Hangosan nyögdécselve kapkodott a levegőért, de hiába... erősebbnek bizonyultam nála. Tenyerem között éreztem duzzadó ereit, minden erőmet összeszedve egyre erősebben szorítottam torkát.

-Nat...- nyögte utolsó szavait csillogó szemekkel. Teste elernyedt, s immár nem kapkodott többé levegő után. Már nem volt rá szüksége. Meghalt.

-Jó kislány.- lépkedett mellém lassan Erik amikor ő is észrevette a halál jeleit, hatalmas tenyerét fejem tetejére tette és simogatni kezdett.

Meredten bámultam a még mindig kezemben lévő, halott férfi testét. Örülnöm kellett volna, hiszen teljesítettem gazdám kívánságát, azonban a tudatalattim azt súgta, hogy valami hatalmas nagy hibát követtem el.

Hirtelen elengedtem és az élettelen test a földre esett. Magneto, a gazdám szavakat olvasott fel egy könyvből és csettintett egyet.

Fekete ereim rögtön eltűntek testemről, hajam színe visszanyerte eredeti állapotát, akárcsak a szemeimé. Azonban nem csak a testem nyerte vissza eredeti állapotát, személyiségem is visszaváltozott, bár soha ne változtam volna vissza.

A látvány amely fogadott teljesen letaglózott. Clint... ott feküdt előttem. Nem lélegzett, nem mocorgott.

Csak alszik vagy elájult... biztosan csak elájult.

Szemeim könnybe lábadtak. Hangosan zihálva letérdeltem mellé és nyakánál megpillantottam lilás foltokat. Ekkor összeraktam a dolgokat. Könnyáztatta szemeimet a bal kezemre vezettem, remegett akárcsak a kocsonya.

-Én... én megöltem őt?- emeltem a tekintetemet Erikre aki eddig csendben, vigyorogva szemlélte az eseményeket.

-Természetesen, mondtam, hogy érted kár lenne. Még jó, hogy megtaláltam ezt a kis könyvecskét. Ezzel szabadon irányíthatlak.- lobogtatta meg előttem a piros bőrkötéses könyvet.

Amikor az agyamig eljutott a tudat, hogy megöltem Clintet sírásban törtem ki.

-Ne!- ordítottam fel, s egyre hangosabban sírtam.

Végre egy ember, egy férfi... akit igazán közel engedtem magamhoz sőt ki merem jelenteni szerettem is, őt igazán szerettem. Mégis... annyiszor átvágtam már, otthagytam és még... meg is öltem. Ő nem ezt érdemelte, nagyon nem. Clint csak segíteni szeretett volna nekem, meg akart tanítani szeretni, meg akart változtatni. Ő önzetlen volt, én viszont csak egy egy önző liba vagyok. Szegény férfi nem a halált érdemelte, a halál nekem járt volna már nagyon régóta. Nekem kellett volna meghalnom, én nem vagyok életrevaló. Pedig annyiszor próbáltam már megölni magamat mások helyett, azonban mégsem sikerült... valahogy mások megölése könnyebben ment, mint a saját magamé.

Letöröltem a könnyeimet arcomról, ujjammal végigsimítottam a halott férfi arcán. Hiányzott az érintése... már most hiányzott.

Felpattantam mellőle és a hátizsákomhoz indultam, beledobáltam a cuccaimat és a hátamra kaptam. Erik értetlenül vizslatott.

-Hova készülsz?- állt elém és állam alá kapott kezével ezzel kényszerítve engem arra, hogy nézzek a szemeibe.

-El innen messzire, el tőled messzire.- feleltem neki kifejezéstelen arccal. Álltam a tekintetét, muszáj volt, így tűnhettem csak erősnek, még ha legbelül összetörtem Eriknek muszáj volt erősnek látszanom.

-Azt hiszed ezek után csak így elengedlek?- nevetett fel, mint egy őrült... bár, ha úgy vesszük az is volt.

-Nem hiszem, tudom.- szűkítettem össze szemeimet dühösen és elmentem a férfi mellett épp, hogy nem fellökve őt.

Itt akartam hagyni ezt a helyet, de legfőképpen Eriket. Miatta öltem meg Clinten, de természetesen nem csak Erik hibája volt ez az egész. Az enyém is mivel, ha nem szökök meg vele akkor semmi baj se történhet, bár ki tudja... lehet elrabolt volna.

-Állj csak meg! Nem mehetsz el sehova.- kacagott fel, és ismét meglóbálta a könyvet.

Szívem hangosan kalapálni kezdett. Nem teheti meg ezt velem ismét, nem tarthat az irányítása alatt örökre... vagy mégis?

Meg kell szereznem tőle a könyvet, muszáj. Valami fegyverként használható tárgy után kezdtem el kutatni a mocskos szobában amikor megpillantottam Clint fegyverét, a fekete íját. Gondolkodás nélkül felkaptam a földről, de valami abban a pillanatban szöget ütött a fejemben. Az íj... ott volt Clint mellett, emlékszek rá. Azonban valami nem stimmelt, Sólyomszem holtteste már nem volt a tárgy mellett, Magneto ilyen hamar eltüntette volna? Az képtelenség... hisz egész idáig velem vitatkozott, ennyi idő alatt nem tüntethetett el egy hullát anélkül, hogy én észrevettem volna.

Erik láthatóan megtorpant hiszen nem értette miért nézek többször körbe a helyiségben.

-Mit keresel?- rázta meg a fejét hitetlenül, mivel fegyvert nem kereshettem mert ott volt már egy a kezemben.

Szavaival mit sem törődve kerestem tovább ismét egyre erősödő szívveréssel. Hogy mit kerestem pontosan? Még én sem tudom, de volt egy furcsa érzésem, hogy Clint teste nem véletlenül nincs a földön...

Lehetséges, hogy életben van?

Kezdek megőrülni, bizonyára csak képzelődök... hisz Erik már rég észrevette volna, ha a hulla nincs ott az eredeti helyén.

Amikor tekintetemet visszavezettem Erikre, a férfi helyén egy teljesen másik ember állt... Magneto eszméletlenül feküdt Tony Stark előtt.

-Tony!- kiáltottam fel megkönnyebbülten amikor felismertem a körszakállas férfit.

-Minden rendben? Hol van Clint?- kérdezte aggódva miközben átlépett Magneto felett.

-Szörnyű dolgot követtem el, nem akartam én tényleg nem.- sírtam el magamat ismét majd hirtelen Tony ölelő karjai között találtam magamat. Fejemet belefúrtam mellkasába és így szipogtam tovább.

-Mit tettél Natalia?- kérdezte remegő hangon.

-Megöltem őt.- feleltem elcsukló hangon. Vasember még erősebben szorított magához éreztem, hogy az ő mellkasa is elkezd rázkódni. Együtt sírtunk, egymást ölelve.

Pár perccel később amikor már mindketten kellően kisírtuk magunkat, vörös, kisírt szemekkel egymásra néztünk és elváltunk egymástól.

Leültünk a matracra ahol nemrég még Erikkel feküdtünk. Az íjat még mindig a remegő kezemben tartottam és így bámultam magam elé, oda ahol Erik feküdt még mindig eszméletlenül. Az a disznó jó nagy ütést kaphatott.

-Miért ölted meg?- törte meg a csendet a mellettem ülő férfi.

-Nem szántszándékból... a könyv és Erik miatt volt. Abban a könyvben olyan szavak vannak amelyek megbabonáznak és megőrjítenek engem. Egy gyilkológéppé válok és bármit megteszek annak aki a szavakat felolvassa nekem belőle. Ez volt anno Buckyval is. Zemo tette ezt vele és velem. Azonban Zemo helyett most Erik olvasta fel nekem azokat a bizonyos orosz szavakat és azt parancsolta, hogy öljem meg őt. Még a könyv előtt is ezt kérte tőlem, hogy ha megölöm életben hagy engem, de ha nem megöl. Azt mondtam neki, hogy nem ölöm meg. Erre előkapta a könyvet és azt mondta kár lenne értem és felolvasta azokat a kurva szavakat.- meséltem el a történteket ökölbe szorított kezekkel. Tenyeremből elkezdett csepegni a vér, olyan erősen vájtam bele körmeimet.

Tony csak maga elé meredt még mindig könnyes szemekkel, nem szólt egy szót se. Ez aggasztott... két opció volt vagy hisz nekem és nem öl meg vagy nem hisz nekem és itt helyben agyonver. Nem hibáztatnám érte, ha megölne elvégre megérdemlem a halált, sőt szeretném is ha megtenné.

Így ültünk egy ideig. Némán, szomorúan. Ürességet éreztem legbelül, akárcsak Tony is. Mindketten nagyon szerettük Clintet. Tony a társát és jó barátját veszítette el, én pedig az egyetlen embert akit szerettem... és ezt természetesen magamnak köszönhetem.

|| Na jó, nagyon félek most a reakcióitoktól... szerintem engem is ki fogtok nyírni. O_O
Remélem azért tetszett a rész, bár nagyon szomorú lett.:(
Kommentben várom a véleményeiteket és persze a voteokat.

-Kérdések:
•Szerinted Clint valóban halott?
•Mi lesz így Nataliaval?
•Szerinted a többi Bosszúálló hogy fogja majd fogadni a szomorú hírt?
•Mi a véleményed így Nataliaról?
•Szerinted Tony hisz a lánynak?

További szép estét kívánok nektek, hamarosan hozom a következő részt! Addig is lessetek bele nyugodtan a többi könyveimbe/könyvembe!:3 ||