Az egyik kereszteződésnél vártam a zöld jelzésre, mikor megláttam valamit. Egy jellegzetes zöld hajkoronát amint belép az egyik sikátorba a túloldalon.

Elakadt a lélegzetem egy pillanatra. Nem akartam hinni a szememnek. De az a zöld hajkorona, ami éppen akkor tűnt el a sikátorban összetéveszthetetlen volt.

- Két egymást követő napon is belefutnék? Ennek annyira kicsi az esélye, hogy nincs is rá szám.

Most megint a józan eszem plusz a Katsukinak tett ígéretem kezdett hadakozni azzal, amit a szívem és a lábam akart tenni. És végül is utóbbiak nyertek.

- Sajnálom Katsuki de... Megtettem.

Bár szinte hallottam a fejemben hogy mit fogok ezért kapni majd a szőkétől, de abban a pillanatban, amikor a lábam nyert és magától a sikátor felé vette az irányt már csak az lebegett előttem, hogy most én teszem meg az első lépést.

Mielőtt belestem a sikátorba aktiváltam a lopakodás képességemet. Így szinte, mint egy szellem leshettem be a sötétbe.

A sok szemetes konténer után mintha mozgást láttam volna. Óvatosan indultam meg az irányukba és a közöttük lévő réseken át néztem mi zajlik mögöttük. Izuku ott állt egyedül, de halkan mintha beszélt volna valakivel. Kicsit jobban élesítettem az érzékeimet és hallottam is, hogy valaki válaszol neki. Bár azt nem hogy mit. A zöld srác telefonon beszélt valakivel.

- Most megint minek kell odamennem?

- Nem, nem akarok. Azok gyökerek. Még egy rendes emberrablást sem bírtak végigcsinálni.

- Álmodban leszek velük egy csapatban!

- Rendben, de ez volt az utolsó, hogy üzenetet viszek nekik! Csicskáztass mást!

- De ajánlom, hogy hamar itt legyen értem!

Ezzel letette a telefont, míg magában morgott valamit. Kicsit mintha hidegebb kezdett volna lenni majd megjelent még valaki.

Az a lilás-fekete ködfelhő közeledett, amit sosem tudnék elfelejteni.

- Kurogiri nevezetű teleportáló csávó a Gonosztevők Szövetségéből.

- Mi tartott eddig? - mordult rá Izuku

- Mélységesen sajnálom, hogy késtem 4 és fél másodpercet.

- Te most gúnyolódni akartál rajtam?

- Eszembe sem jutott. De nem szeretném sokáig rabolni az idejét Démon Úrfi. Erre parancsoljon.

- Démon Úrfi? Ennyivel fentebb lenne a ranglétrán Izuku? Erre nem számítottam!

- Csak haladjunk! - dugta zsebre unottan kezeit a zöld hajú.

Kurogiri kinyújtotta az egyik kezét, mutatva az utat. Majd az előttük megjelenő teleportba belépett. Izuku várt még egy kicsit miközben elmorgott egy:

- Csak bírjam ki őket! Mert megölni nem szabad egyiket sem....

Miközben ő próbálta a hidegvérét és a legtöbb megvetést összeszedni a találkozóra, addig én azt próbáltam eldönteni, hogy mit tegyek ezután?

- Már így is megszegtem Katsuki parancsát. De- mi lenne, ha én is beosonnék hozzájuk? Nem látnak, most szóval nem buknék le. Tudnom KELL, hogy mi folyik itt!

Nem volt több időm gondolkodni. Izuku lépett és kettő pillanattal később már a teleporton keresztül el is tűnt. Döntenem kellett.

- Ilyen lehetőségem nem lesz többé!

Léptem. Pont mikor a kapu bezárult én is beleugrottam.

És sikerült átjutottam. Egy kis sötét helyen találtam magam. Mikor jobban körbenéztem egy bárnak tűnt. Egy bár tele gonosztevőkkel. A leggyorsabb úton behúzódtam az egyik sarokba a cserepes növény mögé, még mielőtt valaki nekem jött volna. Onnan figyeltem tovább az eseményeket.

A bárpult mögött ott gomolygott Kurogiri füstje. A kanapén a fekete hajú sebhelyes meg a szürke-fekete maszkos ült. Ha jól tudom, akkor Dabi és Twice. Az ajtónak dőlve a gyíkember, akinek nem tudom a nevét. Azzal szembe a falat támasztotta a bűvész. A pult szelénél a szőke Toga. Középen pedig Shigaraki Tomura ült. A szoba közepén Izuku vette szemügyre a többieket.

- Szóval mégis méltóztatott meglátogatni minket Démon? – fordult a kezes srác Izuku felé.

- De csak parancs miatt. Nehogy azt hidd Tomura, hogy jókedvembe jövök el ebbe a porfészekbe.

- Ha nem lennél olyan helyen ahol nem érhetlek, el most ölnélek meg.

- Ez fordítva is igaz. Ha nem tiltanák, hogy kinyírjalak, már nem beszélgetnénk!

- Fú, ezek utálják egymást. Mondjuk Izuku korábban sem csípte a kezes tökfejet. Azok után, amit a gyakorlaton művelt velünk.

- Bocs hogy megzavarom a lelkizős dumátokat. - szólt a bűvész.

- Ja igen a parancs... mit akar a főnök?

- Befejezhetem? – vágott megint közbe - Vagy szeretnétek, hogy a kis kémünk is haljon minden részletet?

- Mi? – fordultak felé

- Francba! Hogy a picsába vett észre?

- Érzem, hogy eggyel többen vagyunk, mint kellene.

Toga beleszippantott a levegőbe.

- Már tudom hol vagy! - előkapott agy kést és felém ugrott.

- Fuck!

De nem ért el hozzám.

- Eszedbe se jusson hozzáérni Toga Himiko!

- Izuku?

- Démon?

- Mana... elárulnád, hogy mi a faszért követsz mindenhova?

Mielőtt válaszolhattam volna megragadta a karomat és magához rántott. Pontosan tudta hol vagyok! Egyebesen belenézett rózsaszín íriszeimbe mégha akkor nem is láthatta őket. Féltem. De valahogy amint belenéztem mélyzöld tekintetébe kicsit mintha megnyugodtam volna.

- Old fel! – parancsolt rám.

Engedelmeskedtem neki és ismét láthatóvá váltam. És a többi gonosztevő elképedt.

- Ez egy UA-s diák!

- Nem az a kis ninja lány?

- Mit keres ez itt!

- Démont követte?

- Mindegy úgysem jut ki innen élve!

- Félek! Nem akarok itt ezek által meghalni!

- Ki engedte, meg hogy megszólaljatok! – mordult rájuk elhallgattatva mindenkit.

- Heee? – mondták szinte egyszerre.

- Izuku?

- Ez itt az én játékszerem! Aki csak egy ujjal is hozzá mer érni, annak elvágom a torkát! Értettétek?

Csend ülepedett a szobára.

- A parancsot majd elmondja más! Most dolgom van ezzel. - rántott magával - Kurogiri! A 13. kerületbe, ha kérhetem.

A köd csak bólintott és megjelent előttünk az átjáró. Izuku berántott magával. Túloldalon egy másik sikátorba érkeztünk.

- Izuku én-

- Kuss! Addig, míg nem engedem, hogy megszólalj, addig Kussolsz! Fogtad?

Bólintottam.

- Helyes!

Ezzel kicsit lehajolt és felvett a karjaiba. Majd egyetlen ugrással a tetőn termett. Épületről épületre ugrálva, cikázva vitt át a város másik végébe. Közben utasított, hogy csukjam be a szememet. Gondolom, hogy ne tudjam, merre megyünk. Engedelmeskedtem neki. Egy elhagyatott épületnél álltunk meg ott már kinyithattam a szememet. A tetőn lévő ajtón át mentünk le az épületbe. Már letett, de még mindig erősen szorította karomat miközben vezetett a folyosók labirintusában. Majd kinyitott egy szobát és belökött rajta.

- Itt vársz! Továbbra is csöndben!

Bólintottam.

Ezt látva mérgesen bevágta maga mögött az ajtót és hallottam, hogy rá is fordítja a kulcsot a zárra.

Csend lett. Körbenéztem a szobában. Az ablakok be voltak deszkázva, ezért sötét szoba volt egyetlen lámpával. Bent csak egy franciaágy és egy nagyobb ruhásszekrény volt, amiből kilógtak az összegyűrt és bedobált ingek.

Bentebb mentem és leültem az ágyra úgy kezdtem gondolkodni azon, hogy mi is történt.

- Valahogy észrevették, hogy ott vagyok. Toga érezte a szagomat gondolom... Meg akart ölni. De...

Leperegtek előttem megint az események.

Toga megindult felém a késsel. És egyetlen pillanattal később mikor már majdnem eltalált vele akkor Izuku elkapta a karját ezzel megállítva a támadását.

- Izuku megmentette az életemet? De miért? Hiszen tegnap azt mondta megöl, ha megint találkozunk! És nemcsak hogy nem tette meg, de ráadásul másnak sem engedte. A tulajdonaként beszélt rólam. „Játékszer"... ezt a szót használta. Féltem, de mégis valahogy megnyugtatott az, ahogyan rám nézett. Mintha azt súgta volna, hogy nem kell félnem, nem lesz baj. Megvéd engem. De ez nem történhetett. Miért sugallt volna ilyet? Az a szempár... olyan volt, mint a régi Izuku. Lehet hogy... Lehetséges lenne, hogy még valahol mélyen ott van benne a régi Izuku?

Gondolatmenetemet egy érintés törte meg. Izuku előttem állt és kezét a fejemre helyezte. Annyira elmerültem, hogy fel sem tűnt mikor bejött. Felnéztem rá, de továbbra sem szólaltam meg. Valahogy úgy éreztem, hogy most más, mint az előző alkalmakkor mikor találkoztunk. Nem volt ott az a fajta őrület a szemében, mint korábban.

- Te aztán nem vagy normális. Képes vagy leengedni a védelmedet egy gyilkos közelében.

Lesütöttem a szememet jelezve, hogy ez bocsánatkérés volt.

- De legalább engedelmes vagy. Jól van, most már megszólalhatsz.

Bólintottam.

- Szóval visszatérve a lényegre. Mégis mi a faszért jöttél utánam a bárba? Tudod te, hogy mennyi dolgot szegtem meg azzal, hogy nem öltelek meg ott helyben? És ne várd, hogy még egyszer megtegyem! Valószínű, hogy ha az a balfasz kezes gyökér elmondja a főnöknek, akkor első dolga lesz megöletni téged. És akkor kurvára hagylak megdögleni.

Szemébe kezdett visszagyűrűzni a gyűlölet.

- Miért? – suttogtam magam elé.

- Mit miért?

- Miért mentettél meg, ha utána hagysz meghalni?

Elkapta a nyakamat és megemelt.

- Vigyázz a szádra! És kérdeztem valamit.

- Nem tudom. Nem tudom megmondani miért mentem utánad. A lábam magától mozdult. Csak azt éreztem mikor megláttalak, hogy muszáj utánad mennem, mert ha nem teszem, akkor talán soha többé nem látlak megint.

------------------------------------------------

Sziasztok!!!

Most egy kicsit foglalkozok ezzel a könyvemmel is. Remélem tetszett ez a rész! És előre szólok, hogy a következő még jobb lesz! Legalább is szerintem, de majd eldöntitek ti!

Kellemes további olvasgatást!!!