Figyelem!!!! 18+os jelenetet tartalmazó fejezet!!!!

🔞🍋🔞🍋🔞🍋🔞

--------------------------------------

Hála a képességemnek úgy jutottunk vissza Izuku lakására, hogy senki sem látott meg minket. Út közben még mielőtt rám parancsolt volna csuktam be a szememet. És csak élveztem, hogy megint a karjaiban lehetek. Nem telt el egy nap sem az óta hogy elváltam tőle és mégis olyan jó volt megint mellette lenni mintha hetek vagy hónapok teltek volna el nélküle. Gondolom ez a szerelem egyik mellékhatása. De valami mélyen nyomta odabent a lelkemet. És tudtam is hogy mi. 

- Azzal hogy lelepleződtem bajba sodorhatom őt is. Hiszen Katsuki és All Might biztosan utánam fognak jönni. És még ha engem meg is akarnak menteni Izukut nem fogják tudni. Ha kiderül, hogy ő a Démon akkor többé nem lehet hős. Még akkor, sem ha sikerül valahogy visszaváltoztatni. Ha egyáltalán sikerül. Vajon van még Izukuban annyi jó, hogy elhagyja a sötétséget? És ami még lényegesebb kérdés, hogy hogyan került ilyen mélyre. Ezt meg kell tudnom tőle. Amire lesz időm, hiszen most egy jó darabig nem kell elhagynom őt. Legalább is nagyon remélem. Nem akarok távol lenni tőle. Főleg nem most! Azt akarom, hogy ezek az erős karok mindig védelmezzenek engem.

Ezekkel a gondolatokkal foglalkozva nyomott el az álom. Arra ébredtem fel, hogy Izuku letesz az ágyára. Nyöszögve nyitogattam szememet.

- Felébresztettelek?

- Bocsi, hogy csak úgy bealudtam út közben.

- Semmi baj. Hogy vagy a történtek után?

- Nem jól. Nem akarok bajt okozni senkinek. Főleg nem neked. És mégis az én hülyeségem miatt vállaltál ekkora kockázatot. Eljöttél értem pedig megláthattak volna.

Megint elkezdett nedvesedni a szemem. De próbáltam tartani a könnyeimet. Egy érdes kezet éreztem az arcomon. Izuku előttem guggolt, hogy egy magasban lehessen velem, míg az ágyon ültem s közben simogatott és próbált megnyugtatni.

- Semmi baj Mana. Érted megyek bárhova! Mert te az enyém vagy! Nem hagyhatom, hogy bajod essen!

Kezemmel megfogtam az övét, amivel az arcomhoz ért.

- Szeretlek Izuku! Nem akarok bajt hozni rád!

- Mana...

Szinte suttogta a nevemet. Megcsókolt úgy mint aki fél hogy összetör ezzel a csókkal. Érezhette rajtam, hogy mennyire összetört állapotban vagyok és nem akarta, hogy miatta még inkább az legyek. De ez a csók segített. Elfeledtette velem hogy mi történt nem sokkal korábban. Mély érzelmekkel teli csók volt. Olyan, mint amit az erdőben váltottunk. És a tény hogy most már tényleg csak ketten vagyunk, és senki nem törhet ránk hangulatba hozott mindkettőnket. Nem tudom mikor kerültünk az új helyzetbe. Izuku felült az ágyra én pedig az ölébe kerültem valahogy. Folyamatosan faltuk egymást és elkezdtük lehámozni a ruhákat egymásról. Éreztem magam alatt egyre keményedő férfiasságát. Tudtam, hogy már ő is annyira akarja a következő lépést, mint én. Akartam Izukut! Nagyon! Lenyúltam és kikapcsoltam az övének csatját.

- Mana... - lihegte a nevemet - Mit művelsz velem?

- Tudom, hogy te is erre gondolsz!

- Mikor lett belőled ennyire rossz kislány?

- Te tettel azzá! Izuku!

- Bejön ez az éned!

- Igazán?

Magához húzott és elkezdte a nyakamat kényeztetni miközben szinte egyetlen mozdulattal szabadított meg a szoknyámtól is.

- Mana! Akarlak!

- Csak előtte ne felejts el valamit!

- Már majdnem sikerült...

Óvatosan maga mellé tett az ágyra. Ő felállt és a szekrényéhez sietett. Megszabadult maradék ruháitól és a kis csomag tartalmát is felhúzta. Ezek után visszajött hozzám és visszaült a korábbi helyére. Pár gyors mozdulattal eltávolította rólam is a bugyit. Csak a melltartómat hagyta rajtam.

- Gyere vissza!

Visszamásztam az ölébe. Merev tagja forró volt. Hozzám dörzsölte, amitől még jobban izgalomba jöttem. És ez hallatszódott is azon, ahogy a levegőt vettem. Magamat hozzá préseltem úgy éveztem, hogy kényezteti a nyakamat egyre lentebb haladva a mellkasomon. Majd felnézett rám és ismét forró csókot nyomott ajkaimra. Hamar elmélyítette és most először én kértem bejutást hozzá. Mikor megérezte belemosolygott a csókba és megadta az engedélyt. Ez a csók hevesebb volt. Éreztem, hogy mennyire akar már!

- Mana! - vált el ajkaimról - Jöhetek?

- Tegyél a magadévá Izuku!

Elégedett mosolyra húzta ajkait. Erős kezeivel megemelt, hogy merev tagja megfelelő helyzetbe kerülhessen majd magára engedett. Éreztem, ahogy kitölt a férfiassága. Nagyot nyögtem mikor teljesen bennem volt. Még a fejemet is hátra vetettem. Nagyon jó érzés volt.

- Mozogj! Mana!

- Hai! – kezeimet a vállaira helyeztem.

Elkezdtem mozogni és láttam az arcán, hogy jól csinálom. Gyorsan vette a levegőt és kezeivel közben a fenekemet markolta. Aztán felcsúsztatta tenyereit a csípőmre és velem ellentétesen kezdett mozogni. Ezt egy nagy lökéssel kezdte így előcsalt belőlem egy kis sikolyt.

- Ne fogd vissza a hangod! Hallani akarom!

- Izuku!

- Hallani akarom, hogy a nevemet sikítod! Mint legutóbb!

Gyorsított a tempóján és kezeivel besegített abba, hogy még nagyobbakat lökjön rajtam. Nagyokat és gyorsan. Éreztem, ahogy jár bennem férfiassága. Kezdett a csúcs felé vinni. De ahogy figyeltem az arcát láttam, hogy elvezi. Főleg hogy egyre hangosabb nyögéseket csal ki belőlem. Éreztem a mozdulatain, hogy már ő is közel van a végéhez. Még egy pár lökés után értem el azt a ködöt, amit a legutóbb is. Fejemet hátra vetettem és csak élveztem, amit tesz velem. Aztán jött a csúcs. Megint az eddigieknél jóval nagyobbat lökött rajtam elérve hogy sikítsam a nevét, mint legutóbb. Belül éreztem, hogy ő is elélvezett, mert új meleg érzés töltött el.

Miután kilihegte magát levett magáról és elfektetett az ágyán. Lehúzta és egy zsebkendőbe tekerte a védelmi felszerelést és az ágy mellé ejtette. Majd felém fordult magához húzott és a karjaiba zárt úgy feküdt mellém.

- Mana... - szólt halkan és fáradtan

- Igen?

- Még egy pár ilyen és megháláltad, hogy nem öltem meg Kacchant.

- Rendben. És köszönöm. Mindent köszönök!

Még hümmögött egy párat, mint aki akart volna válaszolni, de az álom elnyomta. És én sem bírtam sokáig. Fél percen belül már én is elaludtam.

Álmaimból a nevem hozott vissza. Nehézkesen nyitottam ki szemhéjaimat. Az ablak felé pillantottam. Még nem szűrődött be fény a deszkák között. Ezek szerint még hajnal van. Izuku mellettem volt még. Már nem szorított magához csak egyik karját hajtotta rám. Közelebb húzódtam egy kicsit. Erre nyögdécselni kezdett

- Mana...- Izuku álmában a nevemet motyogta.

Meglepett, de nagyon jól is esett. Ahogy hallgattam tudtam, hogy az előbb is őt hallottam. Ugyan ilyen hangon mondta akkor is a nevemet.

Ajkaira nyomtam egy puszit, de csak óvatosan hogy fel ne keltsem majd hozzábújtam és már aludtam is vissza.

----------------------------------------------

Na csináltam nektek még egy ilyen 🍋 fejezetet. És hogy biztosra menjek tettem bele egy pár HOT Izukus képet. Csak hogy legyen mire csorgatni a nyálatokat így elalvás előtt / ébredés után. Remélem tetszett!!!