•Natalia Gavrilov szemszöge•

Már három hete annak, hogy Clint és Natasha elhoztak engem a Bosszúállók főhadiszállására.
Egészen megszoktam már a helyet... igaz, hogy az itt lévő emberekkel még mindig nem barátkoztam össze sőt legtöbbjüket még mindig ugyanúgy rühellem... mint például Tonyt, van egy olyan érzésem, hogy vele sosem leszünk öribarik.
Viszont Clintel egyre jobban kezdek megbékélni... elég sok időt töltünk együtt és ezalatt a rengeteg együtt töltött idő alatt rájöttem arra, hogy elég sok a közös bennünk...

-Siess Barton! Nehogy már egy nő előbb érjen be nálad a célba!- kiáltottam hátra a férfinak és gyorsabban kezdtem el futni.
Igen épp futóversenyt tartunk így kora reggel... mostanában mindig kijövünk a közeli parkba és futunk jó pár kört de ma úgy döntöttünk, hogy versenyt fogunk futni...

-Kiköpöm a tüdőm. Álljunk meg!- hallottam meg nyavajgó hangját ezért lelassítottam de hirtelen megéreztem a kezét a csuklómon és abban a pillanatban egy hatalmasat rántott rajtam úgy, hogy hátraestem ő meg csak futott tovább. A poros földön értem talajt és nem volt valami kellemes érzés hanyatt vágódni...
Sikerült becsapnia... remek és még engem tartanak gonosznak!

-Te szarházi!- kiáltottam utána és felugrottam a fölfről, leporoltam a ruhámat és ismét futásnak eredtem. Persze már semmi értelme nem volt az egésznek mivel Clint valószínüleg már rég bérkezett a célba a csalásának hála.

Lihegve értem oda a célnak kijelölt két fa közé és megpillantottam a fa alatt alvást színlelő Clintet... szerintem mindenki érti azt, hogy mire célzott ezzel.
Lassan odasétáltam hozzá és egy hatalmasat beleütöttem a vállába erre ő egy hatalmasat ordított mivel nem számított arra, hogy vállon ütöm.

-Ezt most meg mégis miért?- kérdezte fájdalommal teli hangon miközben dörzsölte a vállát fájdalomcsillapítás gyanánt.

-Mert sportszerűtlen voltál és csaltál!- tettem csípőre a kezeimet sértődötten.

-Ne csináld már!- kelt fel és kitárta felém a karjait.

-Távozz tőlem sátán! Meg ne merészelj ölelni!- kezdtem el hátrálni de ő egyre csak közeledett felém.

-Na ne haragudj!- lépdelt felém még mindig kitárt karokkal.

-Clint Barton ne merészelj megölelni mert...- de a mondatomat nem tudtam befejezni mivel elkezdett felém futni én meg a hirtelen megindulásától sarkon fordultam és elkezdtem rohanni a vele ellenkező lévő irányba.
De mivel én lassan reagáltam le a történéseket ezért ő gyorsabbnak számított és hamar utolért.
Elkapta a bal kezemet és magához rántva szorosan átölelt.

-Clint nem kapok levegőt!- próbáltam eltolni magamtól de ő mint férfi erőssebbnek bizonyult nálam...
Végül feladtam a felesleges próbálkozást és kezeimet a hátára csúsztattam és megpaskoltam... esküszöm úgy paskoltam mint egy kutyát...

-Jó kutya!- nevettem fel ő meg elengedett és értetlenül nézett rám.

-Mivan?- nevetett fel ő is.

-Hagyjuk.- legyintettem és elindultam vissza a Bosszuállók hatalmas tornya felé.

-Amúgy mikor öleltek meg utoljára?- kérdezte... ahj istenem már megint kezdi a kérdezősködést!

-Hát elég régen...- gondolkoztam mivel fogalmam sem volt arról, hogy mikor öleltek meg utoljára...

-Akkor már meg sem merem kérdezni azt hogy mikor szeretkeztél utoljára.- nevetett fel.

-Milyen szép szavakat használsz... egyébként attól még, hogy egy pszichopata bérgyilkos vagyok nem jelenti azt, hogy nem szexeltem heti rendszerességgel.- kacsintottam rá mire ő meglepetten nézett rám, gondolom nem erre a válaszra számított.
Az útunk vissza a bázisig néma csendben telt... mondjuk nem bántam mivel szerettem a csendet.

***

-Halkan, még alszanak!- csitított Clint mikor felértünk az épület lakórészéhez.

-Elmegyek átöltözni.- súgtam oda a férfinak majd a szobám felé vettem az irányt... mivel kezdtek megbízni bennem ezért már nem kötöztek meg és szabad bejárásom volt a torony bármely részére sőt még saját szobát is kaptam!
Gyors léptekkel siettem végig a végtelenségig nyúló folyosón amit még mindig rettentően utáltam... mondjuk magamon kívül én mit illetve kit nem utálok?

Annyira siettem, hogy nem vettem észre az előttem telefonáló alakot és beleütköztem.

-Csak lassan, kislány!- szólt rám az irritálló Tony.

-Te voltál útban!- mondtam neki gúnnyal a hangomban.

-Állj csak meg! Feladatom van a számodra!- szólt utánam mire megtorpantam és kíváncsian néztem vissza rá.

-Ébreszd fel Stevet és Natashát majd velük együtt gyere be a nappaliba.- hadarta el majd én csak unottan bólintottam.

Még a roppant nehéz feladatom előtt bementem a szobámba átöltözni. Magamra kaptam egy koptatott fekete farmert egy egyszerű szürkés pólóval és átvettem a bakancsomat is majd az ajtó felé indulva gyorsan magamra kaptam a fekete bőrkabátomat.

***

Mikor nagy nehezen felébresztettem azt a két Csipkerózsikát előresiettem nehogy beszélgetnem kelljen Stevvel vagy Natashaval...

-Küldetés telljesítve!- kiáltottam el magam mikor beléptem a nappaliba.

-Jó kislány!- csapta össze a tenyerét Tony majd odahívott maga mellé.
Egyébként a nappaliba már ott tartózkodott Clint, Wanda és Sólyom is akinek még mindig nem tudom az igazi nevét...
Clint csak mosolyogva figyelt engem mivel látta, hogy Tony már most mennyire irritál a puszta jelenlétével is...

Pár perc várakozás után megjelent végre Steve és Natasha is...
Én elhelyezkedtem Clint mellett mivel eszem ágában sem volt Tony mellett ülni.

-Na most, hogy szinte mindenki itt van kezdjük is el!- csapta össze a tenyerét a Vasember.

-Küldetésem van az itt jelenlévők számára... egy roppant fontos küldetésem!-magyarázta.

-Egy volt HYDRA ügynök névszerint Bruck Rumlow Lagosban egy biofegyvert szeretne eladni és ezt meg kellene akadályoznunk. Veszélyes küldetés de tudom, hogy ti meg tudjátok csinálni és szeretném ha az újonan érkezett Natalia is kivenné a részét a küldetésekből ezért őt mindenképp el szeretném küldeni Lagosba!- magyarázta majd szívem vadul kalapálni kezdett... nem számítottam arra, hogy küldetésre küldene engem... hogy a francba bízhatnak bennem ennyire?

-Tiltakozom!- szólt oda Tonynak Clint.

-Miért is?- nézett rá kérdőn.

-Natalia nem vehet részt rajta! Még nem áll készen ilyesmikre!- magyarázta de nem értettem azt, hogy miért nem enged elmenni oda... hiszen semmi oka sincs aggódnia értem mivel semmi közünk sincs egymáshoz maximum csak az, hogy reggelente együtt futunk de ezen kívül semmi.

-Clint... ó drága Clint... miért aggódsz a kis vendégünkért ennyire?- csóválta a fejét a Vasember.

-Valamit megfogadam magamnak illetve neki is... a többi nem tartozik rád. Ja és ezennel a téma lezárva én és Natalia itt maradunk a többiek simán megoldják majd. Sziasztok!- kelt fel Clint a fotelből és kezemet megragadva húzott ki a helyiségből.
Éreztem a többiek értetlen tekintetét magunkon.

-Hé! Állj már meg! Ez mégis mire volt jó?- kérdeztem tőle suttogva csak mert nem akartam, hogy a többiek hallják a beszélgetésünket mivel még mindig elég közel voltunk a nappalihoz.

-Megfogadtam, hogy segítek neked meggyógyulni, segítek abba, hogy jobb ember legyél. Én tudom azt, hogy te jó ember vagy de mások viszont nem... nem akarom azt, hogy ha most elmennél arra a küldetésre és gyilkolnál akkor újra előtörnének belőled a gyilkos hajlamok és én ezt nagyon nem szeretném.- súgta a fülembe és én ekkor értettem meg, hogy mit is akar pontosan.

-Te is tudod, hogy nem tarthatsz örökké idebent... egyszer nekem is ki kell mennem egy küldetésre...- hadartam el.

-De gondolj bele abba is, hogy ha most kimész "megmenteni a világot" akkor felfigyel rád a média és megtudják ki is vagy pontosan akkor neked véged...- dőlt neki a falnak és az arcomat figyelte.

-Ezzel tisztában vagyok de sajnos nem tudsz majd mindig itt lenni mellettem, hogy megvédj... egyébként is tudok én magamra is vigyázni, hisz eddig is ment!- sóhajttam fel és mélyen Clint szemeibe néztem.

-Dehogy tudsz!- nevetett fel majd játékosan beleboxoltam a vállába.

-Ezt te se gondoltad komolyan!- haraptam bele ajkamba.

-De nem ám! Tisztába vagyok a képességeiddel és nálad erősebb nőt még nem láttam... tudom nagyon jól azt, hogy nálad jobban senki sem tud magára vigyázni.- túrt bele sötét hajába.

-Na most az egyszer igazat adok neked.- mosolyodtam el.

Amióta itt vagyok egyre többet mosolygok... és ennek Clint az oka. Kezdek megijedni... mi van akkor hogyha elkezdek iránta érezni valamit?
Neem az lehetetlen!
Natalia Gavrilovnak nincsenek érzései!

A nap hátralévő részében csak ezt a mondatot hajtogattam magamnak;

Nincsenek érzéseim!

Nincsenek érzéseim!

Nincsenek érzéseim!

NINCSENEK ÉRZÉSEIM!