•Natalia Gavrilov szemszöge•

Sötétség... fogalmam sincs mi történt, csak sötétséget látok és egy sípoló hangot hallok.
Elájultam... vagy talán mégsem.

A padlón fekve tértem magamhoz... pislogtam párat majd körbepillantottam a szobában de a tekintetem megállapodott egy bizonyos vértócsán.
Vér.
Vajon hogyan került ide?
Majd megláttam, megláttam a vér tulajdonosát aki nem volt más mint... Clint.
Mi történt? Semmit sem értek... mi történik itt?
Ezer meg ezer kérdés cikázott a fejemben, egyikre sem tudtam a választ és ettől ideges lettem.

-Clint?- szólitottam meg... de persze tudtam, hogy reménytelen hiszen úgysem fog válaszolni.
Valaki meglőtte. Istenem talán én lettem volna az a valaki?
Istenem!
Gyorsan felpattantam a hideg padlórol és a férfi felé rohantam.
Leguggoltam mellé és megnéztem a pulzusát.
Még élt! Clint még élt!
Vállon lőtték, túl sok vért veszített... bizonyára ezért ájulhatott el.
Összeszedtem minden erőmet és próbáltam felemelni, hogy elcipeljem Tony "műhelyébe" mivel bizonyára ott a kis kütyüi tudtak volna segíteni de eluralkodott rajtam a pánik ezáltal a tehetetlenség is. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak vele... hiszen volt tapsztaltom a golyó eltávolításában a testből de eddig még csak magamnak csináltam ilyesmit.
Lélegezz Natalia! Meg tudod menteni őt.
Gyorsan berohantam az egyik fürdőszobába, hogy keressek csipeszt, fertőtlenítőt és kötszert.  A legnagyobb szerencsémre sikerrel járt a kutakodásom mivel mindent találtam ami Clint sebe ellátásához szükséges.

Miért velem történik ez?

Visszasiettem az eszméletlen férfihoz.
Már rengeteg vért veszített. Minél előbb el kell látnom a sérülését mivel csak percei lehetnek hátra és elvérzik.

Várjunk csak? Miért is akarom megmenteni őt? Miatta vagyok itt, miatta vagyok fogságban, miatta nem vagyok szabad, miatta nem tehetem azt amit szeretek, miatta nem ölhetek! Elvett tőlem mindent! Megfosztott a gyilkolástól és ráadásul még meg is szúrt egy késsel. Egész eddig meg akartam ölni, akkor most miért menteném meg?

Felnevettem, eldobtam a kötszert és a csipeszt és csak nevettem.
Várhatod azt, hogy megmentselek!

Néztem ahogyan a padlón végigfolyik az Ő vére. Elégedett mosollyal figyeltem a saját vérétől ázott mozdulatlan testét.
Nincs szebb látvány a szépen csordogáló vérnél.

Egyszercsak egy hatalmas fájdalmat éreztem meg a fejemben majd pofon vágtam magam. Nem... nem hagyhatom őt meghalni, ennyire nem lehetek kegyetlen még én sem!
Natalia térj magadhoz!

-Bazdmeg Clint!- kiáltottam fel majd összeszedtem a nemrég ledobott tárgyakat.

***

Sikerült eltávolítanom a golyót és el is tudtam állítani a vérzését... sikerült!

Az egész testem remegett. A férfi mellett ültem, összekuporodva.
Őt figyeltem, figyeltem a légzését és az arcát. De nem mozdult... meg se rezzent. Ugyan úgy mozdulatlanul feküdt.

Hirtelen egy fájdalmas nyögésre lettem figyelmes...

-Barton?- szólítottam meg de csak egy apró nyögéssel válaszolt... hát életben van... megmentettem!

Óvatosan kinyitotta a szemét majd pislogott párat és tekintetét rám emelte.
Mikor tekintetünk összetalálkozott eltátotta a száját.

-Te... te mit keresel itt?- dadogott... nyilván nem volt még teljesen magánál.

-Megmentettelek.- néztem rá értetlenül.

-Hogyne... persze!- nevetett fel mint egy őrült.

-Most meg mi olyan nevetséges?- kérdeztem.

-Ezt csak viccből kérdezted, igaz?

-Dehogy! Nem értem miért vagy ilyen velem...- mértem végig a férfit.

-Egyszerűen egy vicc vagy! Meglősz utána megmentesz és még te vagy felháborodva!- ordította.

Jól hallottam? Én lőttem meg? De... dehát az lehetetlen... hisz én eszméletlen voltam, nem emlékszek semmire!

-Clint ez... ez lehetetlen!- néztem rá ijedten.

-Nem... azt hittem megváltoztál olyan jól ment minden erre ma majdnem megöltél. Te egy roppant gonosz és hálátlan nőszemély vagy...- hangja tele volt csalódottsággal majd elfordította a fejèt.

-De én nem emlékszek semmire, nem bánthattalak!- hangom elcsuklott... nem értettem azt, hogy mi történik körülöttem... semmit sem értettem.

-Sajnos én mindenre emlékszek...- hangja telis tele volt szomorúsággal.

-Én... én sajnálom...- guggoltam le az ágy mellé majd végigsimítottam izmos karját érintésemre összerezzent, szemeim megteltek könnyekkel... nem akartam neki ártani... én nem akartam! Valami nagyon nincs rendben velem...

-Te sírsz?- fordult felém.

-Nem!- mondtam határozottan illetve csak határozottan akartam de hangom ismét elcsuklott.

-Héj! Megbocsájtok... nehéz eset vagy az biztos de még talàn van esélyed megváltozni, ez rajtad múlik. De ha még egy ilyen lesz képtelen leszek megölni téged.- majd elkezdte vígasztalásképpen simogatni a hátamat.

Egyszercsak egy hatalmas fájdalmat éreztem meg a fejemben. Ne... megint ez a fejfájás.
Testem elkezdett remegni... mintha nem én uraltam volna.

-Natalia, minden okés?- hallottam meg Clint hangját.

-Clint... segíts!

•Clint Barton szemszöge•

A földön feküdt, mindene remegett, reszketett.
Gyorsan kiugrottam az ágyamból. Vállamba belenyilalt a fájdalom amitől felordítottam de muszáj volt segítenem neki...

-Segíts! Segíts! Segíts! Seg...- folyamatosan ezt hajtogatta de fogalmam sem volt arról, hogy mi a teendő ilyenkor.

Segítséget kell hívnom... de kit?
Ezen agyaltam mikor eszembe jutott Tony! Fel kell hívnom Tonyt!

***

Meghallottam Tony sietős lépteit.

-Siess!- kiáltottam ki neki mivel Natalia remegése és fájdalma egyre csak nőtt.

Kicsapodótt az ajtó és a Vasember lépett be rajta.

-Jézusom! Mi történt?- guggolt le Natalia mellé.

-Egyszercsak elkezdett remegni és mondhatni összeesett.- mondtam idegesen.

Hirtelen a remegése abbamaradt és kinyitotta barna szemeit.

-Ti... ti meg kik vagytok?- ült fel majd végigmért minket.

-Szívatsz? Tony és Clint!- néztem rá értetlenül.

-Meg akartatok erőszakolni?- nézett végig magán.

-Mi? Dehogy!- hőkölt hátra Tony.

-Akkor mégis mit keresek itt?- nézett körbe a szobában.

-Natalia... te vagy az? Valami nem stimmel veled.- néztem bele a szemeibe.

-Ki az a Natalia?- nézett rám értetlenül.

-Hát te!- mutatott a nőre Tony.

-Istenem de fáj a fejem.- dörzsölte meg homlokát majd végigsimította a haját.

-Tony!- böktem oldalba a férfit mivel amit láttam nem tudtam elhinni... mikor Natalia végisimította fekete haját a színe fokozatosan elkezdett őszülni... illetve csak pár tincse...

-Ha szólok, üsd le!- súgta bele a fülembe a mellettem ülő férfi.

-Miért?- néztem rá majd odamutatott Natalia kezére. A kézfején az erek fekete színben pompáztak majd kezéről a tekintetem a szemére vándorolt... a szeme... a szeme sem volt a régi... az egyik sárgán csillogott a másik meg világoskéken.

Nem értettem mi történik vele... nem volt a régi se a kinézete se a viselkedése.

-Most!- kiáltotta el magát Tony majd némi hezitálás után leütöttem az előbb még engem simogató nőt.

***

-Mit akarsz vele csinálni?- kérdeztem miközben lefektettük Tony különleges ágyába.

-Megvizsgálom... mivel gondolom te is láttad azt amit én.- majd elkezdett valamiket állítgatni a kütyüin.

-Szerinted mi van vele?

-Szerintem ez a leányzó eltitkolt előlünk valamit... talán nem is szimpla bérgyilkos hanem valami különlegesebb...- mérte végig a nőt majd hozzászíjjazta kezeit és lábait az ágyhoz.

-Látod ezt?- mutatott rá kezeire és nyakára. Igen láttam... az erei feketék voltak

-Mi lehet ez?- érintettem meg karját.

-Fogalmam sincs... ezt szeretném kideríteni.

|| Remélem tetszett ez a rész... kíváncsian várom a véleményeiteket is! Gondoltam belerakok a történetbe egy csavart csak, hogy sokkoljalak egy kicsit titeket...
Kérdés: Szerintetek miért változott meg/át így Natalia?
Várom kommentbe a válaszokat! ||