Hirtelen egy hatalmas robbanásra keltem fel, majd egy velőtrángató sikolyra.

Ez Lily....

Azonnal kiugrottam az ágyból, majd amilyen gyorsan csak tudtam Lily felé vettem az irányt.
Mit sem törődve azzal, hogy egy szál pólóba szaladok, meg egy alsóneműben, csak az számított hogy tudjam, nincs baja az unokatesómnak.

Fejvesztve rohantam, majd amikor odaértem, nem hittem a szememnek... Az egész "otthonunk" lángokban áll, amit próbálnak a srácok eloltani.

-Mindenki szedje össze a cuccát, és elmegyünk!-ordítottam, majd mindenki így cselekedett.
Visszamentem a szobámba, majd összedobtam a cuccaim, és felöltöztem.

Miután megcsináltam, visszaszaladtam a helyiségbe, ahol már ott voltak a többiek nagy része, kivéve egy ember...Lily..

-Hol van?!-ellezdtem pánikolni.
-Nem tudjuk! Csak a sikítását hallottam, majd beszaladt a szobába, de azóta nem láttam.-mondta Nick.
-Szedd össze az embereket, és tűzzetek ki egy biztonságos helyre!-adtam ki neki a parancsot.
-Biztos hogy nem hagyunk itt benneteket!-válaszolt rá azonnal.
-Nick! Itt nem csak a te nyamvadt döntésedről van szó! Itt az egész csapat élete forog kockán, úgyhogy fogd meg őket, és vidd biztonságos helyre!-ordítottam teli torokból. Egy másodpercre azt véltem felfedezni hogy elindul, de mikor magához hívta George-ot, minden hitem elszállt.
-Vidd ki innen őket, mi addig megkeressük Lilyt.-mondta neki, majd bólintott, és elment.
-Tartsd a tempót.-szigorúan néztem rá, majd a szám elé tartottam a kezem, és úgy indultam el a hosszú folyosón.

-LILY!-szólongatjuk, de még nem jött elő.
-Ez az ő szobája! Nézzük meg!-alig hallottam már valamit, mert a meleg égette a bőröm, és éreztem ahogy a füst beáramlik a tüdőmbe, de nem adtam fel!
Odacsörtettem a szobájához, majd benyitottam, de senki nem volt ott.
-Hol van?!-már a sírás kerülgetett, de nem engedhettem meg magamnak ezt a fajta luxust.
-Nem tudom. Lehet hogy már kimenekült.-mondta, de én ismertem, és ő nem az a fajta aki csak úgy lelép.
Már majdnem feladtam, mikor észrevettem valamit. A vér is megállt bennem.
-Mondd hogy ez nem az. Könyörgöm.-eddig voltam erős.
-Jasmin, ez...-ő se tudta befejezni.
Ott volt egy tócsa vér. Ha ez Lily-é, akkor megsérült, és ekkora nagy vértömegtől elvérzik.
-Nem. Ez nem történhet meg..-ideges voltam, de nagyon.
-Ki kell mennünk, mert már alig kapunk levegőt Jas!-nem hallottam meg amit mondott, csak néztem az előttem álló "tavat".
-Menj.-halkan mondtam, és bíztam benne hogy meghallja.
-Biztos hogy nem! Nélküled nem!-erőteljesen tiltakozott.
-Én meg nem hagyom itt Lilyt!-kontráztam.
-De látod hogy eltűnt! Inkább kockáztatnád az életed érte?! Mi lenne a csapatoddal?! Hisz csak rád hallgatnak! Te vagy a példaképük!-igaza van, nem hagyhatom csak úgy magára a csapatom.
-Menjünk...-erőtlenül beszéltem.
Belekapaszkodtam Nick vállába, majd úgy eredtünk útnak.

Itt vagyunk...
Kijutottunk abból a nagy épületből, és annyi szerencsénk volt hogy a csapattal találkoztunk.
Viszont nem az egész létszámmal...Egy személy hiányzott, de nem is akármilyen személy. Lily, az unokatesóm.
Reménykedtem benne hogy a többiek rátalálnak, de nem így lett.

-Most merre tovább?-kérdezte Petra.
-El kell innen mennünk, hisz itt nem maradhatunk.-mondta Nick.
-Rendben. Akkor melyik város legyen a következő célpont?-szólalt meg Michael.
-Springfield. Az szép hely, és nincsen olyan sok zombi, mint itt.-válaszolt Petra.
-Akkor jó. Az lesz a következő célpont.
-Már csak egy autót kell szereznünk, és minden jó lesz.-mondta Nick.
-De...Ti...Menni akartok?!-kérdeztem értetlenül.
-Nézd Jasmin...Lily már lehet hogy..-leintettem Nicket.
-Nem! Tudom hogy él még! Érzem! És ha ti nem akartok velem maradni, rendben. Szabad választási jogotok van, és én nem szólok bele.-mondtam, mire mindenki elhallgatott.
-Én megyek.-szólalt meg Max. Mondjuk tőle nem is várhattam mást.
-Maradok.-jelentette ki Nick, Becca, Petra.
-Meg kell keresnünk. Szerintem megijedt a tűztől és elment. Tuti nem járhat messze.-mondtam. Nagyon reménykedtem abban hogy megtaláljuk..
-Merre menjünk?-kérdezte Becca.
-Nem tudom. Ott ahol voltunk, már vissza nem mehetünk, mert hemzsegnek a zombik. Szóval másfele kell elindulnunk.-válaszoltam.
-Meg fogjuk találni.-bíztatott Petra.
-Remélem, mert nem akarom elveszíteni.-fújtam ki a levegőt nehézkesen.
-Szét kell válnunk.-mondta Becca.-Nick, te Jasmin-nal mész, én meg Petrával. Úgyis van egy-két dolog amiről beszélnünk kell.-intézte az utolsó mondatát a lánynak.
-Rendben. A többiek meg menjenek egy biztonságos helyre, ahol nem lesz annyi járkáló. Nagyon vigyázzatok magatokra. Remélem még egyszer összefutunk. Petra, Becca! Egy óra múlva ugyanitt találkozunk.-borzasztóan hangzott, ahogy búcsúzkodtunk. Nem is tudom felfogni hogy válhat ketté a csapat, de reméljük hogy újra összetalálkozunk..
-Sziasztok.-mondtuk egymásnak.

-Merre?-kérdezte a mellettem álló fiú.
-Fogalmam sincs. Egyszerűen annyira hihetetlen ez az egész..-tűrtem a hajamba idegesen.
-Nyugi. Gondolkozz..Mit csinálnál Lily helyében?-legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy nem vagyok a helyében, de el kellett gondolkoznom.
-Először is elállítanám a vérzést,-ha megsérültem-majd keresnék egy olyan helyet, amit jól ismerek.-mondtam.
-És tudod mit ismer Lily?-kérdezte.
Eltanakodtam. Mi az amit Lily tud? Hát persze!
-Megvan!-kiáltottam fel.-Az erdőben futottunk össze, és azt mondta hogy vadászni ment! Biztos jól felmérte már a helyet! Oda kell mennünk, ahol megszúrt!
-Tudod hol van?
-Persze, gyere!-megfogtam a kezét, majd futásnak eredtünk.

Az erdőben:

Mikor odaértünk, ahol ez a baleset történt, észrevettem valamit.
-Nézd!-mutattam rá a vérre.-Ez mostani! Valahol itt kell lennie.
-Menjünk egy kicsit bentebb.-ajánlotta fel Nick, amit meg is tettünk.
-Lily!-szólítottam, de semmi nem volt. Már teljes mértékben feladtam, amikor egy halk, nyöszörgő hangot hallottam az egyik fa közelében. A lábaim futásnak eredtek, majd mikor odaértem, csak lefagytam.

Ott volt...
Össze volt kuporodva, mint egy kiskutya, és csak szenvedett. Borzasztó látványt nyújtott szegény.
Mit sem törődve azzal hogy tiszta vér, leguggoltam elé, majd úgy öleltem, mint még soha senkit.

-Sajnálom..én, én nem akartam elmenni, csak megijedtem, és nem tudtam mit csinálni. Annyira féltem.-sírt, de olyan keservesen, hogy én is elkezdtem.
-Nincsen semmi baj drágám!-simítottam ki egy hajszálat az arcából.-A lényeg az hogy megtaláltunk. Mutasd hol sérültél meg.-mondtam neki.
Felemelte a kezét, amiből folyt a vér.
-Mi történt?-kérdeztem, miközben leszakítottam egy darabot a pólómból, és rátekertem a fájó pontjára.
-Mikor kiütött a tűz, hirtelen ijedtemben kiütöttem az ablakot, és kimásztam, de nem figyeltem arra hogy csupasz kézzel ütöttem bele az üvegbe, aztán elvágtam.-mondta.
-Jólvan. Sürgősen kell találnunk egy gyógyszertárat, ahonnan kötszer kell, amivel eltudlak látni.-mondtam, majd levettem a pulcsim, és ráterítettem. Pont akkor érkezett meg Nick is.
-Úristen. Milyen gyors futásod van neked?-kérdezte kifulladva, mire csak elnevettük magunkat.-Örülök hogy megtaláltunk.
-Én is örülök annak, hogy rámleltetek.-mosolygott.
-Menjünk, mert a lányok biztosan várnak minket.-felsegítettük Lilyt, majd útnak eredtünk.

-Végre!-szólalt fel örömében Becca, mikor meglátott minket.-Azt hittük már baj történt..
-Nem hála az égnek.-mondtam.-Keresnünk kell egy gyógyszertárat, mert nagy sebe van.
-Mikor mentünk, akkor találtunk egyet.-szólalt meg Petra.-Szerintem lelünk ott valami kötszert.
-Akkor menjünk.

Gyógyszertárban:

-Találtam egyet!-kiáltott fel Nick.
-Halkabban.-csitítottam le.-Lehetnek erre járkálók.
-Jó, bocsi.-hajtotta le a fejét. Elvettem tőle a kötszert, majd odasétáltam Lilyhez.
-Mutasd a sebed.-mondtam neki.-Ez most csípni fog, szóval harapj rá erre a pulcsira.-odanyomtam a szájához a ruhadarabot, majd megsimítottam az arcát.-Na akkor hajrá.-felbontottam a fertőtlenítőt, majd a gézre nyomtam, és hozzáértettem a sebhez. Válaszul csak egy hangos szisszenés volt.
-Sajnálom, de ezt muszáj.-folytattam tovább a műveletet.
Nagy nehezen, de sikerült ellátnom, amibe egy kicsit elálmosodott Lily.
-Keresnünk kell egy helyet ahol biztonságos.-mondta Petra.-Lilynek pihenésre van szüksége.
-Igazad van. Gyere drágám.-segítettem neki felállni, majd nagy nehezen elbotorkáltunk a bejáratig.

Furcsa módon könnyen ment ez az egész, majd utánna rájöttem hogy mégsem...
-Basszus! Futás!-ordítottam el magam, mikor egy hatalmas csorda tartott felénk.
-Nem tudok szaladni!-szólt Lily.
-Segítek.-jött oda Nick, majd felkapta az ölébe a lányt.
-Gyertek!-vezettem őket, mint egy igazi vezér, de mégsem éreztem ezt...

Nagy nehezen találtunk egy házat, ami megfelelt az elvárásunknak:

Amilyen gyorsan csak tudtunk, berohantunk, majd elbarikárdoztuk az ajtót.
-Huhh.-vettünk mély levegőt.-Ez meleg volt..
-Az biztos. Köszönöm hogy cipeltél Nick.-mosolygott Lily.
-Igazán nincsmit. Ha nem tettem volna meg, már az unokatesód megnyúzott volna.-nevetett.
-Hát az biztos. Már rég halott lennél.-néztem rá.
-Válasszuk ki az alvóhelyet.-szólt közbe Petra. Senki nem vetett ellent, mert mindenki fáradt volt.
-Én majd őrködöm.-ajánlottam fel.
-Segítek.-állt mellém Nick.
-Akkor mi pihenünk egy kicsit. Költsetek fel ha baj van.-mondták, majd elmentek aludni.

-Olyan nyugodt most minden.-törtem meg a csendet.-Elmentek a zombik, és minden jó. Miért nem maradhat ez így?
-Hát erre én sem tudom a választ sajnos.-húzta el a száját.
-Köszönöm hogy segítettél ma nekem. Nélküled nem mentem volna semmire, na meg persze a lányok nélkül se.-mosolyogtam.
-Nem kell megköszönnöd. Biztos te is így cselekedtél volna.
-Az biztos. A legfájdalmasabb dolog ha elveszíted a szeretteid...Még a legellenszenvesebb embernek se kívánom ezt..-mondtam halkan.
-Hát én se...-mondta, majd megint bekövetkezett a csend.-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Te és Max...volt köztetek valami?-nehezen kérdezett rá, de mikor meghallottam, éreztem ahogy a mellkasom nehezedik.-Ne haragudj ha felhoztam...Jézusom mekkor bunkó vagyok.
-Nem, semmi baj.-mosolyogtam rá.-Hát mi annó egy pár voltunk, aztán az egész fuccsba ment, mikor Becca bevallotta hogy tőle terhes..
-De akkor te hogy..?
-Hogy tudtam neki megbocsátani?-fejeztem be a kérdését.-Túl sok ideig nem beszéltünk, és mikor elvesztettük egy jó barátunkat, akkor még idegesebb lettem rá.-utaltam a Ted-es ügyre.-Nagyon sok undorítóságot vágtunk egymás fejéhez, de én akkor is őt tartottam a legnagyobb ribancnak. Viszont megváltozott az egész, mikor elvesztette a babát. Tudom, hogy nem ennek a tragédiának kellett volna történnie, azért hogy ráeszméljek, hogy a mi barátságunk milyen tökéletes volt, de akkor minden bűnömet megbántam..Tudom késő volt, és nagy baromság, de na...
-Megértelek. Én se kezeltem volna másképp ezt a helyzetet..-fogta meg a kezem, amitől kirázott a hideg.-Fázol?
-Egy kicsit.-ugyanis Lilyn volt a pulóverem, ami melegen tartott.
-Várj.-egy könnyed mozdulattal levette a sajátját, majd rámterítette. Sikeresen megbámulhattam a kidolgozott felsőtestét, amit meg is látott, és nem hagyta szó nélkül.-Tetszik?-vigyorgott kisfiúsan.
-Micsoda?-kérdeztem zavartan.
-Nyugi, tudom hogy jól nézek ki.-büszkélkedett.
-Nézhetsz ki jól, de az nem számít, mert az egód nagyobb, mint az iq-d szivi.-dobtam puszit felé.
-Jajj kis száj karatés. Ez tetszik.-beleharapott az alsó ajkába, amitől rögtön beindult a piszkos fantáziám.
-Na jólvan. Inkább hallgass.-ásítottam egy hatalmasat.
-Aludj nyugodtan. Ha baj van, majd felkeltelek.-mondta, majd átkarolta a vállam.
-De akkor tényleg kelts fel.-mondtam neki.
-Úgy lesz. Na jó éjszakát.
-Jó éjt.-válaszoltam, majd behunytam a szemem, és álmomban egy gyönyörű világban éltem...

Sziasztok emberek!😁❤️
Amint láthatjátok, végre új résszel szolgálok nektek!😘
Remélem tetszik!❤️
Jó olvasást nektek!
Puszi: Fincsoo❤️💋
U.i.: azért a képet figyeljétek😂😂 annyira magamra ismertem😌😂😂😂