-Bee, ébresztő! Jó reggelt kismajom. -duruzsolta valaki a fülembe. Csukott szemmel fúrtam a fejem a nyakába és igyekeztem figyelmen kívül hagyni.

-Fel kéne kelni. -simított végig a karomon, de még mindig nem reagáltam. -Ha nem kelsz fel, esküszöm kiszállok innen és rádnyitom az ablakot. -fenyegetőzött, mire kinyitottam az egyik szemem és úgy néztem fel rá.

-Nincs kedvem kikelni. Én aludni akarok. -mormogtam a bőrére. Ahogyan éreztem, rajta feküdtem, legalábbis félig biztosan.

-Hercegnőm, ez nem így működik. Az van amit az urad mondd.

-Hercegnőm? És az uram? -kipattantak a szemeim és elég csúnyán néztem rá.

-Látod? Máris felébredtél. -nevetett fel. Megforgattam a szemeimet, a suttyó pedig egy mozdulattal fordított a helyzetünkön. Most ő könyökölt felettem, de szépen lassan rámnehezedett és megcsókolt. Mosolyogva átkaroltam a nyakát, mire a kezeit felvezette a combomtól a trikóm aljáig, ott becsúsztatta a kezeit és meg sem állt majdnem a mellemig. Az érintésétől a lélegzetem is elakadt.

-Annyira szexi vagy baszki. -motyogta a számra, mire nagyot sóhajtottam.

-Meg se szólalj. -kuncogtam, majd a kócos tincsei közé túrtam.

-Nem haragszol? -suttogta, miközben egy picit elhúzta a fejét. Alig öt centi volt az arcunk között.

-Miért?

-Hát... a tegnap miatt. Tudod, Nash, a fotó... -harapott az alsó ajkába. Hirtelen beugrott, mi történt tegnap este. A volt barátnői. A nevük nem ugrott be, de az igen, hogy kurva szépek. Nem tudtam mit kéne most reagálnom.

-N-nem. -dadogtam körübelül egy perc elteltével. Haragudtam rá? Nem. Irigyeltem a volt barátnőit? Ahogyan kinéznek, sajnos igen. De ehhez neki nincs sok köze.

-Hé, mi a baj? -simított végig az arcomon.

-Semmi. Nincs bajom. -megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, de nem ment. Bekúszott a két lány az elmémbe és nem akartak kijönni onnan. Megmérgezték a gondolataimat, és előjött az összehasonlítós cucc. Fejben éppen azt számolgattam, mennyivel vagyok tőlük lemaradva. Sajnos túl sokkal.

-Nekem ne próbálj hazudni.

-Nem hazudok. -hazudtam. Miért kell olvasnia a gondolataimban?

-Én meg teljesen hülye vagyok. -jegyezte meg gúnyosan.

-Nem lehetne olyan szép a reggelünk további része, mint amilyen az eleje volt?

-Csak ha elmondtad hogy mi a bajod. -leszállt rólam és törökülésbe ült le, majd felhúzott engem is magával szemben.

-Nincs bajom a volt barátnőiddel. Szépek, dögösek, gondolom okosak is... -motyogtam.

-Ó, hát értem én. Valaki féltékeny. -egyik pillanatról a másikra eltűnt az aggodalmas arckifejezése és egy óriási vigyor terült szét az arcán.

-Dehogy vagyok féltékeny. -de még mennyire hogy az voltam! Istenem, puszta kézzel meg tudtam volna őket fojtani.

-Még mindig nem bírsz hazudni nekem.

-Oké, féltékeny vagyok. Most boldog vagy? -kérdeztem idegesen. Persze, vigyorogjon rám még. Szerintem is.

-Mire vagy te féltékeny hercegnő? -nevetett fel őszintén. Egy pillanatra összezavarodtam.

-Most soroltam fel. Nagyjából mindenben jobbak nálam, és nyilván okosabbak is, mint én. Úgyhogy szerinted miért? -tártam szét a karom, mire a barátom mégjobban nevetni kezdett.

-Olyan kis butus vagy. -cirogatta meg az arcom, miután abbahagyta a röhögést.

-Nem vagyok az. -fontam össze duzzogva a karom a mellkasom előtt.

-Hidd el, egyikük sem fogható hozzád. Ezt halál komolyan mondom. -nézett mélyen a szemembe.

-Gondolom ha szakítottunk, a következő barátnődnek ugyanezt fogod mondani. -kínosan és keserűen elröhögtem magam.

-Mi van? -fagyott le.

-Jól hallottad.

-Mi az, hogy ha szakítottunk?

-Hát...

-Szakítani akarsz? -vonta fel az egyik szemöldökét.

-Nem dehogy. -válaszoltam ijedten.

-Akkor minek mondasz ilyeneket?

-Nem tudom. Kicsúszott. Ne haragudj. -biggyesztettem le az ajkaimat. Most tényleg nagy faszságot mondtam. Nem akarok szakítani vele. Az más kérdés, hogy lehet hogy egyszer kell.

-Ne mondj ilyet többet. -fúrta a tekintetét az enyémbe.

-Nem fogok. -sütöttem le a tekintetem. -Bocsánat.

-Nincs baj. Gyere inkább ide. -tárta szét a karjait, mire előre másztam és hozzábújtam. -Komolyan mondtam. Nem foghatók hozzád. És ha lesz valaha utánad barátnőm, megmondom neki, hogy te vagy a legtökéletesebb ember, és nem ér fel hozzád. -súgta a fülembe.

-Egy hülye majom vagy.

-Most miért? -nevetett fel édesen.

-Mert az vagy. Egy hülye majom tökéletes exekkel.

-Ezt még sokáig fogom hallgatni, igaz? -sóhajtott.

-Jól látod. -vigyorogtam. -Amúgy... mennyi az idő?

-Fél hét.

-Micsoda?

-Reggel fél hét. -ismételte meg.

-Minek keltettél te fel reggel fél hétkor? -löktem el magamtól idegesen, ő pedig röhögve terült el az ágyon.

-Nem tudtam aludni. Kellett a társaság. -vont vállat.

-Seggfej. -mormogtam magam elé, majd hozzávágtam egy párnát és kimásztam az ágyból. -Mi a halálomat fogok most csinálni? -tettem fela költői kérdést, miközben a szekrényhez sétáltam és kinyitottam Charlie részét, majd direkt kivettem a kedvenc pulcsiját, a kék Supermaneset.

-Ne haragudj, de mégis mi a francot csinálsz a pulcsimmal?

-Felveszem. Miért, minek tűnik? -kérdeztem, miközben a trikómat levettem és a pulcsit felvettem. Olyan vastag, hogy nem is látszik ha nincs alattam melltartó. Kivettem a saját részemről egy melegítőt, azt még gyorsan felvettem. Takaró nélkül azért mindjárt nem volt olyan meleg.

-Azt az arcátlan formádat. -hallottam az ágy recsegését, ahogyan felállt róla, majd egy pillanattal később átkulcsolta a két kezével a derekam, az arcát pedig a hajamba temette. -Annyira jó illatod van. -duruzsolta.

-Szoktam fürdeni. Néha te is kipróbálhatnád.

-Nagyon humoros vagy. -dünnyögte.

-Ha már felkeltettél.. csinálsz nekem egy rántottát? Rohadt éhes vagyok. -sóhajtottam mélyen, majd megerősítésképpen még a hasam is megkordult.

-Persze hogy csinálok. Éhen ne vessz nekem. -kuncogott, majd a fülem mögé puszilt és eleresztett. Finoman alrébb tolt, majd kivett egy melegítőt és egy pulóvert a szekrényből.

-Siess már egy kicsit. -nyaggattam. Szépen komótosan vette fel a ruhadarabokat, nehogy előbb kapjak enni.

-Jól van már, te hisztiszsák. -forgatta meg a szemeit. Mikor teljesen felöltözött, megragadtam a kezét és kihúztam a szobából, majd halkan lementünk a lépcsőn. -Mi lenne ha egy vödör hideg vizet öntenénk Nash nyakába? -suttogta, mikor az ő emeletére értünk.

-Majd később. Fel fog mindenki ébredni miattatok. -suttogtam vissza.

-Tökéletes tettestárs. -vigyorgott.

-Csak ha megkaptam a reggelim. Addig nem a barátnőd, hanem a fogvatartód vagyok, aki éhen döglik.

-Szadista. -mormogta. Szerencséjére pont leértünk a lépcső legaljára, mert lelöktem volna.

-Akkor leszek cuki, ha tele a poci. -selypítettem.

-Baszki, mint egy óvodás.

-Inkább csináld már, ne pofázz. -besettenkedtünk a konyhába, ahol leültem az étkezőasztal melletti székre.

-Persze, segítséget nem kapok.

-Tizenkilenc éves vagy. Nem kell segítség egy kibaszott rántottához.

-Tojást esetleg ne tojjak? -fordult felém egy serpenyővel a kezében.

-Baszki, abból nem ennék. -röhögtem fel, mire csak egy bemutatást kaptam, majd elfordult és a tűzrózsára tette a serpenyőt, meg öntött bele egy pici olajat. Utána átment a hűtőhöz, ahonnan kivett hat tojást. Ezeket nagyon ügyesen beleverte a serpenyőbe, két perccel később pedig már a gőzölgö tányért hozta felém. Az egyetlen amit sajnáltam, hogy így már nem tudtam a tökéletes hátsóját stírölni.

-Jó étvágyat hercegnő. -tette le elém a tányért, majd egy puszit nyomott a hajamba.

-Imádlak. -mielőtt leült volna, lehúztam magamhoz egy gyors csókra, majd hagytam hogy nekilásson ő is az evéshez. Felvettem a villát és bekaptam egy falatot a rántottábóll, de majdnem félreis nyeltem a meglepődéstől. -Ez... ez isteni. Mióta értesz te akármihez a konyhában? -hüledeztem.

-Nem tudom. Nem is mondanám, hogy értek hozzá... csak szeretek főzni. -vont vállat, majd folytatta az adagja elpusztítását.

-Ezentúl te leszel a szakácsom. -jelentettem ki teli szájjal, mert közben igyekeztem minnél töbet magamba tömni az isteni kajából.

-Most valami frappáns visszaszólást kéne mondanom, de ha már egy egyszerű rántottáért ennyire odavagy, nem is tudom mi lesz, ha almás pitét csinálok... -nevetgélt.

-Tudsz almás pitét csinálni?

-Azt ki kell érdemelni. -kacsintott rám.

-Nem tudom mivel, de az biztos hogy már rég kiérdemeltem.

-Persze. -forgatta meg a szemeit. -Jóllaktál? -pillantott a már üres tányéromra.

-Teljesen. Isteni finom volt. Soha többet nem csinálok magamnak reggelit, majd te megcsinálod nekem. – két tányért egymásra rakta, majd felállt és betette a mosogatóba.

-Hogyne. Aztán majd eladsz rabszolgának. -visszaindult felém, és közben a szép szemeit forgatta.

-Egyszer fent fognak akadni. -figyelmeztettem visszafojtott kuncogással, mire megállt előttem. Az egyik karjával az asztalra támaszkodott és közel hajolt hozzám.

-Néha úgy érzem, a hobbid hogy folyton belém kötsz. -suttogta.

-Rosszak a megérzéseid.

-Az a megérzésem, hogy azt akarod, hogy csókoljalak már meg. Még mindig rossz?

-Nem. -lehelltem, majd a kezemet gyorsan a tarkójára csúsztattam, lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Jól gondolta, tényleg erre vártam. Az ujjaimal a puha tincsei közt turkáltam, ő pedig az arcomat simogatta. Viszont amikor hirtelen valaki köhintett, ijedten húzódtam el.

-Én még kiskorú vagyok srácok. -sétált be Mini vigyorogva. A rövid haja össze-vissza állt, és valamiért a Twilightból ugrott be az egyik szereplő. A nevét már elfelejtettem, de kiköpött Mini volt. Alacsony, fekete haj...

-Meg egy köcsög is. Látszik hogy az a buzi a bátyád.

-Genetika. Nem tehetek róla. -vont vállat, miközben csinált magának egy kávét.

-Kapok én is? -kérdezte bociszemekkel

-Persze. -sóhajtott. A barátom odasétált hozzá, majd vigyorogva magához ölelte. Mini olyan kicsi, hogy majdnem elveszett a karjai között. Aranyosak voltak.

-Te vagy a kedvenc törpém. -szorongatta.

-Csak nehogy Becca megüssön emiatt. -nevetett fel.

-Ahhoz hogy felpofozzon, először sámlira kellene állnia. -röhögött.

-De a tökönrugáshoz nincs rá szükségem.

-Ments meg. -motyogta az unokahúgának, majd egy pillanattal később elengedte, mert a kávégép jelzett hogy kész a koffeinbobmba. Ami eredetileg Minié lett volna. Helyette Charlie felkapta, majd mielőtt törpetársam rávethette volna magát, elkezdte kiinni.

-Mekkora egy utolsó fasz vagy! -vágta mellkason.

-Koffeinfüggő. Kávé nélkül egy hisztis picsa.

-Miért, amúgy nem? -vonta fel a szemöldökét Mini, majd mindketten felnevettünk. Jogos.

-Nem zavar hogy itt vagyok?

-Nem. -jelentettük ki egyszerre.

-Titeket sosem szabadott volna összeereszteni. Egyesével is gonoszak vagytok, de így... -csóválta a fejét, majd az utolsó korty kávét is kiitta a bögréből.

-Elfelejtettem mondani, vagy egy jó hírem. -jutott hirtelen Mini eszébe valami. -Megvan a szilveszteri programunk.

-Mi?

-Megyünk a srácokhoz. Richie házibulit tart. Amikor meghallotta, hogy itt vagy, kijelentette hogy jönnöd kell, ha akarsz, ha nem. Úgyhogy megyünk. -vont vállat Mini.

-Nem engedem Bee-t Richie közelébe. -csapta le a bögrét a pultra.

-Nem kell a közelébe mennie, majd vigyázol rá. De hiányolnak a srácok.

-Kik lesznek még ott? -harapott az alsó ajkába.

-Mike, Tommy, Alan, Fred, Danny... -sorolta Mini a neveket.

-Bee, szeretnél menni? -kérdezte fürkésző tekintettel.

-Persze. Te már ismered az én haverjaimat. Most majd megtudom, milyen voltál mielőtt megismertelek. -kuncogtam. Charlie arca édesen ellágyult.

-Akkor... felőlem. -túrt a hajába. -De te se engedd Richie-t a közelébe. Elég szart okozott már a gyerek, nem kell még több.

-Megírom nekik. Köszi Chucky. -felpipiskedett a barátom arcáig, majd egy nagy puszit nyomott rá és kiszökdécselt a konyhából. A kávéja nélkül.

-Mit csinált az a srác?

-Semmi lényegeset. Csak egy időben sok gondot okozott nekem. -köhintett, majd visszajött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.

>>>

-Charlie... -ültem fel. Az ágyon feküdtem, a barátom pedi az ágy elejének dőlve ült a földön és laptopozott.

-Igen?

-Nem akarlak ezzel csesztetni, de... nincs mit felvennem szilveszterre. -nyögtem ki nevetve. Úristen de abszurd. Mintha nem is én lettem volna.

-Biztos vagyok benne, hogy Mininél minimum három estélyi és egy csomó szoknya van. -mondta hulla semleges hangon. -És egy fél boltnyi cipő.

-Annyira utálok kiöltözni. Gáz ha bakancsban és farmerben megyek? -hanyatlottam vissza az ágyra.

-Húzz fel egy szoknyát a bakanccsal.

-Melyikkel?

-Miért, hány bakancsod van? -fordult hátra összevont szemöldökkel.

-Van a hologrammos és a fekete.

-A szoknyától függ. De én a hologrammosra szavazok. -fordult vissza. -Abban pont olyan kis elmebetegnek nézel ki, mint amilyen vagy. -nem láttam az arcát, de gondoltam hogy vigyorog, éppen ezért egy párnát dobtam a fejének.

-Köcsög vagy. -az ágy végébe másztam, majd lecsúsztam mellé és a vállára hajtottam a fejem. -Figyelj. Kérdezhetek valamit?

-Nyugodtan. -nyomott egy puszit a hajamba, majd a tekintetét újra a gépre irányította. Egy könyves webshop volt megnyitva, gondolom olvasnivalót keresett.

-Valamelyik volt barátnőd ott lesz? -haraptam az ajkamba.

-Ők nem. Nem tartoztak a baráti társaságunkhoz, csak én vittem be őket. -az egyik kezvel finoman megcirogatta a combom.

-És... Georgie? -már a név hallattára összeugrott a gyomrom.

-Nem tudom Bee. -sóhajtott egy mélyet, majd lecsukta a laptop tetejét. -Szerintem igen. De ne húzd fel magad rajta, mert tényleg nem éri meg. Már egy éve nem volt köztünk semmi. Nem kell aggódnod.

-Ajánlom is. -motyogtam magam elé.

Mi lehet egy lány legrosszabb rémálma? Nem, nem az, ha letörik a körme. Ha találkoznod kell a pasid volt szexpajtijával, aki minden bizonnyal tökéletes és a nyomába semérhetsz. Na az az igazi rémálom.