•Natalia Gavrilov szemszöge•

Épp most végeztem a tusolással, lépteimet sietősen a gardrób felé vettem mivel muszáj volt keresnem valami hordható göncöt a vacsorához...

Mire megtaláltam a számomra megfelelő ruhadarabokat a többi számomra nem tetsző ruha a földön hevert... elég nagy kupit csináltam az biztos.

Magamra rángattam egy fekete csőnadrágot és egy fekete pólót amire indokolatlanul rávettem egy bőrkabátot majd az imádott zöld sapkámat leraktam az ágyam mellett lévő éjjeliszekrényre és elindultam Clint szobája felé. Bekopogtam. Nem jött válasz.

-Hahó, Clint!- szóltam be neki majd vártam... de mivel nem a türelmemről vagyok híres lenyomtam a kilincset és kitártam az ajtaját. A férfi az ágyán feküdt és olvasott.

-Hát te?- kérdeztem mivel nem úgy nézett ki mint akinek szándékában állt lejönnie vacsorázni.

-Hát én itt fekszek és olvasok.- válaszolta, tekintetét még mindig a könyvre szegezte, egy pillanatra sem nézett rám.

-Nem is jössz majd le kajálni?- léptem hozzá közelebb majd leültem az ágya szélére.

-Nem.- válaszolta szűkszavúan majd lapozott egyet.

-Miért?- fürkésztem az arcát... de sajnálatos módon semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni arcáról.

-Mert rohadtul nincs kedvem azt nézni ahogy azzal a fémmágussal enyelegsz!- csukta össze a könyvet majd ledobta maga mellé, a tárgy hangos csattanással ért földet.

-Féltékeny vagy?- néztem rá értetlenül majd tekintetét végre rám emelte.

-Erre inkább nem válaszolok!- nevetett fel akárcsak egy idegbeteg.

-Clint, ne csináld már... kérlek gyere le...- csúsztam hozzá közelebb az ágyban majd végigsimítottam izmos karját.

-Biztos, hogy nem fogok lemenni.- rántotta el a kezét.

-Jézusom! Olyan vagy mint egy kisgyerek! Akkor olvasgasd tovább azt a szart, jó szórakozást!- mondtam neki gúnyosan majd kisiettem a szobájából.

Ezek a férfiak... rosszabbak mint a gyerekek!

Idegesen sétáltam tovább mikor valaki magához rántott a kezemnél fogva.

-Erik! A frászt hoztad rám!- kaptam a szívemhez a kezemet ami olyan hevesen vert, hogy majd kiugrott a helyéről.

-Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni.- mosolygott rám majd megcirógatta az arcomat.

***

Egy hatalmas asztalnál foglaltunk helyet. Mellettem ült Erik aki előtt meg Charles foglalt helyet de a velem szemben lévő szék meg üresen maradt mivel Clint alias Drámakirálynő nem óhajtott lejönni enni.

-Robin Hoodot hol hagytad?- mutatott Erik az előttem lévő üres székre.

-Megsértődött... fent olvas a szobájában.- forgattam meg a szemeimet.

-Nem sértődött meg!- hallottam meg a hátam mögül jövő ismerős hangot.

-Az emlegetett szamár!- csapta össze a tenyerét Erik majd Clint szúrós tekintettel mérte végig és helyet foglalt velem szemben.

-Hogyhogy lejöttél?- fordultam felé.

-Megéheztem.- mondta de rám se nézett... remek!

Majd ezek után kínos csend telepedett ránk... néha-néha rápillantottam Erikre aki vigyorogva nézett engem, Clint meg csak fapofával nézte ahogy Erik velem szemezik... érezni lehetett a köztük lévő feszültséget.

-Nos...- törte meg a csendet Charles. -Holnap kilenc óra fele kezdjük a tanulást... már ha az úgy jó neked...- mormogta.

-Ja... jó lesz.- vontam meg a vállamat majd szerencsére meghozták az első fogást ami valamiféle leves volt.

Miközben szürcsöltem a levest éreztem, hogy egy kéz hozzáér a combomhoz majd a hirtelen érintéstől enyhén megugrottam. Charles és Clint értetlenül néztek rám.

-Csak forró a leves.- motyogtam kínomban majd Erikre emeltem a tekintetemet aki látszólag eléggé élvezte a helyzetet. Igyekeztem lesöpörni a kezét a combomról de Ő mindig ugyanúgy visszahelyezte.

-Erik!- sziszegtem a fogaim közt és még egyszer lesöpörtem a kezét, természetesen reménytelenül...

Kezembe vettem egy pohár vizet majd beleittam de Erik a kezét egyre feljebb és feljebb csúsztatta a combomat majd végül belemarkolt aminek hatására félrenyeltem a vizet és elkezdtem köhögni.

-Minden rendben?- kérdezte aggódóan Erik majd a köhögéstől könnyes szemeimmel ránéztem és vállba ütöttem.

-Persze... csak majdnem megfulladtam.- mondtam szarkasztikusan majd megköszörültem a torkomat.

-Szerintem én felmegyek... elég fáradt lettem.- ásítottam.

-De még csak levest ettél.- mondta Charles.

-Nem baj, úgysem vagyok éhes.- vontam meg a vállamat majd felálltam az asztaltól.- Köszönöm a vacsorát, jó éjt.- intettem.

•Clint Barton szemszöge•

Néztem a távolodó nő alakját majd egy halk sóhaj hagyta el a számat... mi van ha miattam ment el? Lehet, hogy túl bunkó voltam vele? De hisz ő is mindig az velem akkor minek legyek vele kedves...

-Clint, itt vagy?- csettintgetett szemem előtt Erik ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-Itt...- sóhajtottam fel majd ránéztem Magnetóra.

-Csak egy kérdés... szoktál hemperegni Nataliaval? Már ha érted, hogy értem...- kérdezte majd kérdésére szívem a torkomig ugrott fel. Mégis miért kérdez ilyeneket?

-Elég gyakran.- vontam meg a vállamat majd leesett, hogy mit is mondtam pontosan. Te jó ég!

-Oh... hát ez kár... pedig tegnap majdnem megvolt nekem!- húzta fel egyik szemöldökét.

-Erik!- bökte meg könyökével Charles majd idegesen felsóhajtott.

-Most meg mi van? Tegnap rákérdeztem, hogy az íjász csávó miatt nem akarja-e a szexet erre meg megcsókolt... azt hittem, hogy ti csak haverok vagytok. Nem tudtam, hogy kufircoltok!- tette maga elé védekezően a kezeit Erik. Ekkor gombóc keletkezett a torkomban... Alig hittem el, hogy Natalia ilyen könnyen lefeküdne ezzel az Erikkel... ez elszomorított mivel az én közeledéseimet mindig elutasítja.

-Azt hiszem én most felmegyek a szobámba.- keltem fel az asztaltól majd sietősen elindultam a szobám felé.

Mikor felértem a lépcsőn halk nyöszörgéseket hallottam. Egyre csak közeledtem a hang irányába majd megálltam Natalia szobája előtt. Bizonyára onnan jöttek a hangok. Mivel kíváncsi voltam, hogy mit csinál benyitottam hozzá.

A szobájában sötét volt de az ágyában még így is megpillantottam sötét alakját.

-Ne! Nem akarom megölni...- motyogta... alig értettem a szavait. Elkezdte magát dobálni az ágyban majd gyorsan odasiettem hozzá.

Még mindig mormogott valamit és lihegett...

-Natalia!- szólítgattam reménytelenül mivel valószínűleg nagyon mélyen aludt.

A nő fölé tornyosultam majd óvatosan megsimítottam haját ami csupa izzadság volt. Biztos valami rosszat álmodott...

-Nat!- mondtam kicsit hangosabban majd hirtelen felugrott az ágyban és majdnem lefejelt.

-Clint?-kérdezte elcsukló hangon majd barna szemeiben csillogást véltem felfedezni... még a sötétben is látszott a sápadt arca.

-Nyugodj meg én vagyok az.- suttogtam majd láttam ahogy végigfolyik egy könnycsepp az arcán. Most láttam először sírni őt... nagyon rossz érzés fogott el.

-Én sajnálom! Sajnálom, hogy láttál engem Erikkel! Nagy hülyeség volt!- mondta szipogva majd megtörölte szemeit.

-Semmi baj! Az ember követ el hibákat.- néztem rá mosolyogva majd visszagondoltam arra amit a vacsoránál mondtam Eriknek... "Elég gyakran".

Majd hirtelen megölelt... kezeimet óvatosan a hátára csúsztattam majd simogatni kezdtem, államat meg megtámasztottam a vállán. Éreztem ahogy beleremeg az érintésembe.

-Köszönöm, hogy vagy nekem.- súgta füleimbe majd még mindig szorosan ölelt.

Rá sem ismertem Nataliara... mintha kicserélték volna.

-Viszont próbálj meg aludni, már későre jár... néztem rá a szürkén csillogó karórámra.

-Nem megy, kérlek maradj velem.- nézett mélyen kék szemeimbe. Mogyoróbarna íriszei megbabonáztak... nem tudtam volna nemet mondani neki.

-Rendben.- adtam be a derekamat majd ajkai mosolyra húzódtak.

A bakancsomat lehámoztam a lábamról majd Natalian keresztül átmásztam... volna... az ágy túloldalára de a nő magára rántott. Az arcunk csak pár centire volt egymástól. Mind ketten egyre szaporábban vettük a levegőt mivel szerintem még Nataliat is meglepte az amit tett.

Kezeit rácsúsztatta a nyakamra majd közelebb húzott magához.

-Natalia biztos, ho...- kezdtem bele de félbeszakított.

-Ennél biztosabb még semmiben sem voltam.- mosolyodott el majd ajkait az enyémekhez tapasztotta. Ez a csók más volt mint ami a Bosszúállók toronyban történt. Ebbe sokkal több szenvedély volt.

Ajkaink vad táncot jártak és egy pillanatra sem szakadtak el egymástól... Lábait összekulcsolta derekam körül majd még közelebb húzott magához. Számmal rátapadtam nyakára és nyálas csókokkal borítottam be amitől jólesően nyögött fel.

-Lehet itt le kéne állnunk.- lihegtem ajkaira.

-Lehet.- sóhajtott fel.

-Nem szeretném ha holnap esetleg megbánnád...- néztem mélyen a szemeibe majd ő válaszul csak egy aprót bólintott. Lemásztam róla majd lefeküdtem mellé.

-Azért a pólódat igazán levehetnéd...- fordult felém egy félmosollyal ajkain.

-Valamit valamiért.- kacsintottam rá majd felült az ágyban és egy mozdulattal lerántotta magáról a pólóját. Először láttam melltartóban és hát a látványa elképesztő volt... nem tagadom jó pár piszkos gondolatom támadt abban a pillanatban.

-Te jössz vagy esetleg segítsek?- kérdezte majd ráült az ágyékomhoz ami kissé érzékeny pontom... főleg most, hogy izgatott állapotba kerültem.

Meg sem várta a válaszomat lehúzta rólam a pólót és elégedetten mérte végig a felsőtestemet.

-Nem is rossz- mondta mosolyogva majd visszafeküdt mellém.

-Jó éjt.- súgtam a fülébe miután kényelmesen elhelyezkedett.

-Jó éjt, Clint.- mondta mosolyogva majd átöleltem.

||Remélem elnyerte a tetszéseteket az új rész!:3

Kérdés: 
•Örültök, hogy Natalia és Clint kapcsolata kezd elmélyülni? 
•Szerinted valósak Natalia érzései vagy csak megjátssza?
•Mit szólnátok ahhoz hogyha minden héten szombatonként jönne 1 rész? Vagy esetleg több részt szeretnétek?

Előre is köszönöm a válaszaitokat:3||