Szerencsém, hogy ma még nem kezdek az új munkahelyemen, már ha egyáltalán tényleg felvettek. Mert simen kinézem Villéből, hogy csak egy nagy szivatás volt az egész múltkori dolog ott az iródában.

-Mikor indultok a versenyre?-kérdezte anyám egyből ahogy leértem a konyhába.

-Délre kell a csarnoknál lennem és onnan megyünk át a másik városba.-magyaráztam miközben egy vajas kenyeret kentem éppen magamnak.

-Utána egyből haza gyere, csak semmi csavargás.-értette Villére.

-Már nenm beszélgetek vele az edzéseken kívül.-mondtam, majd a kenyerembe haraptam.

-Na mi történt?-kérdezte egyből.

-Semmi, de indulnom is kell.-álltam fel az asztaltól, majd az arcára adtam gyorsan egy puszit aztán pedig kirohantam a házból.

A buszmegállóba siettem ahová már jött is a busz amire felszállva eljutottam a csarnokhoz.

-Időben.-jegyezte meg Bart.

-Mikor jönn értünk a kisbusz?-kérdeztem érdeklődve.

-Ville jön érted és vele kell, hogy menj, hisz írtam a csoportba, hogy reggel nem indult a busz.-magyarázta, majd engem a csarnok előtt hagyva bement külső csarnok részbe.

Nagyon jó, nem, hogy még együtt kell azzal az ego legoval korcsolyáznom nem még utazzak is vele egy autóban. Milyen jó nem? Hát nem. Ez a legroszabb dolog amit eltudtam mára még képzelni.

-Indulhatunk?-állt meg előttem a sport kocsijával.

-Mehetünk.-raktam a csomagtartó részbe a cuccaimat, amjd beszálltam mellé a kocsiba.

Nem szóltam hozzá egész úton egy szót sem, csak néztem ki a fejemből, vagyis inkább néztem a havas hegyeket vagy éppen az út mellett lévő havas fákat.

-Olyan szótlan voltál egész úton.-jegyezte meg Ville, ahogy oda értünk a másik csarnokhoz.

-Mégis mit kéne veled beszélgetnem?-szálltam ki a kocsiból majd a cuccaimért siettem.

-Igazad van semmit.-csapta be idegesen a kocsiának az ajtaját, majd engem fellökve a csarnokba sietett.

Biztos nagyon nem kellett jönni, hisz nem férünk el normálisan egymés mellett nem igaz? Ezzel utána már nem is foglalkoztam olyan sokat inkább bementem a számomra ismeretlen csarnokba majd átöltöztem utána pedig egyből kisiettem a jégre.

-Melegítsetek.-jött be a csarnoka Bart is.

-Igyekezz te is Ville.-hallottam ahogy megjegyezte még a padnál a cipőjével szenvedő fiúnak.

-Megyek.-jött fel nem sokkal utánam ő is a jégre.

De jó, hogy még nekem is kell mennem érte, nem élég, hogy korcsolyázunk is együtt még én fuvarozzam hát persze Bart gondoltam magamba, aztán csak annyit írtam vissza, hogy oké ott leszek érte. Faszom abba a tetves ezer éves buszunkba.

-Siess Ville.-szólt rám Bart arra utalva, hogy Elina már a jégen van.

-Megyek.-mondtam aztán én is felmentem a jégre melegíteni.

Kb volt 10 percem melegíteni ugyanis egyszercsak leengedték a függönyöket, ezzel ketté választva a pályát.

-Most mi történik?-kérdezte tőlem a lány.

-Szerinted én tudom?-néztem rá.

-Csak kérdeztem.-mondta feszülten.

-Én pedig csak mondtam.-néztem a függönyök irányába, hogy megfejtsem mégis mi történt de aztán egyszercsak elkezdték újra felhúzni azokat.

-Elnézést kérünk.-mondták be a hangosba, mi versenyzők pedog csak egy lájkot mutattunk.

Ném sokkal később az incidens után elkezdődött a verseny az a verseny amit másodjára is megkell, hogy nyerjünk.

-És következzék Elina Hakkinen és Ville Torvalds.-szólítottak minket utolsónak.

-Kész vagy?-néztem rá már a jégen.

-Igen.-mondta izgulva.

-Akkor kezdjük.-fogtam meg a kezét és a zene is elindult.

Tökéletes volt a koreonk addig a percig amég nem rontotta el a saját részét Elina, pedig csak egy egyszerű ágyú volt amit megkellett volna neki csinálnia. A koreonk végén azonban megkaptuk a hatalmas tapsot, mint minden a 15 versenyző akik ide tovább jutottak. A jégről lejővel egyből Bart fogadott minket aki kedves megdícsérte Elinát a hatalmas hibája ellenére, nyilván én csak egy kéz fogást kaptam tőle.

-És akkor következzék az eredmény hirdetés.-szólt bele a férfi a mikrofonjába.

-Menjetek a kapuhoz.-nézett ránk Bart.

-Kérem a versenyzőket a jégre.-mentünk fel a jégre amit a verseny után újra simítottak.

Majd elmondta a rendező a beszédét, és addigra már a dobogó is a helyére került.

-És akkor szólítanám a harmadik helyezet párost, Erica Poppert és Adam Monuzet.-tapsoltuk meg őket.

-Második helyezet lett Esija Rema és párja Kal Vainio.-mondta a férfi, de itt még nem nyugodtam meg, hiszem mi van ha nem mi vagyünk esetleg az elsők akkor tuti, hogy buktuk az eu bajnoki indulást.

-És első helyezett lett a hiba ellenére Elina Hakkinen és Ville Torvalds.-akasztották a mi nyakunkba is az érmet, majd a reflektor fény egyenes csak a dobogósokra irányult, azaz ránk.

-Megcsináltátok.-szaladt oda hozzánk Bart, majd minket átölelve ünnepelte az újabb győzelmet.