Kétségbe esetten rohant fel a lépcsőn. Követték. Pár élő halottnak bele törött a bicskája a lépcsőre felkúszással, de Kate e-miatt még gyorsabban kezdett el futni, mármint hogyha ez lehetséges.

Gyorsan körbe nézzet hátha talál valami fegyvert, vagy nehéz tárgyat amit hozzájuk vághat. Talált egy vázát (amit senki sem tudja hogy hogyan kerülhettet oda) és egy hullám csattot.

Úgy volt vele hogy a hullám csatt nem lenne valami hatásos hogyha hozzájuk akarná vágni de azért el tette a fél oldalas táskájába, mondván: 'hátha még szükség lessz rá' és aztán meg fogta a csererpet és a eggyik lépcsőn kúszó zombi-hoz vágta. Az egykori ember le is esett a lépcső végébe, de a többi redületlenül mászott tovább. Kétségbe esetten kapkodta a tekintetét egyszer jobra egyszer balra.

Aztán meg állapodott a tekintete egy ajtón ami résnyire nyitva volt, és fény szűrődött ki belőle. Gyorsan a felé kezdett futni. Amint be ért, be zárta maga mögött az ajtót,és 'mint meg fordult egy kis lánnyal találta magát szemben.

A szoba eggyik homályos szegletében bujt meg. Ruhája gyűrött, pár helyen szakadt volt. Össze kuporodva, fejét lehajtva reszketett a sarokban. Barna haja kócosan omlott vállára. Kate lassan közelített hozzá, és amint oda ért, a kisebb fel pattant, így láthatóvá vált a kezében szorongatott pisztoly.

A fegyvert a szőkehajúra szegeszte. Kék íriszei félve csillogtak a könnytől.

- Tűnj el innen zombi!-kiáltotta remegő hangon.
-Nyugi kislány! Én nem vagyok élő halott!
-Egy zombi is ezt mondaná!
-A zombik nem tudnak beszélni!-monta lekicsinylő hangon, és közben csípőre tette kezét.
-Igaz...-Eresztette lejebb a fegyvert.
-Engem Kate Kaea-nak hívnak!- ment közelebb hozzá, és nyújtotta a kezét a nagyobb.
-Ashley Wallas.-fogadta el kicsit vonakodva, remegő kézzel a gesztust.

A folyosó végéről halottak, puska ropogást, sikolyokat, és élettelen nyöszörgéseket.
-Gyere, gyorsan! Kövess!-kiáltotta Kate és meg ragatva a csuklójánál Ashley-t, rohanni kezdett a lépcső felé.
-Hová megyünk?-kérdezte Ashley kissé remegő hangon.
Kate egy kicsit elgondokozott hiszen, még ő sem tudja mert ez idáig túlélők után kutatott.

-Keresünk még túlélőket!-monta. Erre a kijelentéslre, a kisebb fal fehér lett.
-T-t-t-túlélők után? Kint? Ahol még több zombi-van?-dadogott a félelemtől Ashley. Látszott rajta hogy meg rémült, hiszen reszketett.
-Muszály lessz ki mennünk, mert hogyha van is kint túlélő, akkor biztos valahol elbújt, és egyedül van.

Percről-percre kevesebb lessz a túlélési esélye, szóval meg kell keresünk és biztonságosabb menedékbe juttatnunk, amíg el nem áll a veszély.
-De mivan hogyha közben, minket nyírnak ki a zombik?-kérdezte kissé remegő hangon a barna hajú.

-Akkor úgy jártunk!-monta a nagyobb, rezzenéstelen arcal, de azért legbelül félt, hiszen ki akarna inkább meg halni, mint hogy ő legyen a zombi apokalipszis meg állítója.
-Nem lehetne hogy én is ott maradjak a menekültek között? A menedéken?

-Persze... hogyha te azt akarod! Én csak a saját felemről dönthetek!-Ashley gondolkozott hogy mit válaszoljon, de nem jutott semmire ez ügyben, ezért inkább nem szólt.
Csendben sétáltak egymás mellet. Kate végig nézett a folyosókon amiken a repetezett, vagy nem volt már csempe. Végig tapintott a csempén. Nedves. Meg nézte a kezét.

Piros. "Tehát, vér"-gondolta. A ki-ki kukkantó csövekből, lassan csöpögött a víz. A hideg futkorászott Kate hátán ettől a hangtól. Volt egy kisebb ablak ami be volt törve, és a szilánkok a folyosón hevertek. Kate meg borzongott.

Vissza emlékezés:

Egy szőke hajú nő állt a konyhában. Szőke haja kontyba fogta, úgy mosogatott. Egy körülbelül öt éves kis lány rohant oda hozzá. Szinte már fehér haja, két coff (bocsi hogyha nem így kell írni!)-ba volt fogva. Kezében egy kis plüss macit tartott. Krém színü pocakja, és tappancsai voltak, szőre sötét barna színü, nyakában egy piros szallag, amit masniba kötöttek. Odaérve anyjához huzigálni kezte szoknyáját.
-Anyu! Anyu!-az anyukája le tette az éppen mosott tányért, meg törölte kezét egy rongyba, és le figyelt az éppen szoknyáját huzigáló gyerekre.
-Igen Kate?
-El pakoltam a szobámat! Jössz játszani?
-Persze, csak ezt még be fejezem! Addig menj fel és készísd elő a játékot, oké kincsem?
-Oké anyu!-a szülő le hajolt kis lányához és egy puszit nyomott homlokára. A kisebb el szaladt a lépcső írányába. Amikor már majdnem fel ért, be törték az ablakot a konyhában. A gyerek vissza fordult a hang hallatán. Egy sikoly. Egy hatalmas koppanás. Ennyit halott. Vissza érve a konyhába már csak az anyát találta, a földön fekve. Feje vérzett, meg volt repedve. A kislány a konyhába érve először a betört ablakot vette észre. Végig vezette a tekintetét az egész konyhán. Végül látta meg az annyát. Arca fehérbe váltott, hátrálni kezdett. Egyszer csak, nyílt a bejárati ajtó. Az apja lépett be rajta. Be kiáltott hogy, "meg jöttem" mi közben le vette a cipőjét. Csak a felesége tudott róla, hogy miket csinál, a munkája közben. Leginkább kisérletezik, próbál egy uj betegséget ki találni, és annak' gyógyszerét, hiszen úgy híres lehet, és több pénzük is lehetne a családjával. Fel is talált egy vegyszert, amit csak ő tudja hogy, miből áll. Nem szeret mással eggyüt dolgozni. Ő, "magányos farkasnak" hívja magát. Amint le vette cipőjét és kabátját, el kezdett a konyha felé menni, mivel ott sejtette feleségét. Amint be ért a konyhába Kate már a földön sirdogált. Észrevette az ablakot, az el ejtett tányért, a rongyot a földön, és az anyukát.
______________________________