Amint kiértem, leültem a járda szélére, elővettem a mobilom és remegő kézzel, sírva hívtam magamnak egy taxit.

Hangosan ziháltam és nagyon a zokogás határán voltam. Egész testemben remegtem, ami nem csak a hidegnek volt köszönhető.

Képtelen voltam elhinni. Charlie, az én Charlie-m, aki folyton az hajtogatta, mennyire szeret, aki azt mondta, csak én számítok neki és a volt barátnői már közömbösek számára, éppen bent csókolózik egy lánnyal, aki kurvára nem én vagyok.

Miért? Miért, miért, miért? Folyton ezt ismételgettem magamban, de a válasz csak nem jött. Inkább felálltam, mielőtt felfáznék és elkezdtem járkálni.

Georgie. Az a tökéletes Georgie. Az a tökéletes és tépnivaló Georgie. Hát persze hogy őt csókolta meg. Olyan kicsinek és jelentéktelennek éreztem magam, mint még soha ezelőtt. A könnycseppeim forrón csorogtak a hideg arcomon, de még arra sem volt erőm hogy letöröljem.

Annyira belemerültem a járkálásba, hogy észre sem vettem ahogyan telik az idő. Viszont sajna Charlie kijövetelét észrevettem. Az ingét könyékig feltűrte, az arca kipirult, a haja kócos volt és látszott rajta, hogy nem keveset ivott. Görcsbe rándult a gyomrom. Nekem kellett volna összetúrnom a haját és csókolnom a puha ajkait, nem Georgie-nak.

-Miért vagy itt kint? -vigyorogva jött közelebb és már elkapta volna a derekam, de pár lépéssel arrébb mentem.

-Rohadj meg. -vetettem oda neki, miközben türelmetlenül néztem meg a telefonomon az időt. El akartam húzni innen, de kurva gyorsan.

-Mi a baj? -kérdezte összevont szemöldökkel. Vontatottan beszélt és áradt belőle a piaszag.

-Hogy a francba lehetsz ekkora rohadék? Ezek után még idejössz? -újra elsírtam magam.

-Miről beszélsz? -kérdezte zavartan. Sütött róla, hogy tudja miről beszélek. Próbálta menteni a menthetőt. Szánalmas.

-Láttalak. -haraptam az ajkamba, hátha valamennyire ezzel visszafolytom a sírást. Hol van már a taxi?

-Bee...

-Nem érdekel a magyarázatod. Tartsd meg magadnak. -szipogtam. -Egy utolsó rohadék vagy.

-De...

-Ha képes vagy lecserélni arra ribancra, hát hajrá! De ne kérd hogy ebben támogassalak. -összepréseltem az ajkaimat és vártam a reakcióját. Legalább egy bocsánatkérést akartam kapni.

-Ne beszélj így Georgie-ról. -hát nem ezt vártam. Nagyon nem. Olyan erővel tört rám a zokogás, amit már nem bírtam visszatartani.

-És még őt véded? -ordítottam neki. Charlie mögött megláttam a közeledő taxit. -Tudod mit? Menj a francba Charlie. -jelentettem ki, majd sírva futottam a taxi felé. A sárga autó megállt, én pedig bepattantam és becsaptam az ajtót.

-Hova lesz a fuvar? -kérdezte a sofőr.

-A vonatállomásra. -nyögtem ki, mire felbőgette a motort és elindult. Az ablakból láttam Charlie-t, aki ugyanúgy állt.

-A legközelebbi vonat órák múlva jön csak.

-Inkább odafagyok a sínhez, minthogy egy percig is itt maradjak még.

-Nem szeretnék indiszkrét lenni, de mi történt? -érdeklődött a bajuszos sofőr, miközben hátranyújtott egy doboz zsepit. Halkan elmotyogtam egy köszönömöt és elvettem tőle.

-A... a barátom megcsókolta a volt barátnőjét. Aki igazából nem is volt a barátnője. -meredtem magam elé.

-Ó, az összetört szív a legrosszabb. -bólogatott egyetértően a sofőr.

-Magát csalta már meg valaki, aki az állítása szerint mindennél jobban szereti?

-Pont a te korodban voltam, amikor ilyen eset történt. Pedig gyönyörű és fantasztikus lány volt. Sajnálom hogy a barátod ilyet tett.

-Hát még én. -motyogtam. Hirtelen megszólalt a telefonom. Charlie hívott. Kinyomtam a francba. Menjen a drága kis Georgie-hoz. Még párszor próbálkozott, de mindig kinyomtam. Utána egy ismeretlen szám kezdett hivogatni. Idegesen fogadtam a hívást.

-Igen?

-Becca, hol a halálban vagy? -felismertem Nash hangját. Minek hív ő engem?

-Éppen egy taxiban, ami a lehető legmesszebb visz attól a baromtól. -válaszoltam csípősen.

-De a picsába is, merre mész? Mi a cél? -kérdezte idegesen.

-Minek akarod tudni?

-Ide figyelj. Chuck szó szerint őrjöng. Georgie-t már elkülte a picsába, és most a fejébe vette, hogy ő majd autóba ül és megtalál. Csakhogy olyan saturészeg, hogy ha autóba ülne, az lenne a minimum hogy a rendőrségen köt ki. A lerosszabbra gondolni sem merek. -nyögte ki. A francba is.

-A vonatállomásra megyek. De nem akarok vele találkozni. -motyogtam a számat rágcsálva.

-Leszarom. Nem hagyom, hogy a legjobb haverom kinyírja magát. -hát ezzel kicsit elkéstél haver. Egyszer már majdnem sikerült neki.

-Szia Nash. -mondtam, majd letettem a telefont.

-Ne forduljunk vissza? -kérdezte a sofőr bácsi. A szemeimet törölgetve néztem rá.

-Nem kell. Odajönnek az állomáshoz. -remegett a hangom. Annyira remegett, hogy csoda hogy beszélni tudtam. Többet nem szóltam a taxishoz, csak bámultam ki az ablakon. Gyomorgörcsöm volt, amikor megálltunk az állomásnál.

-Ingyen fuvar volt. -jelentette ki a bácsi, amikor elkezdtem a táskámba a pénz után kutatni.

-Köszönöm. További szép estét. -nehezen, de kicsikartam magamból egy mosolyt, majd kiszálltam az autóból. A taxi elhajtott, én pedig dideregve álltam az állomás előtt, majd inkább bementem.

Megnéztem mikor jön a következő vonat, ami hazavinne. Több órát kell rá várni. Nagyot sóhajtottam, majd leültem az üres váróterembe. Nem akartam hogy Charlie idejöjjön. Nem akartam beszélni vele.

A telefonomon megnéztem az arcom. Hát nem kicsit néztem ki rémesen. A sminkem elfolyt, a szemem vörös és könnyes volt, az ajkaim kiszáradtak és remegtek. Idegesen a hajamba túrtam, de nem csináltam semmit a fejemmel. Csúnya vagyok ígyis-úgyis, ez már nem ronthat a helyzeten.

Miközben ezen elmélkedtem, befutottak a Harperek. Először Mini, majd Nash, végül pedig az a személy, akit a pokolra kívántam. Amint berontottak az üres helységbe, azonnal felém vették az irányt. Charlie odarohant hozzám, majd előttem leguggolt. Olyan kétségbeesett fejet vágott, amin már majdnem meghatódtam. De csak majdnem.

-Már... már azt hittem, hogy hazamentél. -meg akarta fogni a kezem, de elhúztam előle.

-Én lennék a legboldogabb ha már a vonaton ülhetnék. -néztem rá villámló tekintettel.

-Kérlek Bee, ne mondj ilyet. -suttogta meggyötörten.

-Nem érdekel mit kérsz. -szorítottam ökölbe a kezem. -Húzz innen a picsába te önző dög. -sziszegtem.

-Gyere vissza velem. Vissza a tornyunkba. Kérlek Bee. -az egyik kezét az arcomra simította, miközben a könnyes szemeivel engem mustrált.

-Nem. -ráztam meg a fejem.

-Könyörgöm. Legalább... had próbáljam megmagyarázni.

-Nem érdekel a magyarázatod, nem érted? Leszarom mit akarsz, ugyanis én haza akarok húzni innen, a lehető legmesszebbre tőled. -csattantam fel, talán kicsit túl hangosan is, mivel a nénike a kassza mögött nemes egyszerűséggel kiküldött. Fújtatva keltem fel és rohantam ki az épületből.

Nash és Mini egy pár méterrel arrébb figyelték az eseményeket, majd mikor kiviharzottam, Charlie-val együtt utánam siettek.

-Mit nem értesz azon, hogy takarodj el a közelemből? -üvöltöttem rá, mikor megragadta a csuklóm és magával szembe fordított.

-Ezt nem fogadom el. Meg akarom beszélni veled. -makacskodott.

-Kurvára nem fogom veled megbeszélni! Rosszul vagyok ha rád nézek.

-Becca. -lépett oda Mini, majd végigsimított a jéghideg karomon. -Legalább a cuccaidért gyere vissza.

-Legyen. -fújtattam idegesen nagyjából fél perc mérlegelés után. Mini megfogta a kezem és elvezetett a kocsihoz. A két fiú mögöttünk jött és hallottam hogy nagyban diskurálnak valamiről. Csak éppen leszartam hogy miről.

Az autóhoz érve azonnal bepattantam hátulra, és életem egyetlen szerencséjének köszönhetően Mini huppant be mellém, nem az a barom. Nash ült a volán mögé, akinek meg nem mondjuk ki a nevét az anyósülésre.

-Itt a kabátod. Húzd fel, szerintem meg fogsz fázni. -nyújtotta felém Mini a dzsekimet, amibe rögtön belebújtam és ellenőriztem hogy megvan-e még a cigim. Megvolt.

>>>

A hazautunk olyan eseménytelenül és kínosan telt, amennyire csak lehetett. Nash vezetett, Charlie a visszapillantó tükörben minket nézett, de egy idő után feladta. Én az elsuhanó tájat figyeltem, Mini meg édes volt és átölelt. Majdnem nekiálltam bőgni az autóban, de visszatartottam.

Az egyetlen ha nem is pozitívuma, de talán a legkevésbé negatív dolog az utazásban az volt, hogy legalább tudtam gondolkodni. Ezerszer végigpörgettem a fejemben a jelenetet, a reakcióját és magát az egész bulit. Nem mondhatja, hogy hirtelen felindulásból tette. A francba is, már az elejétől kezdve Georgie körül legyeskedett, őt becézgette és... vele bánt úgy, mint a barátnőjével. Vele, és nem velem.

Igazából akármilyen kínos volt a légkör az autóban, inkább maradtam volna ott, mint hogy visszamenjek hozzájuk. Ugyanis akkor kettesben kell lennem Charlie-val. És az volt az a dolog, amire legkevésbé vágytam.

Így amikor a hatalmas ház előtt leparkoltunk, újból majdnem elsírtam magam. Nem akartam egyedül maradni vele. A nemlétező maradék kis büszkeségemet összekapartam és besétáltam a házba.

Mikor beértünk, Charlie még csak a kabátját vette le, én viszont már sprinteltem fel az emeletre. Olyan gyorsan igyekeztem fel, hogy majdnem arcra estem. Beviharzottam a szobánkba, felkaptam a pizsamámat és még mielőtt Charlie-val összefuthattam volna, berongyoltam a fürdőszobába. Bezártam még az ajtót is. Nem akartam társaságot. Ma nem.

Amilyen gyorsan jöttem be a fürdőbe, olyan lassan kezdtem neki a tényleges készülődésnek. Komótosan lehámoztam magamról a ruhámat, majd a harisnyát is. Mikor már csak melltartóban és bugyiban álltam, elkövettem egy nagy hibát. Belenéztem a tükörbe.

Nem az a lány nézett vissza, aki pár napja. A tükörben egy összetört lányt láttam, lefolyt sminkkel, kócos hajjal, kisírt szemekkel. A kezem remegett, az arcom sápadt volt, és csak egy kérdés visszhangzott a fejemben.

Miért?

Miért nem voltam elég jó?

Miért csókolt meg mást?

Miért Georgiet?

Miért....

A könnyeim minden eddiginél gyorsabban kezdtek folyni. Addig hátráltam, míg a hátam a hideg csempének nem ütközött, majd annak mentén szép lassan lecsúsztam. A kezemet a számra tapasztottam, nehogy kihallatszódjon egy hang is. Neki nem kell tudnia hogy sírok. Hogy miatta sírok.

Hosszú percekig sírtam egyedül a fürdőben. A baj az volt, hogy a könnyeim nem akartak elállni, ráadásul egyre rosszabbul lettem. Szívem szerint üvöltöttem volna, de nem tehettem. Hangosan zokogni, de nem tehettem. Nem tehettem semmit, pedig annyira akartam! Átvert.

Sírva álltam fel, sírva vetkőztem le és még mindig sírva álltam a zuhanyzóba. Leemeltem a zuhanyrúzsát, majd a lehető leghidegebbre állítottam a víz hőmérsékletét, és megengedtem. A hideg cseppek szinte égették a bőrömet, de legalább mindent lemostak rólam. Kivéve a fájdalmat. A könnyeim keveredtek a vízcsepekkel, így olyan volt mintha nem is sírtam volna. De csak mintha.

Nem tudom mennyi ideje áztattam már magam a jéghideg vízben, amikor kopogást hallottam az ajtón, majd ahogyan az illető próbálja kinyitni az ajtót. Még jó hogy bezártam.

-Bee, gyere ki. -kérte halkan Charlie. Nem válaszoltam. Kurvára nem akartam hozzá szólni. Óriási szerencsémre nem próbálkozott tovább. Viszont sajnos kiszakított az önsajnálatomból, úgyhogy elállítottam a hideg vizet, megtörölköztem majd felkaptam a pizsamám. Utoljára még a tükörbe pillantottam. Majdnem olyan szarul néztem ki, mint amennyira szarul éreztem magam.

Lehajtott fejjel mentem ki a fürdőből át a szobánkba. Charlie az ágyon ült, az arcát a kezébe temette, de amikor meghallott, felnézett. Könnyes volt a szeme. Újból sírni akartam, de visszafolytottam és inkább a szekrényhez léptem, majd elkezdtem benne matatni. Célom nem volt vele, egyszerűen csak kellett valamit csinálnom. Egy perccel később Charlie hangosan sóhajtott egyet, majd felkelt az ágyról és most ő ment a fürdőbe.

A fejembe ötlött egy gondolat. Charlie most fürdik, de a gyógyszerei a szekrényben voltak. Halkan kinyitottam az ő felét, majd kicipzároztam a kis nesszeszert amiben tartotta őket. Megkerestem a gyengébb altatót és kiszedtem a dobozból egy szemet. Úgy sem tudtam volna elaludni, pedig most arra vágytam a legjobban. Kezemben a bogyóval átsétáltam az én ágyrészemhez, majd az éjjeliszekrényen álló tegnapi vízzel leküldtem.

Charlie

Egy seggfej vagyok. Egy idióta. Egy világ barma. Hogyan tehettem ezt?

Idegesen vettem le magamról a ruháimat, majd belenéztem a tükörbe. Egy szánalmas rohadék nézett vissza rám, aki még hűséges sem bír lenni. Szívem szerint bemostam volna magamnak.

A nesszeszeremben kezdtem kutatni, a gondolataimban egy elhatározással. Kevés keresés után a kezembe került a kis doboz. Enyhén remegve bontottam ki. A benne lévő pengéken megcsillant a fürdő lámpájának sápadt fénye.

Megszegtem a neki tett ígéretemet. Megcsókoltam egy másik lányt, aki majdnem az exem volt. Ez az egy apróság már nem számít.

Kivettem a kis fémtárgyat, ami hűvösen simult a tenyerembe. Két ujjam közé fogtam, majd szórakozottan felemeltem a jobb karom és végignéztem rajta. A csuklómtól a könyökömig hegek sorakoztak.

Ez volt az első alkalom, hogy Bee-re gondoltam közben. Újabb hazugság. Simán megtettem még akkor is, amikor ő járt a fejemben.

A pengét hatszor húztam végig az alkaromon, a könyökhajlatomhoz közeli részhez. Hat újabb ok, amiért megutálhat. A vágásokból sűrű cseppekben folyt ki a vér, de inkább nem mostam le a csapnál. Letettem a véres pengét a mosdókagyló szélére, majd rögtön a zuhany alá álltam. A lehető leghidegebbre akartam állítani a vizet, de már oda volt. Úgy néz ki, nem csak én akartam ma megfagyni. Magamra engedtem a jéghideg vizet. A hajam is csurom víz lett, de legalább teljesen kijózanodtam.

Még a vizet sem bírtam elviselni. Annyira győlöltem magam, amennyire még soha. Elzártam a vizet, kiszálltam, majd megtörölköztem és újra a csaphoz léptem. A kis táskából elővettem kötszert és fertőtlenítőt, majd gyorsan lerendeztem a sebeket és bekötöztem. Nem kell hogy Bee lássa.

Mielőtt felöltöztem volna, elgondolkoztam azon, mennyire lesz fura, ha boxerben és egy hosszúujjú pólóban megyek aludni. Rájöttem, hogy szerintem őt ez fogja legkevésbé érdekelni. Az sem biztos hogy egyáltalán rám néz. Fejcsóválva húztam magamra a két ruhadarabot, majd a szennyesemet a kezembe fogva mentem vissza a szobába. Próbáltam halk lenni, de felesleges volt. Bee aludt.

-A francba is. -mormogtam. Beszélni akartam vele. El akartam mondani, mekkora hiba volt. Vissza akartam kapni a bizalmát. A rohadt életbe, szeretem. És nem csak szerelmes vagyok belé. Nem is tudom. Annyira az életem része, hogy képtelen lennék nélküle létezni. Ez már több mint a szerelem. Nekem több.

Mielőtt lefeküdtem volna, hogy egy borzasztó éjszakát szenvedjek végig, átsétáltam Bee oldalára. Tényleg aludt. Édesen szuszogott, a takarót magához szorítva. Finoman végigsimítottam az arcán, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Istenem, mit tettem?

Befeküdtem az ágyba, de valami nagyon zavart. Nem volt kit átölelnem, ugyanis Bee az ágy másik végében feküdt. Pont annyira húzódott el, amennyire csak tudott. Nem mertem közelebb menni hozzá és magamhoz húzni. Külön szar, hogy mivel ittam, nem vehetem be az altatómat sem. Pedig kibaszottul aludnék most egy pár órát. Vagy napot. Részletkérdés.

Igazából megpróbáltam elhelyezkedni és elaludni, de nem jött össze. Annyira nem éreztem jól magam így. Egy fasz vagyok. Egy világi fasz.