Utolsó simán nyerhető bajnokság áll ma előttünk, vagy mi állunk előtte? Jó kérdés, az biztos, hogy ma muszáj egy hullámhosszon lennem Elinával. Így elhatároztam, hogy ma verseny előtt még megpróbálok vele beszélni a tegnap történtekről. Mivel a csarnoknál találkozunk és mivel most szerencsére nekem kell őt vinnem így lesz elegendő időnk és hely arra, hogy ezt normálisan megtudjam vele beszélni.

-Muszáj vele mennem?-kérdezte Elina Bart-tól a parkolóban.

-Igen, még mindig nem jó a busz.-magyarázta Bart.

-És nem mehetnék inkább veled?-kérdezte a lány de Bart csak rám kacsintott.

-Indulhatunk?-szóltam bele a beszélgetésük egy pillanat erejéig.

-Igen.-trappogot oda a kocsimhoz, majd a cuccait berakta az enyém mellé a csomagtartóba.

-Kérlek bekötnéd magad.-néztem rá.

-Még valamit?-kötötte be magát.

-Igen.-válaszoltam és láttam, hogy megijedt, hogy most mégis mit fogok tőle kérni.

-Beszélni akarok csak veled.-nyugtattam meg azonnal a lányt.

-Igen.-nézett újra rám, már kicsit nyugodtabb volt a tekintete, mint percekkel ezelőtt.

-Sajnálom a tegnapit, de azt tudnod kell, hogy ez benne volt a szerződésedben.-magyaráztam neki veztés közben.

-Persze, én vagyok a hibás, hogy te ideges vagy.-majdnem, hogy kiabált velem a kocsimban.

-Én nem ezt mondtam.-próbáltam vele beszélgetni.

-Akkor mégis mit? Azt, hogy bocs, hogy elvettem a szád szüzességét.-könnyezet be a lány, én azt hittem, hogy ő már szopot mert egész jól csinálta múltkor.

-Hogy mi?-kérdeztem vissza azonnal.

-Jól hallottad, én szűz vagyok minden téren.-mondta a szemembe, nem, hogy szép még ártatlan is, de hála az én erőszakos részemnek már csak egy helyen nem vettem még be a várat.

-Egy helyen már nem.-mondtam azt ami a nyelven hegyén táncolt már egy jó ideje.

-Rohadt vicces vagy Ville, tényleg.-nézett ki az ablakon, de valójában láttam rajta, hogy megviselte ez a dolog.

-Sajnálom.-fogtam meg a kezét.

-Hagyj.-rántotta el a kezét, mint ha valami leprás fogta volna azt meg.

-Hé Elina, én tényleg sajnálom.-álltam meg Finnország második legnagyobb csarnoka előtt ahol ma a versenyünk lesz.

-Már tökmindegy.-fogta meg a cuccait, majd a csarnokba rohant.

-Nem mindegy basszameg.-ütöttem a kormányra, de ő ezt már nem látta és nem is hallotta.

A cuccaimat a csomagtartóból kikapva a csarnokba siettem, mert már így is késésben voltam ami az átöltözést jelenti. A csarnokba érve egyből az öltözőbe siettem, majd gyorsan felvettem a ruhámat és a jégre siettem Elina mellé.

-Melegítsetek be, lassan kezdünk.-mondta a pálya mellől Bart.

Mikor oda ért mellém Ville minden bajom volt. Nem akartam a közelében lenni, nem akartam, hogy megérintsen és nem akartam mély szinte füleimnek mézédes hangját hallani.

-Készen vagytok?-kérdezte Bart.

-Igen.-válaszoltam azonnal.

-Ti vagytok az utolsó páros, ez nagy esély, nem ronthatjátok el.-nézett ránk szigorúan Bart.

-Remek lesz minden.-nézett rá Ville.

Miután leküldtek minket a jégről, minden versenyző a padokon foglalt helyet, majd elindult maga a verseny is.

-Ti jöttök.-szaladt oda hozzánk Bart, hogy álljunk a felmenőhöz.

-Megyünk.-szaladt oda korcsolyával a lábunkon, majd a védőt levéve már a jégre is mentünk utolsó ként.

-Minden rendben lesz, most muszáj eggyé lennünk.-nézett Ville határozottan a szemembe, majd megérintette a hátamat.

-Készen vagyok.-súgtam neki, miközben a nevünk már régen elhallatszott a csarnokban.

-Akkor gyerünk.-indult el a zenei is a koreonkhoz.

Tökéletes volt minden egyes mozdulat amit közösen kellett csinálnuk, és szerencsére most a saját részemben sem volt rontás. Nyilván Villét meg sem kell említeni mert ő mindig hibátlanul korcsolyázik a jégen.

-Megcsináltuk.-kapott fe Ville az ölébe a koreo után.

-Ez az.-mondta Bart mikor lejöttünk a jégről.

Miután mi is befejeztük a koreot egyből elkezdték a jeget megcsinálni, hogy mire át adják a díjakat minden tökéletes legyen.

-Kész vagytok?-kérdezte tőlünk Bart.

-Igen.-válaszoltuk Villé-vel egyszerre, majd felkellett mennünk a jégre.

A jégen állni és várni, hogy most nyertünk vagy sem , igen nehéz dolog, vagyis engem kicsit megvisel hiszen erre készülünk mindig, és hát nem igazán jó elveszíteni egyetlen egy versenyt sem. De néha megkell tanulnuk emelt fővel veszíteni. És hát ez lett most is, hiszen sajnos így csak a dobogó második fokára állhattunk fel ma, még akkor is ha hibátlan volt a koreonk.

-Látod Torvalds mondtam, hogy egyszer elkapunk titeket.-mosolygott Esija és Kal.

-Találkozunk majd az Európa-bajnokságon .-nézett rájuk Ville, hiszen ezzel a második hellyel is sikerült kvalifikálni magunkat oda.

-Semmi baj.-jött oda hozzánk Bart, de Ville azonnal elsietett az öltözőbe.

-Tudom.-mondtam.

-Majd legközelebb elkapjátok őket.-mondta Bart, majd kisétált a csarnokból.

A lényeg a lényeg, hogy a második hely ellenére is ott vagyunk az Európa-bajnokságon. És ha rajtam múlik akkor nem csak ott leszünk, hanem a 2026-os Téli olimpiára is kvalifikáljuk magunkat.