Gran Torino háza előtt tébláboltam. Nem mertem bemenni, hiszen nem tudom mit fog szólni ahhoz, hogy megjelentem nála. Kezemet rátettem ugyan a kilincsre, de nem bírtam rávenni magamat arra, hogy lenyomjam.

Gondolataimból egy furcsa zaj ugrasztott ki. Mintha leejtettek volna valamit. Oldalra fordítottam a fejem a hang irányába. Gran Torino ott állt tőlem 10 méterre. Valószínűleg bevásárlásból jöhetett, mert a fura hangot az adta ki, hogy leejtette a vásárolt dolgokat, zacskóstul. Tátva maradt a szája és nem hitt a szemének.

- Y-Yunara kun? - nyögte ki végül.

Éreztem, hogy ő sem tud mit kezdeni a helyzettel. És én még tetéztem ezt, hiszen, nem tudom miért, de könnyezni kezdtem.

- Yunara kun? Mi történt?

- Segítség kell! - küzdöttem meg elcsukló hangommal, hogy legalább ennyit ki tudjak mondani

Gran Torino beengedett a lakásába. Hagyta, hogy megnyugodjak valamennyire és közben csinált nekem egy teát. Sikerült megnyugodnom és összerendeznem a gondolataimat arról, hogy mit fogok majd mondani. Ő közben felhívta a többieket telefonon. Hallottam amint beszél velük. Háromszor telefonált. Elsőként Recovery Girl-t hívta. Nagyot sóhajtott a vonal túlsó felén lévő hölgy mikor meghallotta, hogy előkerültem. Gondolom nagyon aggódott miattam és most végre fellélegezhetett. Aztán All Might jött. Neki háromszor is el kellett ismételni, hogy itt vagyok. A hangok alapján, amik átszűrődtek kapkodott össze vissza, hogy a feladataival végezni tudjon és elindulhasson ide. Ez után következett Katsuki. Nagyot nyeltem mikor felvette a telefont.

- Hai?

- Bakugou kun?

- Gran Torino maga az? Mit akar?

- Yunara kun itt van nálam.

Egy perc teljes csend ült a vonal mindkét végére, majd a szőke unott hangja törte meg a csendet.

- Szóval előkerült végre...

- Ide tudnál jönni?

- Még meglátom. - mondta majd letette.

Éreztem a hangján, hogy meg haragszik rám az erdőben történtek miatt. Meg is értem. A fejéhez vágtam olyan dolgokat, aznap amiket már megbántam. Elmentem egy sorozatgyilkossal és eltűntem hetekre. És ne felejtsük el azt sem, hogy miattam akarta megölni őt a Démon. Teljesen érthető, ha már nem aggódik miattam, sőt az is, ha el sem jön ma ide. Megértettem és elfogadtam, de mégis akaratlanul is megszorítottam a kezemben tartott bögrét. Rosszul esett. Hogy ne esett volna! Az a robbanékony sün már nem foglalkozik velem, mert a saját fejem után mentem.

- Yunara kun? - szakított ki gondolataimból a nyugdíjazott hero hangja.

Rá emeltem a tekintetemet. Láttam, rajta hogy aggódik miattam.

- Nem biztos, hogy eljön...

- Igen tudom... De ez érthető nem éppen szép körülmények között váltunk el legutóbb....

- Mi történt?

- Mindent elmondok, amint ideérnek a többiek.

- Rendben

Nem kellett sokat várnunk. All Might és Recovery Girl egyszerre érkeztek meg. Gondolom mindketten az akadémiáról indultak így együtt jöttek. Amint All Might meglátott egyből kérdésekkel akart bombázni. De szerencsémre a másik két személy visszafogta őt, még időben mielőtt még belekezdett volna.

- Fogd vissza magad Toshinori!

- Yunara chan nincs olyan állapotban, hogy faggatni kezd!

- Igaz... - látta be ő is - Elnézésedet kérem.

- Semmi baj... - ingattam meg a fejemet - Érthető a reakciód. De mindjárt megmagyarázok mindent.

Fellélegezve ült le velem szembe a kanapéra, míg én a fotelben kuporogtam. Gran Torino adott teát a frissen érkezőknek is.

- Neked van még? - nézett rám.

- Nincs... – felálltam, hogy kiviszem a bögrét a konyhába.

- Ugyan hagyd csak. - mondta miközben kivette a kezemből a porcelánt.

Visszafordultam a fotel irányába. Ekkor kivágódott az ajtó és konkrétan beesett rajta a szőke. Lihegett és folyt róla a víz, tehát nagyon sietett, hogy ideérjen. Sporttáska volt nála, vagyis edzeni volt előtte. Térdein támaszkodva zihált, de közben vörös szemei végigpasztázták a szobát. Amint megtalálta a tekintete az enyémet felegyenesedett.

- Katsuki? - motyogtam halkan a nevét.

Nagyot sóhajtva indult el az irányomba, miközben folyamatosan tartotta velem a szemkontaktust. Nem szólt semmit csak nézett és én nem tudtam kivenni semmilyen gondolatot a tekintetéből. Ahogy közeledett felkészültem arra, hogy felrobbant, vagy felpofoz, vagy bármi más büntetésre, amit tesz velem. Odaért elém és szinte a nyakamba ugorva ölelt át.

A "meglepődtem" nem kifejezés arra, amit éreztem. Katsuki megölelt azok után, ami történt köztünk. Nagyot sóhajtott miközben magához szorított.

- Idióta! - motyogta olyan halkan, hogy csak én halljam. - Tudod te, hogy mennyire aggódtam érted, hülye tyúk?

- Gomenne... suttogtam neki miközben lassan én is átöleltem

- Soha többé ne csinálj ilyet hallod!?

- Igyekezni fogok...

Eltelt meg egy pár perc mire hajlandó volt elengedni. Még sosem láttam ilyennek. Kiderült, hogy Kacchannak is van egy gyengédebb, aggódó oldala. Ahogy átölelt belém hasított annak a képe, ahogy a Démon felhasította a mellkasát.

Ahogy elengedett észrevette, hogy valami zavar. Nem volt nehéz észrevenni, mert nem tudtam levenni a szememet a mellkasáról.

- Mi a baj Mana?

- Jól vagy?

- Én?

- A sebed...

- Ja, ez? Recovery Girl már rég meggyógyította.

- Tényleg? - ezzel a lendülettel felrántottam a pólóját, hogy megnézzem valóban igaz e.

- M-Mana? Mmimmit csinálsz? Hülye! Eressz el! - rántotta vissza a pólóját

Megnevettetett azzal, hogy zavarba jött ennyitől. Ő csak forgatta a szemét, de azt láttam rajta, hogy örül annak, hogy megint nevetni hall. És ezzel így volt a társaság többi része is. Addig, amíg robbanócukor meg nem jelent, addig nem tudták, hogyan viselkedjenek velem. De máris oldottabb lett a hangulat. Mindenki a nappaliba gyűlt és körbeültek engem. A három hős a kanapén ült, míg Bakugou annak a fotelnek a karfaján, amelyikben én is helyet foglaltam.

- Ideje lenne belekezdened, hogy mi is folyik itt. - nyomott fejemre a szőke egy barackot.

- Hol is kezdjem.... - gondolkodtam el - Első és legfontosabb hogy Izuku megmenthető!

Már ennél a mondatomnál kiakadtak. Aztán folyamatosan adagoltam nekik az információkat. Izukut elrabolták és egy őrült tudós aki All for One-nak dolgozik tette őt a Zöld Démonná. Általában ő irányít, de amióta vele vagyok leengedte a védelmét, így beszélhettem Izukuval. Változik a Démon is, mert szerelmet vallott nekem. Megbíznak bennem mindketten és szerintem tudom, hogyan lehet visszahozni Izukut.

Megvártam még mindent megemésztenek. Ez eltartott egy darabig. Aztán Katsuki törte meg a beállt csendet.

- És hogy akarod meggyógyítani?

- Az egyelőre legyen az én titkom. Jelenleg azt hiszi, hogy azért kerestelek fel titeket, hogy megmondjam: Ne kutassatok utánam! De persze nem ezért jöttem. Mindenképpen el kell valahogy kapnotok mindkettőnket egyszerre!

- És mégis hogyan? – vágta rá Gran Torino.

- Nem sokan láttak még a Démont. – gondolkodott Rekovery Girl – Nemhogy tudnák, merre jár.

- Mond csak, hogy akarod elkapni? – kérdezett végül All Might.

- Ezt nem nekem kell kitalálni. Én csak az után tudom visszahozni őt, hogy fogságba estünk! Amíg odakint van addig nem fog menni.

- Mikor lesz alkalmunk elfogni titeket? – fogta meg az állát a number one hero.

- Nem tudom. De lehetőség szerint ne holnap. Az túl gyanús lenne. Teljen el legalább egy-másfél hét. Utána már rajtunk üthettek. Majd hagyok valami nyomot vagy hasonlót. De észre kell vennetek!

- Ezt bízd rám! –tette a kezét a vállamra Katsuki - Ha te nyomot hagysz, azt én észre fogom venni!

- Köszi Katsuki. – néztem fel rá megkönnyebbülten.

Végignéztem a társaságon. Annyira különbözőek, de mégis azért, hogy Izukut megmentsük, együtt dolgozunk. Mosolyt csalt az arcomra az az emlék, amikor Izukuval róluk beszéltünk.

- Min mosolyogsz Yunara shojo?

- Csak eszembe jutott, hogy mit mondott Izuku. Ő bízik mindnyájunkban. Nem hagyhatjuk cserben. Ki kell hoznunk abból a sötétségből, ahova a Démon rántotta.

Ez a gondolat valahogy mindenkit felpezsdített. Nem lesz egyszerű, de meg kell oldanunk ezt a küldetést. Egy tanítvány, egy barát, egy leendő szimbólum, és egy szerelem arra vár, hogy visszahozzuk a fényre. Nem csalódhat bennünk.

Még megbeszéltünk pár dolgot, majd egyedül indultam volna útnak, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy találkoztam velük. Gyorsan haladtam vissza oda, ahol Izukuval pár órával korábban elváltunk. Örültem annak, ahogyan ez a nap alakult. És a gondolat, hogy megint láthatom őt még inkább boldoggá tett. Talán túlságosan is. És ez lett a bajom. Egy pillanatra engedhettem csak le a védelmemet, de az elég lett arra, hogy valami a lábamra tekeredjen és berántson egy sikátorba.

Ijedtemben sikítottam volna, de befogta az a valaki a számat. Próbáltam visszatartani a lélegzetemet, hátha nem hatna a kloroform. És közben vergődtem a foglyul ejtőm markában.

- Heee.... egész sokáig bírod... de ideje alukálni!

Ezzel nyomorszájon vágott így elérte, hogy akaratlanul is levegőt vegyek.

Minden homályosodni kezdett. De mielőtt teljesen megszakadt volna az adás még annyit kivettem a világból, hogy ez a valaki hozzám szól.

- Ne félj! A professzornál jó kezekben leszel! Én mar csak tudom, hisz én vagyok az!

---------------------------

Halihó! Megint hoztam részt!

Már egészen a végjátéknál tartunk. Ha jól számolom akkor még 3 rész lesz de lehet hogy több mert nem akarom összecsapni a végét. De egy héten belül befejezem ezt a könyet. Met szeretnék a többivel is foglalkozni. + az ihltem folyamatosan új ötleteket dobál fel..... A kövi rész végére szerintem hozok majd valami előzetes szerűt is. Mert nem döntöttem el melyik legyen az új könyv amibe belekezdek. 

Ezt úgy írtam mint akinek nem kellene így is másik 7 könyvön, 3 sorozaton meg egy filmen illetve 6 animált vlogon dolgoznia.... jaj meg a mangán*..... Baszki így felsorolva baromira el vagyok maradva...... HELP!!!!!!

[* FIGYELEM! Keresek olyan személyt aki szépen rajzol! És van ideje meg kedve összedolgozni velem egy közös mangán ami kiadásra is kerülne (elvileg....) Érdeklődni üzenetben vagy facebookon lehet! Előre is köszi!]