•Natalia Gavrilov szemszöge•

-Pontosan mit is keresek én itt?- néztem farkasszemet a Vasemberrel.

-Ó kicsilány, szerintem tudod te azt nagyon jól.- dőlt hátra a székében.

-Nem, nem tudom és ne merészelj kicsilánynak hívni mert ha kiszabadulok innen te leszel a második akit megölök, ő lesz az első de talán őt nem kínzom meg halála előtt annyira mint téged!- mutattam Clint felé fenyegetően.

-Te csak ne fenyegess itt senkit! És mi az hogy, nem tudod? Ártatlanokat ölsz!- csapott az asztalra amitől kissé megugrottam.

-Csak a munkámat végzem, nektek ehhez semmi közötök sincs.

-Ó, hidd el sok közünk van hozzá.- nevetett fel gúnyosan.

-Telibe szarom.- forgattam meg a szemeimet. Elegem van ebből az emberből... nem is értem azt hogy a többiek hogy képesek őt elviselni... a végén még őt ölöm meg először.

-Nem szarsz telibe semmit, meséld csak el azt, hogy miért lettél bérgyilkos.

-Ez egy remek kérdés és a válasz nagyon könnyű... imádok ölni.- húztam gonosz félmosolyra ajkaimat.
Láttam ahogy Clint döbbenten néz rám és Tony arca sem festett másképp.

-Asszem' te betegebb vagy mint ahogy mi azt gondoltuk.- köhintett egyet Clint majd Stark helyeslően bólintott.

-Najó... én inkább befejezem veled ezt a beszélgetést mert hugyálnom kell és nem tudom hogy azért mert megijesztesz vagy mert csak szimplán sokat ittam...holnap folytatjuk. Clint vidd vissza a szobájába.- sietett ki az ajtón.
Remek kettesbe maradtam a szúrkálós csávóval...

-Add ide a kezeidet.- jött oda hozzám.

-Odaadom én csak ígérd meg azt, hogy nem szúrsz beléjük kést.- ráncoltam össze a homlokomat.

-Nagyon vicces vagy, de tudod nagyon jól, hogy nem tehettem mást.- vont vállat majd megfogta a csuklóimat és bilincset tett rájuk. Nem csodálom, hogy nem bíznak bennem.

-Meg is ölhettél volna, ott volt az íjad de te nem tetted... miért?- keltem fel a székből majd felé fordultam.

-Az csak rám tartozik.- indult meg velem a kijárat felé.

-Én tuti megöltelek volna.- néztem magam elé.
Ez a fehér folyosó az őrületbe kerget... soha nem érünk a végére, mintha csak a végtelenségig tartana.

Éreztem ahogy Clint egyre jobban szorítja a karomat. Nem értettem az okát majd egyszercsak behúzott egy szobába és magunkra csukta az ajtót.

-Mi a...- de nem hagyta befejezni mivel nekilökött a falnak és számra tapasztotta a kezét.

-Most szépen kussba maradsz és végig hallgatsz!- erre válaszul csak hümmögtem egyet... mondjuk más lehetőségem nem is nagyon volt.

-Láttam ma a szemeidben valamit... valami nincs rendbe veled ezt láttam. Jó embernek tűnsz, de valami történt veled ami megváltoztatott. Segítek neked leküzdeni a pszichopataságod, segítek meggyógyulni neked hogy újra jó ember lehess mert hiszek abban hogy meg tudsz gyógyulni.- nézett mélyen a szemeimbe.
Még hogy én beteg vagyok... jó vicc.
Én már születésem óta ilyen vagyok, rajtam nem lehet segíteni és nem is szeretném ha bárki is segítene.

Beleharaptam a kezébe.

-Mit csinálsz? Ilyen dumát lenyomok neked mert segíteni szeretnék erre beleharapsz a kibaszott kezembe? Normális vagy?- rántotta el azonnal a kezét és felszisszent fájdalmában.

-Nem kell a segítséged, főleg nem tőled.- néztem rá a combomon ékeskeső kötésre.

-Nem érdekel az, hogy te mit akarsz.- törölte bele a kezét nadrágjába.

-Rajtam nem lehet segíteni.- suttogtam magam elé.

-De lehet.- tűrt egy tincset a fülem mögé én pedig egyből elrántottam oldalra a fejemet.

•Clint Barton szemszöge•

-Te most szépen itt maradsz.- mutattam felé majd kisiettem az ajtón és a biztonság kedvéért rázártam... nem bíztam benne.
Végigfutottam a fehér folyosón Tony után kutatva.

-Tony!- kiáltottam el magam mikor végre megtaláltam a konyhában, épp Natashaval beszélgetett.

-Jesszus mivan veled?- nézett végig rajtam.
Hát igen... kissé kiizzadhattam a futkosás közben.

-Az lényegtelen... valamihez kéne a beleegyezésed.- vettem egy mély levegőt.

-Hallgatlak.- fordult felém teljes egészében, Nat meg csak kíváncsian nézett rám, nem szólt egy szót sem... szerintem sejtette mit szeretnék, elég jól ismer már.

-Szere... szeretnék segíteni Natalianak. Szeretném ha kigyógyulna ebből a... hogy is nevezzem... gyilkolás vágyából.- lépkedtem egyik lábamról a másikra mivel őszintén féltem Tony válaszától... látszott rajta hogy nem szívleli Nataliat.

-Clint... ez mégis hogyan jutott eszedbe?- vonta fel a szemöldökét. -Csak nem megtetszett ez a csinos kis hölgyemény?

-Csak szeretnék neki segíteni.- próbáltam kikerülni kérdését mert nem mondom azt hogy nem tetszett meg mert valóban vonzó a külseje... de azért lássuk be, egy pszichopatáról van szó.

-Tudod mit? Legyen a tiéd de melegen ajánlom, hogy meg ne lássam a közelembe fegyverrel azt a nőt mert a végén még tényleg kinyír engem.- vágott egy grimaszt.

-Ne aggódj. Engem ölne meg először.- paskoltam meg a vállát.

-Akkor megnyugodtam.- mondta szarkasztikusan.

Egy félmosoly kíséretében sarkon fordultam, vissza akartam sietni hozzá nehogy kárt tegyen a szobámban, vagy magában.

-Hé Clint! Várj!- kiáltott utánam Natasha és pillanatok alatt mellettem termett.

-Igen?- kérdeztem sietősen.

-Előre szólok hogyha bántani merészel téged vagy egy karcolást is meglátok rajtad ami általa keletkezett akkor megölöm őt, érted?- mondta határozottan, láttam rajta hogy aggódik értem... mondjuk megértem. Végülis ha azt vesszük akkor Natalia bármikor megölhet...

-Ne aggódj, nem fog bántani.- jelentettem ki határozottan ami még engem is meglepett hiszen ebben nem voltam túlságosan biztos.
Majd Natasha minden szó nélkül átölelt.
Jól esett az ölelése. Mindig biztonságban éreztem magamat tőle.

***

Félve nyomtam le a kilincset az ajtón hiszen féltem attól, hogy mit találok odabent... ki tudja mire képes bosszúból.
Nagy levegőt vettem és benyitottam.

Ami odabent fogadott az enyhén meglepett.
Natalia ott feküdt az ágyamban és aludt. Így sokkal de sokkal barátságosabbnak tűnt mint amikor ébren volt... nem nézné ki belőle azt az ember hogy ő egy sorozatgyilkos, pláne nem azt, hogy ráadásul még szereti is csinálni.

Gondoltam letusolok ezért halkan magunkra zártam az ajtót és beosontam a fürdőmbe.
Azért a biztonság kedvéért magamra zártam az ajtó... fene se tudja mire képes.

Levetkőztem és beálltam a zuhany alá.
Megengedtem a meleg vizet. Imádtam mikor egy hosszú és fárasztó nap után csak beállok a zuhany alá és a forró víz ellazítja megfeszült izmaimat. Megnyugtatott.

Általában mindig hosszú ideig szoktam zuhanyozni de most őszintén nem nagyon volt kedvem hosszúra nyújtani a zuhanyzást ezért most hamarabb befejeztem.

•Natalia Gavrilov szemszöge•

Az ajtó nyikorgására ébredtem. Nem tudtam kitől származnak a zajok ezért gyorsan felkaptam a fejemet... nehogy álmomban akarjanak megölni, tudom kissé paranoiás vagyok, ez a munkámmal jár.

-Ébren vagy már, Csipkerózsika?- hallottam meg Clint hangját és láttam ahogy a fürdőszobából jön kifele...

-Szerintem nagyon jól látod azt, hogy felkeltem.- dőltem vissza az ágyba és a plafont kezdtem el vizsgálni mintha annyira érdekes lenne...

-Mivel nincs a te kis szobádba jobban mondva celládba fürdőszoba akár letusolhatnál itt is...- ajánlotta fel nekem.

-Ezt az ajánlatodat most el kellene fogadnom?- néztem rá.

-Hát illene elfogadnod.- mosolyodott el.

-Hát jó... de csakis azért mert már kb. két napja nem tudtam normálisan letusolni.- keltem ki az ágybából.

-Tudok adni ruhát is ha kell.- mutatott a szekrény felé.

-Kössz, de nem! Én ragaszkodok a saját ruháimhoz.- csuktam be magam mögött az ajtót majd elmosolyodtam.
Végre egy normális fürdőszoba!

***

Végre tisztának és frissnek éreztem magam... még a hajamat is megmostam... ki tudja mikor fürödhetek majd újra.
Felvettem a ledobált ruhadarabjaimat a földröl majd megszagoltam őket... nos lehet mégis kérnem kéne újakat mivel a nadrágom csupa vér a pólóm meg csak szimplán kurva büdös...
Egy törölközőt magam köré csavartam majd résnyire kinyitottam az ajtót.

-Barton! Mégis kérem a ruhákat.- kiabáltam ki neki.

-Tudtam én, hogy kelleni fognak!- hallottam meg nevetését.

-Tessék.- nyomott kezembe egy nadrágot és egy pólót, mind két ruhadarab terepmintában díszelgett... nem is rossz az ízlése.

Majd egy köszönöm helyett csak hümmögtem egyet.

Gyorsan magamra kaptam Clint ruháit.
Nos nem mondom azt, hogy pont a méreteim voltak de annyira nagynak se voltak mondhatóak.

-Jobban állnak neked ezek a vackok mint nekem.- mért végig én meg csak csípőre tettem a kezeimet.

-Visszamehetnék a cellámba?- raktam rá a sapkámat a fejemre.

-Hát... nem is tudom.- csóválta meg a fejét.

-Vissza akarok menni.- mondtam neki ezt egy kissé hangosabban.

-Az lehet hogy vissza akarsz dee nem fogsz.

-Tuti hogy nem fogok veled aludni!- szorítottak ökölbe a kezeimet.

-Muszáj lesz, én alszok a kanapén te meg itt.- paskolta meg az ágya szélét. Én meg csak mérgesen fújtattam mint valami felbőszült bika.

Gyűlöllek Clint Barton!