- Remek. Gyere, az állomásra megyünk.

Kicsit furcsállottam, de gondoltam biztosan oka van annak, hogy a vonathoz megyünk.

Kimentünk az állomásra. Majd felszálltunk egy vonatra. Mikor leszálltunk már kezdett lenyugodni a nap. Az ég narancssárga árnyalatúvá változott, a nap pedig egyre vörösebb lett, miközben a horizont felé tartott.

Elértünk egy kicsit lepukkant épületet. Katsuki benyitott, semmi választ nem kaptunk. Belépett, majd tartva nekem az ajtót várta, hogy kövessem. Nyeltem egy nagyot, majd én is átléptem a küszöböt.

Odabent sötét volt. Alig láttam valamit.

- Katsuki mégis hova az istenbe hoztál?

- Csss! - csitított. - Ne kiabálj már basszus!

- Bocs, de igazán megmagyarázhatnád!

- Kuss már egy kicsit!

- Bakugou - kun igazán figyelhetnél - hogy beszélsz egy lánnyal. - Hallottam a szoba egyik sarkából.

A hang irányába néztem, de a sötét miatt nem láttam, hogy ki áll ott. Ismerős hang volt, de nem tudtam honnét.

- Mind itt vagytok már? - Dörmögte Katsuki mellettem.

- Majdnem. - Szólt egy újabb hang, amit nem ismertem. - Toshinori még nincs itt.

- Az a vénember mindig késik... ilyen esetekben... - tette hozzá.

- Etoo... nem kapcsolna valaki lámpát? - Kérdeztem remélve, hogy valaki eleget tesz a kérésemnek.

Szöszmötölést hallottam az egyik sarokból. Majd egy kattanást. A villany villódzva bekapcsolt, majd egyenletesen világította be a szobát.

Négyen voltunk bent. Katsuki, én, egy számomra teljesen ismeretlen, alacsony ősz hajú ember, furcsa sárga jelmezben valamint...

Recovery Girl?? - Kiáltottam meglepetten.

- Cssss! - Mondták szinte egyszerre.

- B- bocsánat... - Katsukira néztem teljesen értetlenül

- Nos, amíg az utolsó tagot várjuk be is mutathatlak. - Szólt kicsit unottan. - Recovery Girl-vel már ismeritek egymást.

- Szerbusz Yunara chan!

- Jó estét... – mondtam, majd az idősebb úrra néztem

- Ő Gran Torino. Már nyugdíjazott hero, de még néha besegít. - Biccentett a szőke az irányába. - Gran Torino a lány Yunara Manami. Gyerekkori barátom.

Kicsit meglepődtem. Katsukival jóban voltunk mindig, de ha szóba került a kapcsolatunk, mindig inkább osztálytársa voltam. Vagy rosszabb esetben letagadott. De sosem nevezett gyerekkori barátnak.

- Üdvözlöm Yunara kisasszony! – mondta a férfi.

- Részemről a szerencse! - Hajoltam meg.

- Na, akkor ez megvolt. Ki tudja, merre van a vénember?

Most vettem észre, hogy már korábban is így nevezte azt a személyt, aki nincs itt.

- Ki lehet az? Miért hívja így? Idősebb lenne Gran Torinonál?

- Bakugou igazán abbahagyhatnád, hogy így hívod... szólt rá Gran Torino.

Katsuki csak egy "Tsc" hangot adott ki erre.

- Mindjárt itt kell lennie. De neki is el kell végeznie a feladatait. - Szólt Recovery Girl.

Én némán álltam és nem igazán értettem mi történik. Ki lehet az akire még várunk? És miért kellett ennyire titkos lepukkant helyen találkozni ezzel a három profival?

Kintről lépéseket hallottam. Kezét a kilincsre tette. Fülemet ismerős hang csapta meg

- Watashi wa-

Szemeim kikerekedtek.

Gran Torino egy pillanat alatt az ajtónál termett és egy jól irányzott mozdulattal elnémította a belépő személyt.

A nagydarab, sárga hajú férfi kicsit megrogyott.

- Nem megmondtam Toshinori, hogy hanyagold ezt a kiáltást, ha titokban találkozunk?

Nem akartam hinni a szememnek. A number 1 hero állt előttem és levegőt kapkodott Gran Torino rúgásától. Lassan bentebb lépett és hang nélkül becsukta az ajtót. Katsuki pedig bezárta.

- Á, Yunara shojo rég találkoztunk. - Fordult felém.

- A- ALL MIGHT??? - kiáltottam.

De Katsuki azonnal előttem termett és egy kisebb robbanással elintézte, hogy elhallgassak.

- Css! - Fogta be a számat. - Neked sem kellene kiabálni! Főleg nem az ő nevét! A környéken mindenki kibaszottul fel fog ébredni!

- B- bocsánat...

Még inkább összekavarodtam. Egy lerobbant házban állok Katsukival. Aki idehívta Recovery Girl-t az iskola orvosát, Gran Torinot egy nyugdíjazott profi herot, valamint All Might-ot a number 1 herot. És az ok, amiért itt vagyunk, egy két éve eltűnt személy.

- Mana - fordult felém Katsuki - rendben vagy?

- A-azt hiszem... de nem sokat értek ebből a helyzetből.

- El is hiszem gyermekem. - Lépett mellém Recovery Girl.

- Azt hittem magyarázatot fogsz adni Katsuki. De egyre jobban összezavarsz.

- Ne aggódj Yunara shojo. Mi hárman sem tudjuk, hogy Bakugou shonen miért hívott ide minket.

- Katsuki?

- Ne felejtsd el, hogy miért jöttél!

Hogy is felejthetném. Csak ez a sok hirtelen történt dolog elterelte a figyelmem. De amint megint rágondoltam összeszorult a mellkasom.

- Mond el nekik! – bökött oldalba.

- Mit? - Fordultak Katsuki felé.

- Mananak van egy jó és egy nagyon rossz híre.

- Mi lenne az?

All Might elé léptem. Felnéztem rá. Nagy levegőt vettem, mert tudtam nehéz lesz kimondani azt, ami most következik. Belenéztem kék szemébe miközben ő az én pirosas szememet fürkészte. Nem tudtam mosolyogni bár ez egy boldog hírnek kellett volna lennie.

- Izuku életben van. - Mondtam ki végül

- Hogy MIIII? - Kiáltották mindhárman egyszerre.

- Ez fantasztikus hír! - Fogta meg vállaimat az előttem álló hero.

De nekem mégis könnyek gyűltek a szemembe pedig nem akartam sírni. Mégsem bírtam ki.

- Yunara shojo? Mi a baj?

- Ő... Ő a Zöld Démon. – mondtam ki azt, ami a legjobban marta a szívemet.

Megfagyott a levegő. Éreztem amint All Might elkezdett remegni. Még mindig a vállamat fogta, de egyre jobban remegett. Arcáról az a híres mosoly elkezdett eltűnni. Sosem láttam ilyennek őt. Láttam a szemében, hogy valami megtört benne.

Recovery Girl is ijedten nézett rám. Gran Torino pedig ugyan úgy reagált, mint All Might. Ahogy remegett elesett és ülve a fejét fogta.

Katsuki oda lépett mellém. Ekkor All Might elengedett és hátrálni kezdett. De valami más is történt vele. Elkezdett gőzölögni a teste. Ahogy egyre hátrébb lépett tőlem egyre csak azt mondogatta

- Nem az...az nem lehet... ilyen nem történhetett...

- A- All-

- EZ NEM LEHET IGAZ! - kiáltotta majd a gőzölgés egy puffanással párosult.

Ijedtemben hátrébb léptem. De Katsuki elkapott.

- Katsuki?

- Nézd!

All Might felé néztem. De nem láttam őt. Előttem egy gőzölgő sovány alak állt. Sárga haja és kék szeme hasonlítottak All Might-éhoz. A ruhája is egyezett. De szinte semmi izom nem volt rajta.

Fejét fogta, míg a falnak támaszkodott, hogy el ne essen. És magában motyogott.

- Nem...nem..nem...az nem... lehet...

Közben Gran Torino összeszedte magát egy kicsit és odalépett hozzá.

- Toshinori szedd össze magad! - Parancsolt rá.

Ekkor esett le. Korábban is ezen a néven szólította.

- A-All Might? - Ejtettem ki a nevét.

Kezemet a számhoz emelve ijedtséggel az arcomon.

- Yunara shojo? - fordult felém kék szemeivel.

- D- dehát...- én is elkezdtem hátrálni egész a falig.

Ott lekuporodtam. Túl sok volt nekem ez egy napra. Nem tudtam felfogni mi történt.

Recovery Girl odajött hozzám és próbált megnyugtatni.

Katsuki ekkor unta meg. Odalépett hozzám és egy közepes robbantást küldött az arcomba.

- Fejezd már be bazdki! Nem ezért vagy itt!

Majd sarkon fordult és All Might- ot is kijózanította egy jóval nagyobb robbantással!

- Neked meg még inkább nem kéne ezt csinálnod csezd meg! Megijeszted Manat!

- I- igazad van Bakugou shonen... – szedte össze magát és kiegyenesedett - Sajnálom. És köszönöm!

- Na, akkor most ideje tisztázni a dolgokat.

--------------------------------

Ígérem hogy a 5. vagy 6. részben már Izuku is fel fog tűnni! Csak még nem jutottam el oda! Bocsi! Kitartás nemsokára megint találkoznak majd!