Az idelás is éjszakám úgy telt volna, hogy rögtön a vita után elalszok, majd másnap reggel kipihetnen, frissen és más meglátásokkal kelek fel. Ez már akkor megdőlt, amikor lehunytam a szemem, hogy elaludjak. Hát baszki, egyáltalán nem ment. Viszont nem akartam, hogy ezt Charlie is észrevegye, így csak színleltem hogy az igazak álmát alszom.

Ahogyan észrevettem, Charlie nagyjából egy perccel később átment a fürdőbe, majd negyedóra elteltével visszajött a szobába. Valamit mormogott, mellém lépett, végigsimított a derekamon és egy puszit nyomott az arcomra. Majdnem elmosolyodtam és lehúztam magamhoz, hogy öleljen át és úgy aludjunk, de nem tehettem. Úgyhogy átsétált a saját oldalára, majd hallottam ahogyan besüpped mellettem a matrac. Sejtésem beigazolódott hogy alszik, mikor a légzése egyenletes szuszogásba ment át.

Nagyjából egy óra múlva sikerült bedobnom a szunyát. De láss csodát, olyan fasza rémálmom volt, hogy csak na. Zihálva ültem fel az ágyba. Izzadságban úszott az egész testem, a tinseim a tarkómra tapadtak és rettentően remegtem. Egy pillanatig azt sem tudtam hol vagyok, de amikor ránéztem a másik irányba forduló barátomra, eszembe jutott.

Nem tudom miért, talán a szokásos rémálmom miatt, talán a vitánk miatt, de kitört belőlem a sírás. A tenyerembe temettem az arcom, és egész testemben rázkódtam. Hosszú percekig ültem így, titkon reménykedve, hogy felkel hozzám. Hát bazdmeg, hiába vártam, nem történt meg. Végül álomba sírtam magam.

Csak hogy szerencsétlenségemet fokozzam, irtó korán keltem fel. Charlie még aludt, amiért irigyeltem is. Mindegy. Álmatlanul fetrengtem, egészen addig, amíg meg nem szólalt egy rekedt hang.

-Ébren vagy? -suttogta. Óvatosan bólintottam egyet. Háttal feküdtem neki.

-Ezt most elbasztam, igaz? -újabb bólintás, miközben a szemeimet ellepték a könnyek. Hallottam, ahogyan közvetlen mellettem süpped a matrac, majd egy kar fonódott a derekam köré.

-Hogyan tegyem jóvá? -temette az arcát a hajamba, miközben a kezét becsúsztatta a pólója alá és a hideg ujjaival a bőrömet cirogatta.

-Nem tudom. -csuklott el a hangom, majd erőtlen sírásba kezdtem.

-Gyere ide. -a hangja aggodalmasan csengett, amiről eszembe jutott a tegnapi hangneme és még jobban sírni kezdtem. Kis unszolásra átfordultam a másik oldalamra, majd szorosan hozzábújtam és az arcomat a mellkasába temettem. Nem volt rajta póló, így az illata az orromba kúszott és ez picit megnyugtatott.

-Sajnálom. -simogatta a hátam.

-Tényleg így gondolod? -néztem fel rá.

-Mármint hogy sajnálom?

-Nem. Hogy egy hülye picsa vagyok, aki még érzéketlen is. -remegett meg az ajkam.

Charlie

Olyan szomorúan nézett fel rám, hogy legszívesebben agyonlőttem volna magam, mert tudtam hogy miattam ilyen. Aztán megkérdezi még azt is, hogy komolyan gondoltam-e egy idegességből mondott dolgot... majdnem elsírta magát, megint.

-Nem akartam rád ilyet mondani. -ingattam a fejem.

-Akkor miért tetted?

-Bee, a legrosszabb témát akartad erőltetni, amit csak lehet. Nagyon felidegesítettem magam. Sajnálom. De megbántam. -töröltem le a könnyeit, de ő csak megcsóválta a fejét. -Mi a baj?

-Nem akarok ilyen gyorsan megbocsájtani. -suttogta.

-Miért nem? -kérdeztem halkan.

-Mert lehet hogy nem gondoltad komolyan, de attól még szó szerint a lelkembe gázoltál vele. És még mindig nagyon fáj. -szipogott, mire egy kicsivel szorosabban fontam köre a karjaimat. -Miattad végigsírtam az éjszakát.

-Mit csináltál? -szívtam be élesen a levegőt.

-Rossz volt nélküled aludni. -fúrta a fejét a mellkasomba, miután ügyesen elterelte a témát. -Féltem.

-Mitől féltél? -simítottam végig a hátán.

-Nem tudom. -vont vállat, mire halkan felnevettem. Ilyenkor hol van az a lány, aki rajong a horrorfilmekért és mindenért ami egy kicsit is para?

-Sosem fogok tudni kiigazodni rajtad. -pusziltam a loboncába. Olyan jó illata volt, mintha egy gyümölcskosarat szagolgatnék. -Isteni az illatod. -mormogtam a hajába.

-Szoktam fürdeni. -motyogta.

-Ma veled fürdök. -jelentettem ki, miután egy kicsit elhúzódtam, így láttam hogyan elpirul, de nem szólt semmit. Sosem láttam nála édesebb lányt. -Hallgatás beleegyezés.

-Charie...

-Igen? -kérdeztem lehunyt szemmel.

-A kezed nincs jó helyen.

-Miért is nem? -kérdeztem vigyorogva, majd finoman belemarkoltam a fenekébe. -A barátnőm vagy, vagyis jogomban áll. Sőt, tudod mit csinálhatok még?

-Na mit? -nézett fel rám, mire gyorsan felvezettem a kezem a melleihez és óvatosan megfogtam az egyiket.

-Ezt. És ezt. -hajoltam hozzá, majd gyorsan megcsókoltam, mielőtt megpofozhatott volna. Sikerült tényleg elterelnem a figyelmét, mivel közelebb húzódott hozzám, a hajambe túrt és hevesen viszonozta a csókot. A vékony ujjai a tincseimet simogatták, miközben az egyik lábát a csípőmre csúsztatta majd egy határozott mozdulattal maga alá gyűrt, amit örömmel hagytam.

-Szemtelen dög vagy. -csúsztatta a kezét a mellkasomra és puhán cirogatni kezdte.

-Sokat tanultam tőled. -csaptam a fenekére, mire halkan felsikkantott én pedig felkuncogtam.

Hirtelen kicsapódott az ajtó, mire pár másodperc alatt több dolog is történt. Bee ijedten elhúzódott tőlem és ezzel a lendülettel leesett az ágyról, én villámgyorsan felültem és így megláttam az ajtóban álló idióta unokabátyámat.

-Látom kibékültetek. -vonta fel az egyik szemöldökét. -Azért gyereket ne csináljatok még. Nem állok készen a keresztapaságra.

-Anyád picsájára nem állsz készen. -dörzsölgette a könyökét a földön ülő barátnőm.

-Kiscsibe, ne beszélj csúnyán. -ingatta a seggfej a fejét.

-Nash, fulladj már meg egy kanál vízben. -néztem rá gyilkos tekintettel.

-Örülj hogy kibékítettelek titeket. Most éppen a háládat kellene kifejezned, és örök talpnyalóságot fogadnod nekem.

-Na húzzál innen te buzi. -dobtam hozzá egy párnát, amit egy laza csuklómozdulattal visszadobott. Köcsög kosaras.

-Boldog karácsonyt Chuck. -küldött felém egy légpuszit, majd szó szerint kitáncikált a szobából.

-Ennél hülyébb már nem lehet. -temettem az arcomba a kezem, majd hátradőltem. Elbaszott egy tökéletes pillanatot.

-Nem is baj hogy bejött.

-Miért mondod ezt? -vettem el a kezem az arcom elől. Éppen feltápászkodott a földről, majd a hajába túrva nézett körbe, mindenfele, de rám nem.

-Még nem bocsájtottam meg neked. -babrálta az ujjait.

-Bee, miért nem?

-Akkor most ne úgy, mint a pasim, hanem mint a legjobb barátom nézd a szitut. A barátom lepicsázott és megsértett, és nem tudom hogy mit csinálak. Szerinted? -hirtelen mégis a szemembe nézett, én pedig teljesen megzavarodtam. Ha azt mondom , ne bocsásson meg, akkor magammal baszok ki, de ha azt mondom, bocsásson meg, akkor nem lennék jó barát.

-Ülj ide. -paskoltam meg a combom, ő pedig lehajtott fejjel kullogott hozzám és az ölembe ült, velem szembe. -Bármit megtennék érted. Akármit. Ezért kérlek, hogy ne haragudj. nagyon, nagyon sajnálom. Igazad volt tegnap mindenben, amit mondtál. És megígérem, sőt megesküszök, hogy nem fogok rád soha többet ilyet mondani. Szeretlek te kis avokádó. -duruzsoltam a vállára.

-Én is szeretlek te köcsög. -bújt hozzám, a szívemet pedig elöntötte a boldogság. A szerelem a legszebb dolog a világon.

Sziasztok Édeskék :D

Tudom... kevés a rész (és ami van, az is fos :D ). Ez pedig még rövid is...

DE. Mostantól lehet hogy kicsit több rész várható, mivel a következő x részt már majdem teljesen megírtam. Úgyhogy örüljetek :D

Ezenkívül k módon tombol a karácsonyi hangulatom és pánikom, mert az ajándékok nagyrésze nincs kész :D Mindegy, a lényeg hogy még élek és igyekszem aktív lenni :3

Puszika kis Rudolfok :3