Sziasztok!😘
Itt is a következő rész!😘
Remélem tetszik!💋
Jó olvasást nektek😊❤
Puszi: Fincsoo❤💋

A nap sugaraira keltem fel, mert majd kiégette a retinámat.
Körbenéztem hogy mi van, mikor rájöttem hogy egy szobában vagyok.
-Jó reggelt!-köszöntött mosolyogva Ted.
-Hogy kerültem be a szobába?-kérdeztem a szokásos rekedt hangon.
-Behoztalak. Gondoltam, mivel nincs semmi baj így bentről is figyelhettük a zajokat.
-Többiek?
-Kint vannak a nappaliban. Épp Becca hasát simizik.-nevetett fel.
-Petra is?-vágtam egy fintort.
-Nem. Csak Max és Becca.
-Megyek megnézem őket.-felálltam és utamat elindítottam.

Mikor beértem, láttam hogy milyen nagy szeretettel nézték a lány kerekedő pocakját, ami megmosolyogtatott.

Vajon ha Max nem hagy el, mi is ilyen boldogak lehetnénk, mikor babát vártam volna? Sajnos ezt már nem tudom meg, mert nincs velem. Ő már mással van, amit-akármennyire is nehéz-,el kell fogadnom. Ha szereti akkor én boldog vagyok, mert ő is az.

-Jóreggelt Álomszuszék!-kuncogott a barátnőm.
-Ne piszkálj már. Rég nem aludtam ilyen jól.-vágtam be a "durcit".
-Ma milyen programot szerveztél?-úgy kérdezte, mintha nem lennénk egy Zombiapokalipszis közepén.
-Igazából shoppingolni szerettem volna, meg elmenni moziba, de valahogy a kóborlók keresztbe vágták a tervem.-húztam el a szám.
-Jajj nem úgy gondoltam te butus.-nevetett.-Úgy értem hogy menjünk tovább vagy maradjunk még?
-Hogy érzed magad?
-Fáj még egy kicsit.-láttam rajta hogy igazat mond.
-Akkor még egy napot maradunk.-döntöttem el, mire pont betévedt Ted.
-Jó reggelt mindenkinek!-ásított egy nagyot.
-Hosszú volt az éjszaka?-kérdezte Max, mire mindketten elkezdtek nevetni.
-Ezt hogy érted?-állt fel Becca.
-Nyugalom kicsim, semmi nem volt.-tiltakozott rögtön.
-Egy ágyba aludtatok?-kérdezett rá a lényegre.
-Tuti.-suttogta oda Max.
-Dehogy aludtunk! Én a földön feküdtem!-emelte meg egy kicsit a hangját, de a lányt ez nem hatotta meg.-Ugye nem feltételezed rólam azt hogy megcsallak?!
-Mégis mit higyjek? Együtt aludtatok, egy szobában! Honnan tudhatnám azt hogy nem volt semmi köztetek?-értetlenkedett.
-Ha a szerelmednek nem hiszel, legalább a legjobb barátnődnek.-mutatott felém Ted.-Jas, mondd meg neki hogy nem volt semmi!
-Becca!-fújtam ki a levegőt.-Őszintén! Ki ültetett bogarat a füledbe?
-Az most teljesen mindegy. Amúgy sem kellett nekem felhívni a figyelmemet arra, ami köztetek van! Nyílvánvaló hogy éjszaka lefeküdtetek egymással! Undorítóak vagytok! Tűnjetek a szemem elől!-ordított teljes erejéből.

Már épp kiakartam menni a helyiségből, mikor egy önelégült fejet fedeztem fel. Az arc tulajdonosa Max volt.
-Te!-mutattam rá.
-Én?-vágott döbbent arcot.
-Te voltál, aki ilyet mondott Beccanak! Nem sül le a pofádról a bőr?-ideges voltam, de nem is akárhogy.-Undorító vagy! Mégis miért kellett ezt tenned?!
-Ha nekem nem jött össze a kapcsolatom, akkor nekik se!-válaszolt.
-Hát te meg vagy huzatva!-nevettem fel.-Tönkretettél mindent! Felfogod hogy szétugrasztottál egy családot?!
-Majd én felnevelem a kicsit.
-Nem!-tiltakoztam.-Te nem fogsz hozzáérni Tedék babájához! Nem fog egy őrült kezébe kerülni!
-Azt majd mi eldöntjük.-hallottam meg Beccat.-Nekem a hasamban van a baba és nem neked. Most pedig menjetek el.

Nem nézett rám, csak a hangjában hallottam azt a merő gúnyt.
-Nem feküdtünk le Becca. Higyj nekem.-könyörögtem.
-Menj.-ennyit mondott.
-Mi lesz a barátságunkkal? Csak úgy eldobod egy hazugság miatt?
-Amióta elkezdődött ez az egész, azóta  nem tekintek rád barátodként. Sajnálom, de te már egy senki vagy.-úgy mondta ki a szavakat, mintha az természetes lett volna.
Nem kellett több, elrohantam a szobámba.

Ted szemszöge:

Csak bambulok magam elé és próbálom felemészteni az előbbi hazugságokat.
-Beszélnünk kell.-jelent meg az ajtóban Becca.
-Nem feküdtem le vele! Semmi nem volt köztünk. Én téged szeretlek és téged is foglak. Na meg persze a babánkat.-leállított.
-Erről szeretnék beszélni.-jeleztem, hogy figyelem, mire belekezdett.-Nem fogok kertelni. Ted, a gyerek nem a tiéd.
Azt hittem hogy csak viccel, de nem így volt.
-Ez hülyeség.-ráztam a fejem.-Nem lehet! Hisz azután történt, miután lefeküdtünk! Ez csak egy kurva vicc!
-Nem az!-emelte meg a hangját.-Egyáltalán nem az! Fogadd el! Nem szeretlek és nem te vagy a gyerek apja!
-Ki az?
-Nem mondhatom el, de nem te vagy.-válaszolt.
-Isten szerelmére, mondd már meg ha már nem én vagyok!!
-Max! Max az apja!-ordította.
Egy világ dőlt össze bennem. A szerelmem, akit szerettem megcsalt és nem mellesleg a legjobb barátnőjének az exe a gyerek apja. Lesokkolt, amit mondott.
-Undorító vagy.-hallottam meg Jast.

Jasmin szemszöge:

-Undorító vagy.-néztem arra a személyre, aki a testvérem volt.
-Sajnálom Jas, de megtörtént.-láttam a könnyeket a szemében.
-Ne gyere itt a 'Sajnálom Jas' dumával! Engem meg a barátodat mártottad be azzal hogy mi lefeküdtünk, miközben te csaltad meg Tedet! Mi van, nem volt más alibid, csak hogy ilyet elhigyj?-horkantottam fel.-Undorítóak vagytok mindketten, a drágalátos kis Maxel! Még én éreztem magam szarul, amiért olyannal okoltak, amit meg se tettem! Lelkiismeretfurdalásom volt amiért megbántottalak! Tudjátok mit? Forduljatok fel mindketten, de előtte kerüljön Ted kezébe a baba, hogy ne tartsd a kezedbe.-köptem egyet.
-Kérlek Jasmin. Sajnálom amit tettem.-borult térdre előttem.
-Igazad volt.-néztem le rá.-Tényleg egy senki vagyok, de legalább nem egy kétszínű ember.-otthagytam had bűnhődjön.
Innen kezdődött az életem legnehezebb része.

3 hónappal később:

3 hónap telt el. Ez a 3 hónap gyökeresen megváltoztatta az életemet.
Kezdjük is a legelején: Becca.
Vele már rég nem beszéltem, de ugyanúgy vagyunk csapatban. Miért? Mert ragaszkodom hozzá, hogy a keresztgyermekem megszülessen.
Számomra megszűnt létezni ez a lány, ugyanúgy ahogy Max is.

Ő a másik személy. Mióta összeugrasztott engem Beccaval, ha hiszitek ha nem, hálás vagyok neki, attól eltekintve hogy megcsalt. Felnyitotta a szemem hogy a lány milyen könnyelmű és kétszínű. De még mindig együtt vannak. Szegény Tedet sajnálom csak a legjobban.

Apropó Ted. Borzasztóan maga alatt van még mindig. De hál' istennek, most csak a kicsi babát várja, nem foglalkozva azzal hogy nem az övé. A lehető legjobb apuka válik majd belőle.

Mivan Petrával? Hát képzeljétek el hogy barátnők lettünk. Már kimondhatjuk azt is hogy a legjobb. Eleinte nem sziveltem, amiért elvette tőlem Maxet, de észrevettem rajta hogy mindent megbánt és leszokott arról hogy tegye magát.

Velem meg semmi nincs. Élem a 'csodás' életem a Zombiapokalipszis közepén. Irónia...
Rossz látni hogy Max meg a volt legjobb barátnőm együtt vannak, de ha nekik ez jó. Akkor jó. (logika😂😂 szerk.megj.) A kisbabát már nagyon várom, ahogyan Ted is. 
Szerintem mindent összefoglaltam, inkább térjünk vissza a jelenbe.

-Indianapolis!-szólt hátra nekünk Ted.
-Egyre közelebb érünk a menedékhez!-csillant fel Petra szeme.
-Már ha van.-suttogtam magam elé, félve hogy meghallják.
-Lesz Jasmin.-bíztatott Max.
-Ja.-még mindig haragszok rá.
Ránéztem Beccara, aki csak mosolyogva gügyögött a pocaklakóhoz, mire engem is megmosolyogtatott. Tudom, hogy haragudni kéne rá, de most inkább csak a kicsivel foglalkozom.
-Ugye itt megszállunk?-kérdeztem sóhajtozva.
-Igen, mert fáradtak vagyunk.-szólalt meg Petra.
-Akkor keresünk valami nyugis környéket, ahol kevesen vannak a zombik és alszunk egyet.
Senkinek nem volt ellenvetése, így mikor megtaláltuk a nekünk pont megfelelő kis kuckót, akkor bepakoltunk.
-Na jó éjszakát gyerekek.-ásítottam egy hatalmasat.
-Várj Jas.-jött oda hozzám Becca.-Beszélhetnénk?
-Nézzük csak.-elővettem a képzeletbeli telefonom, hogy megnézzem a teendőimet.-Bocsi, de ma nem érek rá.-indultam volna, de a csuklómnál visszahúzva megállított.
-Kérlek, csak 1 perc.-könyörgött.
-1 perc.-mutattam, mintha mérném.
-Sajnálom amit tettem. Nem volt helyes ez az egész veled szemben. Hülyék voltunk, de mind a ketten magunk alatt lettünk és megtörtént. Akkora barom voltam hogy ezt megcsináltam. Ráadásul itt van a kicsi, aki Max gyereke. Nem akarom elveszíteni a legjobb barátnőm, aki te vagy.-sírt.-Ha nem is bocsájtasz meg, legalább tűrj el magad mellett.
-Tűrjelek el?-éreztem, ahogy az adrenalin szétáramlik a testemben és hogy mindent kifogok magamból adni.-Tűrjelek el, mi?! Mégis hogy a jó büdös picsába tűrnélek el, miközben felcsináltattad az exemmel magad?!! Gondolkoztál te azon egyáltalán, hogy nekünk milyen érzés lenne?! Vagy neked aztán mindegy, csak fasz legyen, amibe belelehet ülni?!! Mondd csak, ezek után mégis hogy néznék a szemedbe?!! Hogy bírnék egy levegőt szívni veled?! Eddig nem vetted észre, hogy csak a baba miatt tűrlek el?!! Amióta ez megtörtént, nem alszom, nem eszek, nem iszok rendesen!! Egyszerűen a mai napig nem tudtam felfogni, hogy mégis hogy volt képed ezt megtenni velem, ha nem is velem de Teddel!! Mindent megadott neked! Ha kérted még a csillagokat is lehozta volna egy szavadra!! Erre te eldobod magadtól, és kemény 5 hónap után vallod be neki, hogy egész végig tévhitben élt?!! Büszke vagy magadra?! Ha igen, akkor gratulálok, mert ilyen seggfej még nincs a világon!-tapsoltam meg a hatás kedvéért.
-Sajnálom tényleg.-suttogta.
-Sajnálhatod is. De ne nekem mondogasd ezeket, hanem annak a fiúnak, aki mindig megadott neked ebben az elfuserált világban is mindent.-váltottam normál hangerőbe.-Gratulálni tudok csak ezért a teljesítményért, mert nem csak egy legjobb barátot veszítettél el, hanem egy szerelmet is. De nyugodtan pótold ezeket Max személyében, nem érdekel. Csak gondolj arra, hogy én mindig ott voltam melletted, bármilyen baj volt és mindig megvédtelek, de úgy látszik ezek már régen voltak. Nem igaz?-már én is sírtam.-Ha ilyen könnyen tudtál megbántani, akkor ilyen könnyen felejts is el. Remélem a kicsi jó kezekbe kerül, mert nem szeretném ha ő is olyan kétszínű lenne mint az anyja.-fogtam magam és elrohantam a szobába.
Hallottam ahogy valaki a nevemet kiabálja, de nem törődtem vele.

Kiszakítottam szószerint az ajtót és behuppantam az ágyra. Sírtam, sőt! Zokogtam. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy mit tett velem ez az álnok kígyó. Nem ezt érdemeltem.
Kopogtam, mire elmormoltam egy halk 'gyere'-t és az illető betoppant.
-Jól vagy?-ő is annyira meg volt viselve mint én.
-Te hogy vagy?-nem akartam elmondani a világfájdalmaimat neki, mert tudom hogy ő is így van vele.
-Már jobban.-mosolygott.-El kell fogadnom hogy a sors egy köcsög, aki mindig csak kibasz velem.
-Kérsz egy Jasmin ölelést?-tártam ki felé a kezem, mire rögtön elfogadta.
Szorosan ölelt, mintha félt volna hogy elveszít.
-Erősek vagyunk Ted. Ketten mindent megfogunk oldani. Átverjük azt a köcsög sorsot, és nem adjuk meg neki azt az esélyt, hogy földbe tiporjon minket. Rendben?
-Rendben.
-De ahhoz kellesz te is, mert egyedül nem tudom ezt megtenni. Ígéred?-néztem rá.
-Ígérem Jasmin Triston hogy átfogjuk vészelni ezt a szörnyű dolgot és mindenben itt leszek neked.-mosolygott, mire engem is arra késztetett.
-Rendben van. Nem alszol itt?-kérdeztem tőle.
-Miért ne? Ha már 'lefeküdtünk'-mutatott macskakörmöt az ujjaival.-akkor miért ne aludnék veled?
Mind a ketten elnevettük magunkat.
-Na gyere te bolondka.-mondtam és kölcsönadtam a takarómból egy kicsit.
-Hozzád bújhatok?-kérdezte úgy, mint egy kisgyerek.
-Persze. Ez cuki volt amúgy.-mosolyogtam és éreztem ahogy nehezedik a szemhéjam.
-Jó éjt Jasmin.-adott egy puszit a vállamra.
-Jó éjt Ted.-suttogtam és éreztem ahogy elnyel az álomvilág.