Ma előbb keltem, mint ahogy az ébresztőórám keltett volna. Ez csoda, hisz eedig még sose történt ehhez hasonló. Mivel korábban keltem, így volt időm a hajamat egy egyszerűbb fonatba fogni, annyi idő azért elment vele, hogy a végén már a ruháim magamra kapkodásánál utolért a siettség. De fontos kiemelnem, hogy nem késtem el a munkahelyemről, hát, hogyan is mertem volna. Amúgy gyorsan, tudjátok.

-Szia.-öleltem meg Helmát a buszmegállóban, még mielőtt felszállt volna a buszra ami a kávézóhoz viszi.

-Jó munkát.-mondta, majd felszállt a buszra.

-A munka csak jó lehet.-mondtam mosolyogva, ami nyilván iróniaként hangzott el a számból.

Nem sokkal később Helma busza után megérkezett az enyém is, így arra felszállva meg is kezdődött a napom. A szokásos helyemre ültem, vagyis ma oda tudtam ülni, hisz szerencsére ma senki sem foglalta el azt.

-Jó reggelt.-köszöntem a recepciós hölgynek, aki minden reggel mosolyogva fogad.

-Jó reggelt Mrs. Hakkinen.-és természetesen sose tegedőzik velem.

A liftbe beszállva meglepődtem, hogy csk egyedül vagyok, eddig mindig tömve szoktunk utazni, vagyis én biztos a 6-dik emeletig. A legfelső emeleten kiszállva egyenesen a már jól ismert ajtóhoz léptem, majd kopogás nélkül beléptem. De csak azért nem kopogtam, mert Ville egyszer megjegyezte nekem, hogy mivel én is ebben az irodában dolgozom, így nekem kivételesen ellehet hagynom ezt a formasági szabályt. Mivel ez itt tényleg szabály.

-Reggelt! köszönt egy álmosan a szemét törölgető Ville.

-Jó reggelt.-köszöntem, majd az asztalomhoz léptem.

-Ezeket kérlek vidd fel a rendszerbe, de ne az A típusuba hanem a Q típusu rendszer mappájába.

-Rendben.-mondtam, majd neki is kezdtem a munkámnak, vagyis csak addig tudtam csinálni még Ville el nem kezdett akciózni előttem.

És hogy mit nevezek akciónak? Egyszerűen csak azt, hogy az orrom előtt kezdte, nekem háttal levenni az ingjét. Hirtelen nem tudtam, hogy most őt nézzem vagy a gépemet, vagy csak nézzek ki az ablakon, sőt még az is megfurdolt a fejemben, hogy kiugrok az ablakon.

Gondoltam egy kicsit felmelegítem az irodában a hangulatott vagyis a levegőt biztosan, hiszen csak háttal álltam Elinának de egyszerűen éreztem, hogy csak a hátamat látva is teljesen zavarba jött a helyzettől. Ügyet sem vetve rá, mármint arra, hogy ing nélkül álltam az irodában és, hogy éppenséggel bárki bejöhet megfordultam, és így végre Elinával szemben állhattam.

-Azt akarom, hogy ülj az asztalra.-néztem a szemébe.

-Ville, én nem hiszem, hogy ez.-mondta de én felbeszakítottam őt.

-Ülj fel az asztalra.-mondtam utoljára, ha nem csinálta volna akkor én ültettem volna fel oda.

-Mit szeretnél?-nézett rám a lány, egyenesen a szemeimbe.

-Tedd szét a lábad.-mondtam, majd közelebb sétáltam a szoknyában ülő lányhoz.

-Ville én még nem.-mondta dadogva, azt hitte, hogy bántani fogom.

-Tedd szét a lábad.-mondtam.

-Kérlek.-nézett a szemembe, de én csak hátra döntöttem a testét.

-Kedvenc színem egy nőn a fekete.-mondtam mikor megláttam rajta a fekete tangát.

-Mégis mit akarsz most tőlem?-kérdezte a sírás mezsgyéjén táncolva.

-Vissza akarom adni azt amit te adtál nekem.-utoltam arra mikor leszpott engem, hozzá teszen nem jó kedvéből tette ezt.

-Ahh.-nyögött fel mikor a nyelvem hegyét éppen csak, hogy hozzá érinttem a puncijához.

-Hadd halljam a hangod.-mondtam, majd gyorsabban és erősebben kezdtem falni a lányt.

-Ville.-szorította össze a kezeit.

-Mondd szépségem.-fogtam rá a mellére miközben abszolút arccal a lányban voltam.

-Nem bírom sokáig.-mondta, majd keze valahogy a fejemre került.

-Menjel, hadd érezzelek.-rengeteg erő kellett ahhoz, hogy nem gomboljam ki a nadrágomat és itt helyben ne tegyem magamévá Elinát.

-Ahh.-nyögött egy utolsót, majd el is ment Elina, így megkóstolhattam a lányt.

-Finom vagy Elina.-csókoltam meg a lányt az asztalon.

-Ville.-nyögte a nevemet a számba, ami miatt még jobban kellett, hogy kontrolláljam magamat.

-Elina.-fogta a csoda szép arcát a kezeim közé.

-Nem helyes amit csinálunk.-célozott arra, hogy én a főnöke vagyok.

-Akkor mi helyes?-kérdeztem.

-Ez biztos nem.-mondta, majd a szoknyájét lehúzva vissza ült a székébe.

Mondanom sem kell, hogy dolgozni már nem nagyon dolgoztunk, vagyis én. Elina dolgozott de nem olyan intenzitással, mint az elején. Azonban nem sokkal a történtek után már a kocsimban ültünk és a csarnokhoz tartottunk. Az autómból Elina megint csak előbb kiszállt, mint én, és csak úgy rohantbe az edzésre. Mivel, hogy tudniillik ma egy igen nagy feladat előtt állunk, és az a feledat nem más, mint a halálforgás. Amit az elkövetkezendő időben tökéletesítenünk kell ahhoz, hogy ott legyünk az olimpián, hisz ott ez majdnem, hogy egy kötelező elem. És az előzőekre vissza térve, szerintetek akkor ha néha ezeket a "hibákat" amit én is Elina követtünk el az irodában, nem követjük el akkor az életünk mennyivel lenne helyesebb? Mert szerintem tesszünk annyi jót az elétünkben vagy az során, hogy ezáltal a nem helyesnek vélt dolgok egy bizonyos részével tartozzunk az ördögnek.

Mert hát milyen is lenne az élet hibák és helytelen dolgok nélkül?