Félek Villétől de nem olyan értelemben, hogy megüt vagy valami, hanem sokkal inkább érzelmi szinten félek tőle. Azonban ez nem szabad, hogy rányomja a pecsétjét a mai teljesítményemre, ugyanis ha nem a legnagyobb de életem egyik nagy versenye előtt állok, de szószerint.

-Kérjük Ville Torvald-ot a jégre és partnerét Elina Hakkinent.-mondta a bemondóba a rendező.

-Kész vagy?-nézett rám Vill ahogy felléptünk a jégre.

-Kicsit izgulok.-tátogtam, ugyanis a taps hivartól úgysem értett volna semmit.

-Minden rendben lesz.-tátogta, majd elindult a zene.

-1,2,3, és mehet.-számolt be majd elkezdtük a gyakorlatott.

-Még csak a fele van tudod.-beszélt hozzám mikor én éppen a levegőben voltam.

-Tudom.-mondtam mikor már lábon korcsolyáztam.

-És most az utolsó elem, menni fog.-dobott újra a levegőbe.

-Kész, sikerült.-öleltem meg őt a végén.

-Tökéletes volt.-mutatott egy lájkot a pálya széléről Bart.

-Megcsináltuk.-ölelt vissza Ville.

-Nézzük a pontokat.-mondta a mikrofonba a rendező.

-9, 7, 10, 9, 10.-mutatták fel a pontokat a pontozó bírók.

-Magasan vezettek.-mondta Bart mikor lejöttünk a jégről.

-Remélem is, hogy visszük az egészet, nem akarok hazai pályán kikapni.-mondta Ville komolyan, és nyilván én sem akartam veszteni.

-Üljetek le, még egy tánc van és utána kiderül, hogy kinyerte a tonát.-magyarázta.

-Tökéletes voltál Elina.-mondta Ville miközben a korcsolyámat vettem le a lábamról.

-Köszönöm, jók vagyunk együtt.-néztem a szemébe, de kár volt, ugyanis megláttam azt amit tegnap.

-Szép volt fiam.-jött oda Ville apja hozzánk.

-Köszönöm apa.-mondta Ville az apjának, de látszott rajta, hogy nincsenek valami jóban.

-Gratulálok neked is.-mondta kimérten.

-Köszönöm.-el akartam menni, mikor Ville megfogta a kezemet.

-Várj, és együtt üljünk fel a lelátóra.-mondta.

-Fiam.-szólt rá az apja.

-Nem akarok elszúrni azzal akit úgy érzem egész életemben kerestem.-mondta Ville majd felültünk a lelátóra.

Nem nagyon beszélgettünk már fent, inkább csak néztük az utolsó jégtáncot, majd utána továbbra is csak csöndben figyeltük, ahogy újra megcsinálják a pályát. De, hogy minek azt nem tudom, hisz úgyis a jégen kapjuk meg az érmeket. Miután elkészült a pálya megérkezett a dobogó is, ami Finnországban mindig kék ha műkorcsolyáról van szó.

-Kérem a versenyzőket a jégre.-szólított minket a rendező.

Miután mindenki megérkezett a jégre, Ville apukája is ugyanúgy feljött, hogy átadja az érmeket.

-Külön díjas lett Erica Domingez és Christian Belotti.-mentek ki majd átvették a kupát.

-Harmadik helyezett lett Nina Dobrewina és Milek Zopceran.-álltak fel a dobogó harmadik helyére.

-Második helyezett lett Esija Rema és Kal Vainio.-álltak fel ők is a dobogóra.

-És első helyezett lett Elina Hakkinen és párja Ville Torvalds.-álltunk fel a dobogóra majd a nyakunkba akasztotta az érmet Mr. Torvalds.

-Gratulálok mind a 20 párosnak.-mondta el beszédét Mr. Torvalds.

-Szerencsétek volt Torvalds, legközelebb elkapunk titeket.-mondta Kal.

-Talán igen, talán nem.-mondtam.

-Menjünk.-rántott el Elina de nem sokkal később az anyja állított meg minket.

-Hova hova?-kérdezte.

-Csak hozzád indultam.-mondta a lány mellettem állva.

-Reméltem is.-mondta a nő undorodva.

-Mennem kell.-hagytam őt Elinát szinte köszönés nélkül.

Felbaszott az anyja, minden egyes alkalommal felbasz. Nem értem, hogy mégis mi lehet a baja velem, vagy apámnak Elinával.

-Apa.-állítottam meg a csarnokban.

-Igen.-fordult vissza.

-Beszélhetnénk?-kérdeztem.

-Baj van?-kérdezte, hiszen nem nagyon szoktam vele beszélgetni.

-Nincs, csak Mrs. Hakkinenről szeretnék veled beszélni.-magyaráztam.

-Róla nem, főleg nem a csarnokomban.-ordította le a fejemet.

-Miért nem?-kérdeztem.

-Majd máskor fiam, ma nem.-mondta majd otthagyott.

Mielőbb meg kell tudnom, hogy mégis mi az ami miatt nem lehetnénk együtt.

-Grat haver.-jött oda Aarne.

-Köszi tesó.-pacsiztam le vele majd tovább indultam.

Beültem a kocsimba majd megcsörgettem Hillat.

-Igen szépfiú.-szólt bele a telefonba.

-Már azt hittem fel se veszed.-szóltam bele.

-Neked mindig.-mondta.

-Ott vagyok nálad 5 perc.-muszáj valahol lenyugodnom, vagy valakin.

Oda siettem a lakásához majd az okos kislány már nyitott ajtóval várt engem.

-Szeretem mikor vársz.-csókoltam meg a ribancot.

-Hiányoztam.-kérdezte én pedig kérdés nélkül magam elé guggoltattam.

-A szád és a puncid.-nem hazudtam neki, majd szépen a szájába is vett engem.

-Szopd erősebben.-rántottam meg a haját.

-Hadd érezzem a számba, hogy milyen finom vagy.-mondta majd szívogatni kezdte a farkamat.

-Nem.-mondtam, majd az ágyra löktem, és előjáték nélkül belémártottam a farkamat, mire ő csak felnyögött.

-Kuss.-fogtam be a száját.

-Kérlek.-mondta.

-Mire kérsz Hilla?-dugtam keményebben.

-Hadd menjek el.-lihegte.

-Még nem.-mondtam, de ő nem bírta már tovább.

-Én még nem mentem el szivecském.-dugtam tovább még keményebben, majd idővel én is elélveztem.

-Szeretem mikor feljössz hozzám.-karolt át az ágyban.

-Mert én baszlak csak meg ilyen jól mi?-kérdeztem.

-Mondhatjuk.-mondta, majd a takaró alá ment és újra a szájába vette a még igen csak lüktető farkamat, én pedig a fejem mögé tettem a kezeimet és csak élveztem az élet adta gyönyört.