Öt órához közeledve már egyre több idegen érkezett a tábor területére, és az ablakon bámulva kifelé láttam, hogy szinte minden versenyzőnek itt van a családtagja, valamint olyanok is akadtak, akiket Zoltán hívott meg, csakhogy fel legyenek töltve a székék. Mikor aztán megérkezett a stáb, akik egész idő alatt közvetíteni fognak, hogy aztán a verseny vége után leadják a Tv-be, a gyomrom idegesen rándult görcsbe és levert a víz. Könnyű volt azt gondolni, hogy teljesen leküzdöttem a félelmem, amíg itt voltam a tábor falai között, tele velem, egykorúval, de amikor megláttam a kamerásokat, akik épp a felszerelésüket pakolták elő, hogy aztán a lehető legjobb szögből tudják felvenni a versenyt, bepánikoltam. Miért nem lehetett ezt a tábort megoldani úgy, hogy nincs egy kamera sem, csak mi diákok és a szervezők? Miért kell itt is belevonni a közönséget és a Tv-t, úgy, mint más tehetségkutatóknál? Az embereknek miért nem elég az X-faktor és a Sztárban Sztár?

- Istenien finom Milka csokit? – állt meg mellettem Patrik és felém nyújtotta a táblás csokit.

Vetettem egy pillantást a csomagolásra, és amikor láttam, hogy a kedvenc buborékos csokim, elcsigázottan sóhajtottam, de nem nyúltam érte, mert félő volt, hogy befalom az egészet Patrik orra előtt.

- Nem köszi – csóváltam meg a fejem.

- Pedig szerintem nagyon is rád férne, egy kis boldogsághormon – húzta el az orrom előtt a csokit, így próbálva elcsábítani engem.

- Tényleg nem kell Patrik, ahhoz túl ideges vagyok, hogy csokit egyek.

- Hát jó, te tudod.

Arra vártam, hogy elmegy mellőlem és esetleg megkérdez mást, hogy nekik kell-e csoki, de Patrik ott maradt mellettem és ráérősen dobálta a szájába a csoki darabokat. Ahhoz képest, hogy korábban írta, hogy izgul, most egy csepp izgalom se látszott rajta. A szemem sarkából figyeltem őt, ezért tisztán láttam, amikor elővette a telefonját a zsebéből, megnyitotta a Messengert, azon belül pedig az üzenet váltásunkat. Az arcára pillantottam, és még éppen elcsíptem a csalódott csillanást a szemében, amiért nem írtam vissza. Bűntudat mart a szívembe és kinyitottam a szám, hogy elmondjam, Laura vagyok és este velem beszélt olyan sokáig, de ekkor rám pillantott és a nyelvemre tett egy kis kocka csokit. Döbbenten pislogva csuktam be a szám és egy pillanatra behunyt szemmel élveztem, ahogy a csoki szétolvad a számba, édes ízt hagyva maga után.

- Na? – kínálta felém mosolyogva, én pedig némi gondolkodás után letörtem egy csíkot és közbe próbáltam figyelmen kívül hagyni a lelkiismeretem és a szívem dulakodását, akik folyton egymást próbálták legyőzni, de a szívem mindig győzedelmeskedett és tartottam tőle, hogy ez most sem lesz másként.

- Minden versenyzőt megkérem, hogy fáradjon a szabadtéri színpad mögé felállított sátorhoz. Ott fogtok várakozni, amíg sorra nem kerültök – hallatszott Zoltán hangja a hangosbemondón keresztül, mi pedig mint egy csorda egyszerre indultunk meg.

Miközben kifelé tartottunk, Patrik megfogta a kezem, hogy ne veszítsük el egymást, én pedig pár pillanatig szinte késztetést éreztem, hogy elrántjam a kezem, de végül nem tettem. A többiektől lemaradva sétáltunk a szabadtéri színpad felé, majd elkaptam Mellani tekintetét, aki Dáviddal együtt érkezett az étkező irányából. Pillantása a kezünkre esett, és rosszallóan megcsóválta a fejét, de amikor csatlakoztak hozzánk, a rosszallásnak már nyoma sem volt. Lehajtott fejjel lépkedtem mellettük és minden csendben eltelt másodperc után, egyre inkább nehezedett rám a hazugságaimnak súlya.

- Végre, hogy itt vagy, gyere, megbeszélés mielőtt előre kéne mennem – ragadta meg a kezem Kornélia és konkrétan kitépte a kezem Patrik kezéből és már húzott is maga után az ideiglenesen felállított sátor mögé.

- Van valami fejlemény Szabival kapcsolatban? – kérdeztem azonnal, majd felpillantottam és meglepetten néztem Szabira, aki felpillantott és elvigyorodott. – Ó, szia.

- Ó, helló. Milyen fejlemények velem kapcsolatban? – kérdezte kíváncsian.

- Most nem ez a fontos. Te vagy a fontos – bökött felém Kornélia. – Pár óráig még az én tanítványom vagy és kötelesnek érzem magam, hogy törődjek a lelki világoddal.

Azonnal Szabira villant a tekintetem, aki komoran nézett vissza rám, arra várva, mikor küldöm el a francba, amiért árulkodott. Ide oda ugrált a tekintetem Kornélia és Szabi között, majd lehetséges menekülési útvonalat kezdtem el keresni a tekintetemmel. Nem akartam nekik hazudni, ugyanakkor, ha elmondom az igazat, lehetséges, hogy azonnal kizárnak engem a versenyből. Bár talán az lenne a legjobb. Elmondani az igazat és hazamenni, aztán Lauraként folytatni a beszélgetést Patrikkal, hátha valami jó sülne ki belőle. Hanna megérdemelné, hogy bajba kerüljön. Ahogy ez a gondolat átfutott a fejemen, azonnal meg is bántam, hiába haragudtam rá Hanna a testvérem volt és soha semmi pénzért nem szúrtam volna hátba, vagy árultam volna el.

- Családi problémák ennyi – sütöttem le a szemem és ezzel nem is hazudtam olyan nagyot.

Tényleg családi problémáim voltak, csak épp nem olyanok, mint amire az ember egyből gondol.

- Képes vagy a versenyre koncentrálni és félre tenni a magán életi gondokat? – kérdezte Szabi, mire ránéztem és határozottan bólintottam.

- Egyébként még mindig nem hozzád tartozok – böktem felé.

- Holnap már az enyém leszel, és megmondtam miért vettelek a szárnyaim alá, akkor is, ha a bukásodat kéne akarnom.

- Ez szabályos? – néztem Kornéliára.

- Mindenkinek van valaki, akit a győzelem kapujában akar látni.

- És neked én vagyok?

- Ne kérdezz ennyit, inkább örülj – szólt rám. – Biztos minden oké?

- Igen – haraptam az ajkamba, majd miután elengedtek visszasétáltam a sátorba, magamhoz vettem egy szénsavmentes vizet és csatlakoztam Patrikékhoz, akik az egyik kanapén terpeszkedve várták a kezdést.

Láttam, hogy Patrik mellett lenne hely, de direkt nem mellé ültem le hanem Mellani mellé és a telefonomat elő véve sebesen gépelni kezdtem a jegyzetekbe, ám aztán ki is töröltem és csak meredtem magam elé, lélekben megpróbálva felkészíteni magam az elkövetkező pár órára.

Sziasztok! Kövessetek TikTokon és Instagrammon is, mert lehetséges, hogy hamarosan meg fog jelenni Az élet tánc elektronikus formában, de nem akarok semmit sem elkiabálni. Szóval gyarapodjon csak a csapat mindenhol is. Tiktok: rapi.szandiwriter Insta:rapi_szandi