Megálltunk a céltábla előtt és lőtt egyet. A nyílvessző szélsebesen és mérnőki pontossággal ért célba... telibe a céltábla közepébe, azért én is belátom, hogy tehetséges.

-Remélem nem várod el azt, hogy megdícsérjelek.- sóhajtottam nagyot mikor rám nézett azzal a tipikus levakarhatatlan mosollyal az arcán.

-Tessék, te jössz! Mutasd meg mit tudsz! nyújtotta át az íjat büszke vigyorral.

-Ezer örömmel.- vettem át a fegyvert és a céltábla előtt lévő kijelölt területre álltam.

-Segítsek?- döntötte oldalra a fejét engem fürkészve de én fapofával méregettem az íjat.

-Azt hiszed, hogy még sose lőttem íjjal?- húztam félmosolyra ajkamat.

-Ami azt illeti...- de mondatát nem tudta befejezni mivel ellőttem a nyílvesszőt ami telibe találta el a céltábla közepét ezzel kettévágva Barton nyilát... azért én se ma kezdtem az íjászatot.

-Minden elismerésem a tiéd.- bólogatott elismerően. -De ez csak a kezdők szerencséje.- mosolyodott el.

-Na ne röhögtess mert a következő lövésemmel nem a céltáblára fogok célozni hanem a szemed köze!- nevettem fel hisztérikusan majd rámutattam fenyegetően mutatóujjammal.

-Oké befogtam.- tette fel védekezően kezeit.

-Köszönöm.- majd kezei közül kikaptam még egy nyílvesszőt és egy messzebb lévő céltáblára lőttem... és hát szintén telitalálat volt, bele a közepébe.

Még egy ideig lövöldöztünk, versenyeztünk hogy ki lő pontosabban majd mikor meguntuk elindultunk kajálni mivel egyikünk se reggelizett...

-Belátom, hogy egész ügyes vagy... de mondd csak, hol tanultál meg így lőni?- érdeklődött mikor sétáltunk az ebédlő felé. Most furcsa módon még csak meg sem kötözött... érdekes... mintha kezdene megbízni bennem.

-Nem tartozik rád.- válaszoltam ridegen és csak magam elé néztem mivel nem akartam szemkontaktusba keveredni a férfival...

-Értem...- válaszolta csalódottan. Őszintén leszartam azt, hogy most elszomorítottam de a saját érzéseim sem érdekelnek nem, hogy még az Ő érzései...

Mikor odaértünk az ebédlő elé mint mindig, most is maga elé engedett.
Az ebédlő szintén tök fehér volt... komolyan mondom hányingerem van már a fehér színtől.
Hatalmas helység volt egy konyhával és egy elég sok személyes ebédlőasztallal. Reméltem, hogy csak ketten leszünk itt de legnagyobb csalódottságomra egy légtérben tartózkodott velünk Tony, Natasha és Steve is... utáltam ha sokan vesznek körbe... még Clint jelenléte is sokszor idegesített nem, hogy még a többi három személyé!

-Üdvözletem!- kiáltott fel Tony mikor megpillantott minket.

-Sziasztok!- intett oda Clint a többieknek én meg csak csöndben figyeltem ahogy üdvözlik egymást. Köszönésképp csak némán bólintottam feléjük.

-Natalia elvitte a cica a nyelvedet? Illik ám köszönni!- ciccegett Tony.

-Bárcsak a tiédet vinné el.- fontam össze kezeimet melleim előtt, beszólásomra Tony csak egy fejcsóválással válaszolt.

-Hogyhogy így kiizzadtatok?- húzta fel a szemöldökét a Kapitány.

-Íjászkodtunk egy kicsit.- lépett a konyhapult elé Clint majd megnézte azt, hogy milyen kajákat hagytak a többiek nekünk reggelire.
Gondolom nem hagytak semmit mivel a hűtőbe kezdett el kotorászni.

-Jó a szendvics?- nézett rám.

-Ja.- válaszoltam szűkszavúan majd jó messze a többiektől leültem az asztalhoz.

-Ne félj tőlünk, nem bántunk!- nézett rám vigyorogva Tony.

-Még egy zacskótol is jobban félek mint tőletek.- forgattam meg szemeimet és körmeimmel kopogtatni kezdtem az üvegasztalon.

-Jó tudni, hogy félsz a zacskóktol.- bólogatott a Vasember és Steve meg Natasha csak vigyorogva hallgatták a beszélgetésünket.

-Asszem' téged jobban utállak mint Bartont.- mutattam Tony felé aki sértődést színlelve szíve felé kapott.

-Most megsértettél!- mondta én meg csak unottan támasztottam meg a államat a kezemen...

-Na haladunk!- tett elém egy tálat Clint mire én csak kérdőn néztem rá.

-Miről beszélsz?- kérdeztem meg majd szemügyre vettem az általa készített szendvicset... talán nem rakott bele mérget.

-Csak arról, hogy egy szinttel feljebb lépett a kapcsolatunk! Sokkal jobban utálod nálam Tonyt ami azt jelenti, hogy engem egy picikét bírsz!- mosolygott rám büszkén.

-Köztünk semmilyen kapcsolat sincs, örülj annak, hogy hozzád szólok.- haraptam bele a szendvicsbe.

-Ajaj csípős kedvében van a kiszasszony!- dörzsölte össze tenyerét Tony.

-Már megérte ezért a beszélgetésért itt maradni!- nevetett fel Steve mire a Feketeözvegy helyeslően bólintott majd ő is elnevette magát.

-Miért, hova mentetek volna?- érdeklődött Clint leülve mellém.

-Valami kisebb küldetésre indultunk volna de Thor elvállalta.- vont vállat Nat.

-Thor itt van? Azt hittem visszament Asgardba...- csodálkozott Clint.

-Nem... a barátnője miatt hamar visszatért.- válaszolt Steve.

-Ahaa!- bólogatott Sólyomszem majd elkezdte majszolgatni a reggejét velem együtt.

***

A reggeli után visszaindultunk a szobába átöltözni mivel eléggé leizzadtunk és utálom mikor izzadt vagyok és bűzlik a ruhám.

A szobába érve ledobtam a sapkámat az ágyra és felkaptam pár ruhát amit még reggel Clint hagyott ott az ágyon és a férfit beelőzve futottam be a fürdőbe, hogy letusoljak és átöltözzek.

Gyorsan letusoltam és kiléptem a gőzölgő zuhanykabinból.
Megtörölköztem és felkaptam magamra az atlétámat és a fekete farmeromat meg természetesen a kedvenc bakancsomat is.
Majd mielőtt kiléptem volna belenéztem a tükörbe, hogy lecsekkoljam magamat.
Ahhoz képest amiken keresztülmentem egész jól néztem ki.

-Na nőhöz képest elég gyors vagy.- csapat össze tenyerét a férfi mikor kiléptem az ajtón.

-Mert nem vagyok olyan tutyimutyi mint a többi nő.- kaptam fel a sapkámat és ráraktam a fejemre.

-Miért fontos számodra ez a sapka?- éreklődött a mai nap folyamán már sokadszorra...

-Mondd, te mindig ennyire kíváncsi vagy?- ültem le vele szemben az ágyba.

-Nem, csak túl relytéjes vagy... szeretnélek megismerni.- túrt bele a hajába.

-Szeretnék is az maradni...- legalábbis még egy ideig...

•Clint Barton szemszöge•

Megőrjít ez a nő... egyszerűen nem hiszem el...
Túl titokzatos szinte semmit sem tudok róla de mégis valami vonz benne.
Innentől kezdve azon leszek, hogy megismerjem és azon is, hogy választ kapjak az összes vele kapcsolatos kérdésmre...

-Hahó... Clint?- csettintgetett előttem Natasha amire hirtelen nem tudtam mit reagálni ezért megugrottam.

-Bocs itt vagyok... ömm izé figyelek.- kapkodtam a fejemet.

-Min gondolkozol ennyire? Nem szoktál ilyen lenni...- kérdezte a nő.

-Semmin csak nem aludtam valami jól és fáradt vagyok, ennyi.- túrtam bele zavartan a hajamba... istenem ez a hajtúrkálás már a szokásommá vált mikor zavarba jövök...

-Aha... persze... azóta csinálod ezt amióta itt van ez a Natalia csaj.- csóválta rosszallóan a fejét.

-Dehogy!- legyintettem.

-Tudom hogy viselkedsz mikor valaki iránt gyengéd érzelmeket kezdesz el táplálni.- húzta félmosolyra ajkait.

-Na és hogyan?- kérdeztem.

-Istenem... hát pont így!- emelte ki az így szócskát mire csak felnevettem.

-Röhejes vagy!- nevettem tovább.

-Még hogy én? Te nevetsz úgy, mint egy őrült!- ráncolta össze a homlokát.

-Natasha hagyjuk Nataliat így is egész nap azon rettegek, hogy mikor öl meg...- mondtam neki.

-Ugyan! Ha meg akart volna ölni akkor már rég megtette volna! Mikor íjászkodtatok akkor is bármikor a fejedbe ereszthetett volna egy nyílvesszőt, de nem tette! Lehet mégis vannak érzései a mi kis bérgyilkosunknak!- túrt bele vörösen izzó hajába a nő.

Egyébként meg igaza volt, valóban rengeteg lehetősége volt arra, hogy megöljön... lehet Natnak igaza van most az egyszer és lehet táplál némi érzéseket irántam csak kár, hogy olyan jól rejtegeti az érzelmeit...
Na mindegy egy próbát megér.
Szeretem a kihívásokat ezért megpróbálom "megszelídíteni" Nataliat. Bármi is történjék sikerrel fogok járni! Tudom, hogy menni fog!

És ekkor nem gondoltam bele abba, hogy Natalia egy nagyon de nagyon nehéz eset... nehezebb mint ahogyan azt gondoltam! De megéri harcolni érte, mert hiszem azt, hogy ő igenis egy jó és szerethető ember... bármennyire is próbálja rejtegetni.

||Eddig vélemények a történetről? Remélem elnyerte ez a rész a tetszéseteket! A helyesírási hibákért és elírásokért bocsika de későre jár már az idő!:3||