"Ha elveszítünk egy szeretett lényt, lelkünk egy része is meghal vele. Ilyenkor keserű magány kerít minket a hatalmába, mintha elhagyatott házba kerülnénk, és hiányérzetünk támad. Titokként őrizzük magunkban eltávozott szerettünk hiányát. Ez olyan seb, amely nem enyhül az idő múlásával, mindig újra meg újra felszakad. Olyan seb, amely még akkor is vérzik, miután begyógyul. Az ember azt hiszi, hogy többé nem tud majd nevetni, hogy soha nem lesz könnyű a szíve. Az élet folyása megváltozik. Olyan, mintha a sötétben tapogatózva araszolnánk előre, és közben nem látnánk, mi van előttünk, és nem tudnánk, merre haladunk."

Egy kellemes simogatásra keltem fel.
A szemem ki sem nyitottam, mert tudtam előre ki az.
Sofia...

-Jasmin!-hallottam meg csillingelő hangját.-Fel kell kelned, mert megint veszekednek a többiek!

A szemem azonnal kipattant, majd összehúztam magamon a pulóverem és úgy indultam el.

-Nem tehet erről!-ordította Ted.

-Fogd már fel, hogy leszarom, ember!-jajj ne, ez Nick...

Nem engedtem meg, hogy tovább fajuljon ez a veszekedés, így közéjük léptem.

-Mi az isten folyik itt?!

-Te maradj ki ebből Jasmin!-parancsolóan nézett rám Nick.

-Na nem! Fejezd be!-mutattam rá, majd Ted felé fordultam.-Mondd el, hogy mégis mi oka van annak, hogy itt üvöltöztök, pedig sehol sem tartunk!

-Azt hiszi ez a gyökér, hogy én erőszakoltam rád azt, hogy szeress engem! Mondd meg neki, hogy nem tettem semmit!

Kénytelen voltam nevetni.
Nem zavart, hogy a többiek úgy néznek rám, mint akinek elmentek otthonról, csak nevettem és kész.

-Ebbe mi olyan kurva vicces?!-kérdezte Nick.

-Tudjátok hogy mi?! Az, hogy itt vagytok a zombi apokalipszis közepén, ráadásul felnőtten, de ti inkább azon veszekedtek, hogy én miért szeretem Ted-et. Emberek, nőljetek már fel! Nem sokára ott leszünk Chicago-ban, ahol kurvára megsúgom nektek, hogy több millió zombi van, erre ti mit csináltok?! Leálltok veszekedni egy érdektelen dolog miatt! Halihó! Itt nem csak ti vagytok! Itt van közöttünk egy kislány is! Gondolkozzatok már ezen!

Ugyanaz a síri csend állt be, mint máskor.

Se szó, se beszéd, ott hagytam őket.

Akkor még nem gondoltam egy fontos személyre...
Nem gondoltam arra, hogy neki milyen érzés ezt átélni...
Csak akkor vettem észre, mikor már késő volt...

-Hova mész Jasmin?-hallottam meg Sofi hangját.

-Visszafekszem aludni, mert megfájdult a fejem. Te is jössz velem?-mosolyogva bólintott, mire én kézenfogtam és úgy helyezkedtünk el.

-Jasmin?

-Hm?

-Ugye adsz egy esélyt az új lánynak?-basszus, el is felejtettem...

-Ígérem, mikor felkelünk, akkor elbeszélgetek vele. Így jó lesz?

-Tökéletes..-mosolygott.

-Akkor aludj baba.-egy hosszas puszit nyomtam a homlokára.

-Jóéjt!

-Jóéjt!-suttogtam, majd behunytam a szemem és elaludtam.

-Állj le!-egy hangos ordításra keltem fel megint.

-Nem érdekel! Vége!-sikította Becca.

Várj...BECCA?!

Megint felugrottam, majd a busz elejébe rohantam.
Ami ott fogadott, na azt sosem felejtem el.

-Becca...-suttogtam legjobb barátnőmnek, aki egy revolvert szorított a homlokához.

-Sajnálom Jasmin.-sírt.

-Nem teheted ezt! Nem!-már rohantam is volna hozzá, de ő abban a pillanatban megmozdult.

-Ha közelebb jössz azonnal lepuffantom magam!

Remegett a keze, és a könnye folyamatosan folyt.

-Miért?!-éreztem, ahogy ellepi a könny a szemem.

-Én nem vagyok olyan erős, mint Te! Feladom! Hisz már semmi értelme nincs az életnek, mert menedék sincs!

-Ne mondj ilyet!-próbáltam araszolni hozzá, de ő rögtön észrevette ezt.-Kérlek ne tedd ezt! Én sem vagyok erős, de az a tudat él bennem, hogy itt vagy! Hisz megígértük! Nem emlékszel?!

-Sajnálom Jasmin, de most megszegem az ígéretem...-nyugodt volt.

-NEM!-ordítottam.-Nem teheted ezt meg! Megígértük egymásnak, hogy együtt leszünk, míg élünk! Ne szegd meg az ígéreted, AZ ISTENÉRT IS!-nem bírtam tovább.

Elfogyott az erőm, majd éreztem, hogy összerogy a lábam.

-Szeretlek Jasmin...-suttogta, majd elsült a fegyver.

Sikoltozás töltötte be az egész buszt, ami valószínűleg Sofia-tól jött, de nem volt erőm megnyugtatni...

Csak egy valamivel foglalkoztam...
Csak egyetlen egy dologgal...
Azzal, hogy elment...
Hogy itt hagyott...

Csak bámultam a legjobb barátnőm holttestét...
Ott feküdt élettelenül az egyik ülésen...
Az ablak mögötte egy hatalmas lyukat ábrázolt, ami csurom vér volt...
Becca vére...
Az én legjobb barátnőm vére...

Semmit nem érzékeltem a külvilágból...

Csak az élettelen test hevert előttem...

A sokkos állapotomból két erős kar próbált felrázni.

-Hallod?! Figyelj rám Jasmin!-hiába rázta a vállam Ted, én akkor sem tudtam rá figyelni.

Megígérte...
Azt mondta, hogy sose fog elhagyni...
Megígérte!

Egy pillantás alatt tűnt el Becca teste a szemem elől, amire azonnal válaszoltam...

Ahogy csak tudtam ficánkoltam...

-Nyugodj meg, Jasmin!-suttogta Ted a fülembe.

-Elment...Pedig azt ígérte, hogy örökké itt lesz nekem...Ígéretet tettünk és ő megszegte!-ordítottam amennyire csak tudtam.

A könnyeim nem álltak meg, csak ki akartak jutni a ketrecükből...

Két kar fonódott körém, mire még jobban elkezdtem sírni.

-Kérlek Jasmin, nyugodj meg...-suttogta Ted. Ha jól hallottam, akkor ő is sírt.-Erősnek kell lenned, hisz ott van Sofia. Szegény kislány azt sem tudja mi történt, csak ott ül az ismeretlen csaj ölében és sír.

-Nem megy ez nekem Ted...Most nem. Akár hányszor tudtam, mindig erősnek mutattam magam, de most nem megy...Egyszerűen képtelen vagyok most azt mondani, hogy rendben van minden...Nem megy...-bőgtem a vállán.

-Szeretlek Jasmin...-ennyit mondott, mire a fejem zúgni kezdett.

-Ted...Valami nincs rendben..-alig tudtam valamit kiejteni a számon.

-Ne csináld ezt Jasmin!-éreztem, ahogy felemel, majd próbál az ülésre ültetni.-A sok sírás miatt van...Kérlek Jasmin, válaszolj! Hallod amit mondok?!

Szerettem volna neki válaszolni, de nem ment.

-Ne tedd ezt velem! Kérlek Szerelmem, nézz rám!-hallottam a kétségbeesett hangját, de nem tudtam semmit tenni.

Megint elkezdett zúgni a fejem, majd utána végképp elhalkult minden...

Éreztem, ahogy a sötétségből a fény felé haladok, majd puff, vége...

Sziasztok!❤
Nos egy újabb résszel jöttem nektek!😄❤
Viszont most kíváncsi lennék a véleményetekre...
Mit gondoltok Becca haláláról?
Hogy érintett ez titeket?
A válaszotokat a komment szekcióban írjátok le!❤
Jó olvasást nektek!❤❤🌲