziltam meg az arcát, majd kivettem a kész gofrit és betettem helyette gy újat. -Kiveszed addig a fagyasztóból a dolgokat?

-Persze. -a nyakamba puszilt, majd elengedte a derekamat és a fagyasztóhoz ment. Hallottam ahogyan kinyitja az ajtót, majd egyesével kihúzkodta a fiókokat. Amíg a fagyasztott pirosgyümölcsöket kereste, én a maradék tésztát is kisütöttem, így egy nagy tányér finom illatú gofrival mentem az asztalhoz.

-De szerencsétlen vagy. -léptem oda a földön ülő fiúhoz. Törökülésben ült a hűtő előtt, és összevont szemöldökkel meredt a nyitott fiókokra. Kihúztam a négy közül a legalsót és azonnal megtaláltam egy csomag fagyasztott csirke alatt.

-Ez eddig nem volt ott.

-Hát persze. -bólogattam gúnyosan, majd felsegítettem. A zacskót forró vízsugár alá tartottam, és reménykedtem hogy még nem járt le a gyümölcs. Nagyon ritkán vásárolok szupermarketekben. Vagy akárhol.

-Inkább együnk. Farkaséhes vagyok. -jelentette ki, majd kivette a hűtőből a tejszínhabot, én pedig a szekrény egyik jóval elérhetőbb polcáról az üveg Nutellát.

-Itt akarsz enni vagy a kanapén?

-Ehetünk a kanapén. Legalább lesz valami jó is, ha már Spongyabobot kell néznem.

-Gonosz vagy. Ez egy minőségi műsor. -felvettem két tálcát és még két tányért, majd az asztalhoz vittem. Elosztottam a gofrikat, majd elkezdtem a sajátjaimat megkenni Nutellával és tejszínhabot nyomtam mindegyikre.

-Nyugodtan megcsinálhatod ez enyémeket is. -vigyorgott rám.

-Még mit nem. De tudod mit? Adok egy kis kezdőlöketet. -megfogtam a tejszínhabot és az arcára nyomtam egy szép adagot. Az arcáról leesett a mellkasára is, és eléggé megdöbbent fejet vágott.

-Ezt nem úszod meg. -nézett rám összehúzott szemekkel. Hirtelen a kezébe kapta a Nutellát és a kanállal egy nagy adagot cseszett az arcomra. Tátott szájjal néztem rá és köpni nyelni nem tudtam.

-Halott vagy. -ugrottam rá, és közben folyamatosan a tejszínhabot fújtam rá. Charlie sem volt tétlen, rögtön válaszolt egy nagy adag mogyorókrémmel. Egyszer csak elvette tőlem a tejszínhabot, megragadta a derekam és azzal a lendülettel megfordított. Elképzelésem sem volt, hogy mit akarhat, viszont hirtelen megfogta a pólóm nyakát és beledugta a flakon csőrét.

-Ne merészeld. -mozdulni sem tudtam, mert a másik karjával annyira magához szorított.

-Utolsó szavak? -suttogta a fülembe, az ujja pedig a csőr pöckén volt.

-Úgysem mered.

-Rossz válasz. -éreztem a hangján hogy vigyorog, majd lenyomta a pöcköt. Az egész felsőtestemet elárasztotta a hűvös hab, én pedig sikítva ficánkoltam. Charlie mögöttem röhögött és elengedte a derekam.

-Hogy te mekkora egy... -keresgéltem a szavakat, miközben hátrafordultam ahhoz az idiótához.

-Imádnivaló ember vagyok? Szerintem is. Bár sajnos alig maradt tejszínhab. -biggyesztette le a száját.

-Én inkább az idegesítő seggfejt mondtam volna. -vicsorítottam.

-Segítsek letörölni? -karolta át újból a derekam.

-Az kéne még. Átveszem a pólóm, addig te csináld meg a kajád és vidd be a cuccokat. -pöcköltem meg az orrát, majd kibontakoztam a karjaiból és átszökdécseltem a szobámba, majd a fürdőbe.

Charlie

Néztem ahogyan eltűnik a konyhából. Amikor leesett hogy pontosan mi is történt, iradtalnul elkezdtem röhögni. Amikor ennyire idiótán viselkedünk, újra gyereknek érzem magam. Hiszen, mégis ki kenné össze tizennyolc évesen a barátnőjét tejszínhabbal? Természetesen én.

Bee mellett sokkal egyszerűbb minden. Néha eszméletlenül gyerekes bír lenni és egyáltalán nem úgy viselkedik, ahogyan kellene. Inkább mint egy ötéves. De éppen ezért annyira jó. Nincsenek kötelességeim, nem parancsolgat és nem vár el semmit. Csak annyit kér, hogy önmagam legyek.

Amikor véget ért a röhögőgörcsöm, megkentem a saját gofrijaimat is Nutellával, majd kibontottam a piros gyümölcsös zacskót, és teleszórtam mindegyiket málnával, eperrel és áfonyával. Nem csak a sajátjaimat, Bee gofrijait is is teleraktam velük. Rápakoltam mindkét tányért a tálcákra, majd az egyikre a kávémat raktam, a másikra a kakaóját.

Először az ő, majd a saját tálcámat vittem be a nappaliba. Gyorsan behoztam a tűzlétráról a két takarót és a párnáját. Míg az előbbiket a kanapéra dobtam, az utóbbit a szobájában lévő matracra raktam. Akárhányszor ránézek a keret nélküli ágyára, összefacsarodik a szívem. Tudom hogy a hellyel akar csak spórolni, hiszem rémesen zsúfolt a szobája, de akkor sem egy szívderítő látvány.

Megágyaztam a kanapén, majd bekapcsltam a tévét, és a kedvenc meséjére kapcsoltam.

-Le kellett fürdenem, mert a rohadt tejszínhab ragadós mint a hétszentség. -lépett be a nappaliba, majd a kanapéhoz sétált. A haja a feje tetjén volt egy kontyba fogva, a pólóját lecserélte egy másikra, amit valamelyik régi filmjének a plakátja díszített. Szélesen mosolygott, és tudtam, egy cseppet sem haragszik a tejszínhab miatt.

-Megcsináltam a te kajádat is. -húztam a karjánál fogva az ölembe. Nevetve hagyta magát, én pedig átkaroltam a derekát és a nyakába fúrtam a fejem, majd belélegeztem az illatát.

-Megkapod a tejszínhabosokat. Elment az étvágyam tőlük. -fintorgott. Hangosan felröhögtem.

-Akkor mássz ki az ölemből, különben nem tudom felvenni a tálcát.

-Vaagy felveszem az ölembe a tálcát, és egyről eszünk. -nekiállt a hajamat birizgálni. Hátrasimította a rakoncátlan tincseimet, majd tovább turkált a hajamban.

-Akkor kérem a kávémat. -hajoltam az arcához, majd egy apró puszit nyomtam a szája sarkába. Bee lehajolt az egyik tálcáért, majd a másikon lévő bögrémet is felvette.

-Tessék. -nyújtotta felém a bögrét. Kikaptam a kezéből és mohón vedelni kezdtem a sötét italt. -Nyugi, nem veszem el. Nem kell ilyen gyorsan meginnod. -nevetett.

-Úgy a legjobb, ha egyszerre megy az összes koffein a szervezetembe. Jobban hat rám. -a kiürült bögrét visszatettem a tálcára, majd az egyik gofri felé nyúltam.

-Minden világos. -bólogatott egy elfolytott mosollyal az arcán. -És köszönöm hogy bekapcsoltad Spongyát. -dőlt a mellkasomnak.

-Ezt szeretted volna. Én csak teljesítettem. -pusziltam meg az arcát, mire halkan felkuncogott. Beleharaptam a kezemben lévő gofriba, ami kifejezetten ehető, sőt, finom lett.

-Egészen jó lett. -csámcsogtam elismerően. Bee megforgatta a szemeit, majd kitátotta a száját. Vettem a lapot és odatartottam a gofrit, mire nagyot harapott belőle.

-Nyami. Tiszta Gordon Ramsey vagyok. -vigyorgott teli szájjal.

-Inkább maradj a művészetnél. -adtam neki egy gyors szájrapuszit. Válasz gyanánt csak nőiesen felmutatta a középső ujját és mégegyet harapott a gofrimból, majd minden figyelmét a tévében menő rajzfilmnek szentelt.

Azt a kezemet, amelyikkel nem a gofrit tartottam, becsúsztattam a pólója alá. Felcsúsztattam az ujjaimat a derekára és apró köröket rajzoltam. Nem nézett rám, de láttam ahogy elmosolyodik.