Szarul érzem magamat a tegnap történtek után, ritka mert általában sose éreztem eddig ezt, főleg nem nő ügyben.

-Láttad mit raktam fel az internetre?-kérdezte tőlem az apám miközben az irodájában ücsörögtem.

-Nem miért?-kérdeztem kíváncsian, hogy mégis miről van szó.

-Az egyik kávézóm oldalára azt töltötték fel tegnap, hogy bunkó a kiszolgáló és alpári stilusban komunikált vele.-magyarázta idegesen.

-Lehet meg volt az oka.-mondtam.

-Itt az írta, hogy megkérdezte csak a másik pultos nevét, és ezen felkapta a másik a vizet.-olvasta tovább az üzenetett.

-És mégis ez melyik kávézó lenne?-érdeklődtem.

-Pontosan az a melyik a jégcsarnoktól szinte 5 percre van.-lett ideges hiszen azaz egyik legmenőbb kávézó Helsinkiben.

-És mit fogsz tenni?-kérdeztem azonnal, hiszen Elina is ott dolgozik.

-Kirúgom azt amelyik ezt a galibát okozta nekem.-magyarázta idegesen.

-Szerintem ez túl elhamarkodott döntés lenne.-próbáltam nyugtatni apámat.

-Ezt nem engedhetem meg magamnak, most meg is nézem kik dolgoznak abban a boltban.-vette elő a mappákat.

-Elina Hakkinen és valamilyen Helma.-mondtam azonnal.

-Helma Lindfors.-nézett fel rám, hogy mégis én ezt honnan tudom.

-Még régebben bementem a srácokkal és ott találkoztam Elinával.-magyaráztam, hogy össze tegye a dolgot.

-Tudd meg melyik volt, és rúgd ki.-utasított engem.

-Rendben.-álltam fel, majd kimentem az irodából.

Nem akarom egyiket sem elküldeni, de mégis hogyan mondhatnék apámnak ellen? A válaszom az, hogy sehogy, hiszen ha én nem akkor majd ő, vagy valamelyik embere kirúgja a gond okozóját. A kocsimba beszállva gondolkodtam, hogy mégis mit csinálok majd ha Elinát kell elküldenem? Foggalmam sincs, hiszen az csak a hab lenne a tortán a tegnapi után. Viszont nem ülhetek örökre a kocsimba, így azt beindítva elindultam a kávézóba. A lehető leglassabban tettem meg ezt az egyébként 15 km utat, majd a kávézó előtt megállva kiszálltam a kocsimból és egyenesen besátáltam az üzletbe.

-Nézd kijött Elina?-bökött oldalba Helma, de mikor megláttam Villét majdnem rosszul lettem.

-Shh.-mondtam Helmára nézve, hogy halkabban hiszen Ville is hall mindent.

-Sziasztok.-köszönt ránk azonnal, hogy benyitott az üzletbe.

-Nézd milyen jól néz ki ma is.-mondta halkan Helma. Valóban jól állt neki a kék öltöny nadrág és a fehér ing.

-Szia.-köszönt vissza Helma, hiszen én ránézni sem akartam.

-Szeretnétek veletek egy tegnap történt incidensről beszélgetni, valamelyikőtök tud erről valamit?-mutatta felénk a telefonját, és az üzenetet elolvasva már tudtam, hogy miért jött.

-Igen.-álltam fel a székről határozottan még jó, hogy senki nincs most bent hármunkon kívül.

-És még pedig mit?-kérdezte tőlem miközben alaposan végig mért a szemeivel. Talán nem tetszik a koszos munka ruhám Ville? Tettem fel magamban a kérdést.

-Én voltam aki tegnap ezt okozta, és ha azért jöttél, hogy kirúgj megyek is.-vettem le a koszos kötényemet, de sajnos a nadrágom is ugyanolyan koszos volt.

-Kérlek akkor szedd össze a cuccaidat, és távozz a kávézóból.-mondta egyenesen az arcomba, és ezzel ma is újra megforgatta a kést a szívembe.

-Hé, de ő csak megvédett engem.-kelt a védelmemre Helma azonnal.

-Nem érdekel, ez felkerült az internetre ezzel pedig rengeteg pénzt kiesést okozva a családomnak.-vágta Helma fejéhez idegesen Ville.

-Semmi gond Helma.-fogtam meg a kezét, majd összeszedtem a cuccaimat.

-A fizetésed a hónapra ugyanúgy megkapod, emiatt nem kell aggódnod.-mondta Ville.

-Nem aggódtam volna.-vágta a fejéhez, majd indulni készültem mikor újra hozzám szólt.

-Hadd vigyelek el.-fordult felém, és tisztán lehetett látni a féhér ing alatt a tökéletes felsőtestét, anyám az a kockahas.

-Még képes lennél elvinni? Mondd ki vagy te?-másztam a képébe Helma előtt.

-Ezt ne itt.-fogta meg a kezemet majd kivitt a hidegre.

-Engedj el.-rántottam ki a karomat a kezei közül.

-Vékony ruha van rajtad, és sötét is van, nem szeretem ha ilyenkor egyedül sétálsz a városban.-nézett a szemeimbe.

-Nem kell tőled semmi, főleg nem segítség.-mondtam az arcába és láttam, hogy ez egy pillanatra nehez érintette, majd mintha mi sem történt volna ez már nem is látszott rajta.

-Tudod mit, akkor menj ahogy akarsz hisztis ribanc.-csapta be a kocsiának az ajtaját majd elrohant a kávézó elől.

Sírva beültem a buszmegállóba, hogy megvárjam a buszt ami sikeresen nem jött, így elindultam sétálva haza. Fáztam, hiszen rohadt hideg volt ide kint, sőt féltem is hiszen már sötét is volt. De akkor sem szálltam volna be a kocsijába ha letérdel elém és könyörögni kezd nekem.

-Haló, anya itthon vagy?-léptem be a lakásba, de jó szeretek haza jönni egy üres házba, ahol senki nem köszön neked vissza és nyugodtan sírhatsz egyedül. Nyilván ez volt az irónia része a dolognak, hisz ilyenkor jobban szeretnék valakivel beszélgetni és a vállán sírni, bár ez biztos nem az anyám lenne hanem inkább az apám, de sajnos hát ő lelépett mikor még kicsi voltam. Úgyhogy köszönöm nagybetűs élet, hogy ezt is magammal kell megbeszélnem és egyedül kell megoldanom.