A legfájdalmasabb sikításra keltem.
-Jézusom!-riadt fel Becca is.-Itt mi folyik?
-Nemtudom. Maradj itt.-utasítottam, mire ő bólogatott.
Gyorsan magamra kapkodtam a cuccom és leosontam a lépcsőn.
Hatalmas káosz fogadott. A fájdalmas sikítás tulajdonosa Taylor volt. Nemtudtam mit kezdeni vele, mert ellepték. Egyszerűen csak lefagytam és a hajamat markolásztam.
-Nem!-keltem ki magamból, majd odaszaladtam a zombikhoz, hogy kiszabadítsam szegény lányt. Meg is tettem, de hiába, Taylor már alig lélegzett.
-Taylor!-ráztam meg gyengéden.-Nézz rám! Hallod? Ne hunyd be a szemed.-megpofoztam egy kicsit az arcát, mire  rámemelte gyönyörű szemeit.
-Már nem fáj!-láttam rajta, hogy hazudik.-Kérlek..kérlek vigyázz a srácokra. Mondd nekik, hogy szeretem őket. És..kö..köszönöm.-mosolygott egy utolsót, majd lehunyta szemeit. Véglegesen.
-Nem!! Nem halhatott meg! Nem!!-ordítottam, pedig nem is volt köztünk olyan nagy barátság.-Az istenért is!-rúgtam bele az egyik rohadékba.-Miért??!!-sírtam..sőt nem is, hanem zokogtam.
-Jasmin.-szólított meg valaki, de nem figyeltem rá.-Kérlek nézz rám!-megtettem amit kért, mire kiderült, hogy Max az.
-Mivan?-lehet, hogy bunkó voltam, de na.
-Taylor...őt..meg kell..ö..ölni.-nyögte ki nagy nehezen.
-Nem! Felejtsd el, hogy én teszem meg!-emeltem fel a kezem.
-De csak te vagy olyan, aki megtudja tenni.-állt szóba velem most először Lucas.
-Fejezzétek be!-leguggoltam, mint egy őrült, úgy néztem ki.-Nemtudjátok milyen az, ha meg kell ölni egy barátotokat! Nem megy ez nekem!! Nem!!-mire kiejtettem az utolsót szót a számon, hörgést hallottam. Tudtam ki az és hogy meg kell tennem, vagy különben meghalunk.
Letöröltem az utolsó könnycseppem, majd a késemért nyúltam. Elindultam Taylor irányába, mikor odaértem belegondoltam, hogy mit is akarok tenni. Ránéztem, majd rátapostam a mellkasára.
-Sajnálom!-ez volt amit kitudtam nyögni, azután meg fejbeszúrtam. Mikor rájöttem, hogy mit tettem, eldobtam a kést és összezuhantam. Nem figyeltem semmire és senkire, csak bambultam magam elé. Éreztem, hogy rázogatnak, de nem figyeltem rájuk. Csak egy szó lebegett a szemem előtt:

gyilkos.

Semmi más csak ez. Egy hidegvérű gyilkos vagyok, aki megölte az egyik barátját.
Egy beszélgetést kaptam el.
-Nem törhet össze! Szükségünk van rá!-mondta Amanda.
-De nem egyszerű egy ilyet csak úgy elfogadni! Te se tudnád ezt felfogni basszus!-védett meg barátnőm.-Jasmin nézz rám!! Hallod? Én vagyok az Becca! Kérlek nézz rám! Nem veszíthetlek el téged!-hallottam a hangján, hogy sír.
Igaza van. Nem veszíthet el, hisz megígértük egymásnak:
Visszaemlékezés:
2008.05.08.
Legjobb barátnőmmel kint ültünk a parkban és a fiúkról beszélgettünk.
-Szóval annyira cuki ez az új fiú.-úgy beszélgettünk, mint a 17 éves tinik.
-Tudom.-mondtam.
-Hey. Ígérj meg nekem valamit.-bökött oldalba.
-Na mit?-mosolyogtam rá.
-Hogy örökké legjobb barátnők leszünk és soha nem veszítjük el egymást.-emelte fel a kisujját.
-Örökké.-fogtam meg a saját kisujjammal, majd megráztuk.
Visszaemlékezés vége
Ránéztem Beccara, majd megöleltem.
-Itt vagyok.-ennyit mondtam neki.
Egy darabig még öleltük egymást, de fel kellett állnom.
-Jól vagy?-kérdezte tőlem Max.
-Jól.-mosolyogtam egyet. Bár tudtam, hogy ez nem igazi.-Sajnálom, hogy ilyen voltam, vagy ha rátok ijesztettem.
-Semmi baj, megértjük.-mosolyogtak rám mindannyian.
-Gyerekek.-kezdtem.-Tudom, hogy most nem alkalmas, de nekem el kell mennem portyázni.
-Rendben. De ne menjünk messze a háztól.-mondta Max.
-Jó. Ki jön még?-néztem körbe. Feltette a kezét Lucas és Max.-Rendben. Ted! Akkor te vigyázz a lányokra.-bólogatott az említett.-Akkor induljunk.
Elköszöntünk, majd kiléptünk az ajtón. Elindultunk egy kisbolt felé, ami nem volt olyan messze. Csak pár darab kóborlóval találkoztunk, de őket el is intéztük.
Beléptünk az üzlethelyiségbe, majd megnéztük hogy tiszta-e. Mikor meggyőződtünk róla, hogy igen, minden hasznos dolgot belepakoltunk a táskáinkba.
-Mehetünk?-nézett körbe Max.
-Igen..vagyis nem!-mondta Lucas, majd elvett egy doboz óvszeres dobozt. Na erre Maxel felnevettünk.-Mivan? Fő a biztonság gyerekek.
-Hát ha te mondod.-nevettem tovább.-De mondd csak észlény. Kit fogsz megrakni?
-Hát...öhm. Rád gondoltam.-mondta szégyenlősen. Nem hittem a fülemnek. Max megállás nélkül nevetett.
-Najó. Ezt ki is verheted a fejedből.-nevettem.-Majd seggbe raksz egy dögös zombit, de engem tuti nem.-nyújtottam ki rá gyerekesen a nyelvem.
-Akkor majd keresek mást.-nézett rám komolyan, de láttam a szája szélén bújkáló mosolyt.
-Rendben Einsteinek mostmár kibeszéltétek hogy ki kivel akar dugni. Indulhatunk?-vágott közbe a "legokosabb". Remélem észlelitek az iróniát.
-Kikérem magamnak! Én nem beszélem ki a szexuális életem.-védte magát Lucas. Ránéztünk amolyan "eztmostkomolyankérdezed?kb3perccelezelőttmegakartáldugnivalakit" fejjel.-Najó. Menjünk inkább.-és elindult előre.
Mi Max-el hátul battyogtunk, csendben egymás mellett.
-Sajnálom.-törte meg a csendet.
-Mégis mit?
-Hogy megkértelek egy olyanra, amit nekem kellett volna elvégezni.-válaszolt.
-Ne sajnáld. Meg kellett tennem, mert egyszer úgyis bekövetkezett volna egy ilyen incidens.-érveltem.
-Rendes csaj vagy amúgy.-mosolygott le rám.
-Hát..te meg rendes srác, vagy mi.-dadogtam zavaromban. Max teljes lelkéből nevetett.
-Cuki mikor elpirulsz törpe.-kacsintott.
-Na jó. Elmész te a..-nem fejeztem be a mondatot.
-Tudom, hogy hova menjek, de te jössz velem akkor.-mosolygott perverzen.
-Oké. Meggondolom még az előbbi állításom, miszerint rendes vagy. Inkább perverz.-csaptam a vállára játékosan.
-Csak ha a közeledben vagyok.-mondta, mire megint elpirultam.
-Hé Lucas! Várj már meg!-szóltam oda az egyetlen megmentőmnek, mielőtt Mr.Szexéhes megerőszakol.
Így telt az utunk hazafelé. Egy-két kóborló az utunkba tévedt, de elintéztük őket.
Mikor hazaértünk, nem várt személy fogadott.
-Nane.-ennyit mondtam, mire az "idegen" felém nézett.
-Jasmin?-kérdezte a fiú.
-Oliver.-fintorogtam.-Mit keresel itt?
-Sajnálom, hogy megzavarlak titeket, de a kis barátnőtök -mutatott Amandara- megmentett a zombiktól.
-Ohh, értem. És mikor mész?-fogadtam teljes szeretettel.
-Itt maradok veletek.-jelentette ki.
-Cha. Ez jó vicc volt.-nevettem erőltetetten.-Nem.-váltottam komolyra.
-Mert?
-Mert nem és kész.
-Márpedig ez a kis cukipofa itt marad.-nyávogott Amanda. Komolyan emberek! Ez hogy élte túl eddig?
-Rendben!-csapta össze tenyereit Max.-Döntsük el szavazásban. Ki szavaz arra, hogy Oliver maradjon?-erre mindenki felemelte a kezét, kivéve engem es Beccat.
Igen, ő jól tudja, hogy ki nekem.
Na és szeretnétek megtudni? Nem más miiiint...az exem.
Igen. Csodás mi? Na mindegy.
-Chh..mit bánom én.-rántottam vállat.-De ha majd bajban leszel és csak rám számíthatsz felejts el. Inkább megöllek.-mosolyogtam rá cukin. Cukin? Okéé..
-Rendben.-mosolygott.
-Álmos vagyok.-jelentette ki Ted.
Erre mindenki bólogatni kezdett.
-Szuper. Akkor majd én őrködöm.-emeltem fel a kezem.
-Segítek.-jött a hang Olivertől.
-Áhh én mégis álmos vagyok. Valaki lecserél?-kérdeztem reménykedve. Mindenki elkezdett nevetni és a fejüket rázták.-Fasza..akkor hát induljunk.-még visszafordultam az ajtóban a többiekhez.-Ha reggel nem jön vissza, megöltem.-mindenki bólogatott nevetve.
Felértem a toronyba, ahol tisztán belehetett látni az egész környéket.
-Wow! Ez gyönyörű.-mondta Oliver.
-Ja.-flegmáztam.
-Jajj ne legyél már ilyen. Már 2 éve Jasmin! Eltelt az idő!
-Bazdmeg!-ennyit mondtam majd ráültem a párkányra és onnan néztem ki a fejemből.
Oliver nem szólt többet, hanem követett engem.
Egy ideig csendben voltunk, mikor hallottam egy lövést a közelből.
-Menj ébreszd fel a többieket!-mondtam az exemnek, mire gyorsan leszaladt.
Kezembe vettem a fegyverem és a távolba meredtem.
Senkit nem láttam.
Majd minden gyorsan történt.
Fájdalom a nyakamon.

Majd minden elsötétül és egy hang, ami azt mondja:
"MEGHALSZ!"
Éreztem, ahogy elkezdek pillekönnyű lenni, aztán vége.
Meghaltam...

Vagy mégsem?

Sziasztok!😘😘
Meghoztam a következő részt!
Remélem tetszik!❤
Ja és itt egy kép Oliverről:

Kommenteljetek ha van véleményetek!
Jóéjt manók!
Puszi: Fincso❤