Emlékeztek arra a sok őrültségre, amit Zaun legkeresettebb bajkeverője, Jinx elkövetett? Biztos híre bejárt sok birodalmat, még Noxus sem volt ez alól kivétel.

Nem? Semmi? Na ne már! Biztos ott voltatok, amikor bajba sodorta Vanderéket, Mylo és Claggort pedig sajnálatos módon ki is nyiffantotta.

Még mindig semmi? Nem emlékeztek arra a cuki kis tekerős majomra, ami felrobban, ha lejár? Egy igazi mestermű lett volna, ha több időt bütyköli. Majdnem tökéletes volt...

Szeretek visszagondolni ezekre, mostanra sokat fejlődtem. Több, mint 7 év telt el azóta, vagy 10? Már magam se tudom, annyira egybefolynak a napok.

Hát, hamár amúgyse ismered őt, akkor mesélek még róla! Nem mintha lenne választásod, hisz idekötöztelek.

Az a húzása volt a legmulattatóbb, amikor Vi azt hitte, hogy az őrült kishuga  tett valamit a számára legfontosabb emberrel, Caitlynnel. Hát, ha ígyis lett volna, akkor már biztos nem érezte volna úgy, mintha felrobbanna a feje a sok gondolattól.

Mindig röhögésben török ki, amikor Vi arcára gondolok, amit akkor vágott. Felkellett volna venni kamerára, mert totál visszanézném, akár százszor is.

Vi lélegzete is megfagyott, azt hitte, Caitlyn feje lesz a tálcán. Éreztem, ahogy a gyomra összeszorul, az állkapcsa pedig megfeszült az idegességtől. Tuti, hogy már azt fontolgatta, hogy hány másodperc alatt fogja letépni a fejem. Egy? Vagy talán kettő? Aztán... BAM! Csak egy cupcake! Pffff! Hát nem zseniális? Ne forgasd már úgy a fejed! Nem tetszett? Nem érdekel! Most én vagyok a mesélő, ha te leszel, akkor majd csendbe maradok.

Húha, elég hűvös van idelenn, meg büdös is. Nem számítottam látogatókra!
Általában csak a patkányok szoktak szaladgálni a csöveken, miközben valami új dolgon dolgozok.

Felkéne vennem a gázmaszkom. Te meg majd szép lassan kinyúlsz!  Nem mintha sokáig élvezném a társaságod. Bár... lehet, hogy élvezném. Attól függ, milyen arcot vágsz, amikor fulladozol. Hah... HA! Francba, hogy mindig valami tönkreteszi a drámai belépőimet! 

Kh— khh— ghrh!  *Előrehajol, ahogy a torkát kezdi belepni a füst*

Ettől a szar mérges gáztól mindig köhögnöm kell. Zaun nem hajlik a fejlődésre, persze Schimmert meg úgy veszik Singedtől, mintha cukrot osztogatna. Nálam azonban van szűrőrendszer, már évekkel ezelőtt kifejlesztettem, de úgy tűnik behalt. Csodálatos! Így hogyan szórakoztassam az új barátunkat?

Hogy kinek beszélek? Ahhoz neked semmi közöd! Ők az én barátaim! Neked pedig mostantól csak én leszek! 

*Hirtelen elhallgat. Egy pillanatig csak a csöveken csöpögő víz hallatszik*

Ne nézz így rám! Még a végén bűntudatom lesz... Amióta Isha elment, te vagy az első, aki itt van most nekem. Légy megértőbb! 

Tessék? Isha... Isha. 

*Pár másodperc csend. Ujjai ösztönösen megfeszülnek a fegyverén. Aztán hirtelen elneveti magát*

Ő senki és soha többet ne kérdezz róla! Különben se vagy abba a helyzetbe, hogy te kérdezgethess! Ki vagy te, talán egy Piltoveri békeőr? A magunk fajtával sosem keveredne egy békeőr! De várj csak... mi a fene...?

*Hirtelen elhallgat. Valami motoszkál a fejében, mintha egy elveszett emlék után kutatna... vagy éppen egy nagyon fontos felismerés küszöbén állna*

ÁHÁ! MEGVAN! Te vagy az! Az a valaki, aki azt hiszi, hogy Jinxnél is őrültebb!

Pff, ne nevettess már, senki sem őrültebb Jinxnél! Ő... ő maga az őrület!

*Elhallgat egy pillanatra, majd oldalra billenti a fejét, elgondolkodva*

Vagy várj csak... lehet, hogy tévedek? Hiszen itt vagy, és önszántadból hallgatsz végig engem...

Hmm... ez már önmagában gyanús.

Hogy is hívják az ilyet...? Várj... várj, meg ne mondd!

*Összeráncolja a homlokát, ujját a levegőbe emeli, mintha épp egy világmegváltó ötlet jutna eszébe*

Nincs meg az a szó... Francba! Ne siettess már, úgy nem fog menni! Hmmm... nem vagy zauni, az biztos. Ha az lennél, már halott lennél... vagy egy kicsit jobban hasonlítanál rájuk.

*Oldalra billenti a fejét, mintha épp méregetné az olvasót*

Egyáltalán nem vagy idevalósi!

HÉ! Ne csukd be a könyvet! Nyugi, csak viccelek. Tudom, hogy ki vagy...

Az olvasó.

 Kérlek, még ne menj el. Látnod kell a folytatást is... És hidd el, imádni fogod! 

Mondok róla egy kevésbé őrült történetet, hátha meggondolod magad.

Zaun minden sikátorában, minden omladozó háztetőn és füstölgő gyártelepen volt valaki, aki felnézett rá. Még azok is, akik a mocskos csatornák mélyén lapultak, tudták, ki ő. Volt, akinek ő volt a remény, másnak a pusztítás, de mindegyikük számára Jinx valamit jelentett. Egy jelkép.

Hogy mégis minek a jelképe volt? Nos, azt mindenki máshogy látta. Egyesek szerint a lázadásé. Mások szerint a szabadságé. Míg egyesek szerint... csak egy újabb katasztrófáé.

De volt ebben valami gyönyörű. Mert akármilyen különböző okokból csodálták is őt, ha belenéztél ezeknek az embereknek a szemébe, ugyanazt láthattad: Őszinte szeretetet.

Olyan szeretetet, amit ő maga talán már réges-rég nem érzett...

Először Vander.

*Egyre akadozóbb hangját könnycseppek kísérték, ahogy a földre hullottak. Az apró cseppek visszhangot vertek a csendben, mintha maga a múlt kopogtatna vissza a padlón*

Aztán a nővére.

Végül Silco is.

Mindet elvesztette. Egytől egyig.

Mylo! Hadd fejezzem már be a történetet, ne legyél már ennyire utálatos!

*Hirtelen elhallgat, mintha csak most döbbenne rá, hogy a szavak kicsúsztak a száján. Egy pillanatra még a saját lélegzete is elakad*

...

Heh.

*Egy halvány mosoly fut végig az ajkán, de a szemeiben nincs vidámság. Csak az a jól ismert, végtelen üresség*

Olyan volt, mint egy vészmadár, amely sosem hallgat el, aki pedig közel került hozzá, annak pedig újra és újra elkárogta ezzel előre a végzetét. Még a nővére is ezt vágta hozzá utoljára, mielőtt magára hagyta.

Egy Jinx... Egy Jinx... Egy Jinx... 

Hosszú ideig visszhangzott ez a fejében. Túl hosszú ideig. Miután elég nagy űr keletkezett benne ahhoz, hogy azt mások hangjaival töltse meg.

*Ujjai idegesen rángatóztak az ölében, egyik lábával dobolni kezdett a padlón*

Egy gondolat, egy szó, egy hang. Mind újabb szögek voltak a koponyája belsejébe verve. Miután elég nagy űr keletkezett benne, már nem maradt más, csak a hangok. Mindegyik beszélt hozzá. Legtöbbször mind egyszerre.

Olyan volt, mint egy káoszos zenekar, ahol minden hangszer más dallamot játszik, és mégis, valahogy mind ugyanazzal végződik. 

Ennek ellenére, azokat a fájó szavakat, azokat a pillanatokat, amikor mindent elrontott... azokat mindig kristálytisztán hallotta.

*Az ujjaival idegesen a halántékához kapott, mintha fizikailag is ki tudná űzni őket a fejéből. Egy mély, remegős lélegzetet vett*

Mint egy beakadt bakelit lemez, a fejében újra és újra ismétlődtek a múlt hibái. Nem tudta leállítani. Nem tudta elhallgattatni.

*A vállai megrándultak. Egyik keze önkéntelenül a hajába túrt, ujjai szorosan a tincsei köré fonódtak. Aztán, mintha a testét már nem is ő irányítaná, lassan a földre ereszkedett*

Nem akarom, hogy így láss! Nem kéne itt lenned! 

*Ökle önkéntelenül összeszorult*

Csak azt hallotta, hogyan árulta el őket.

Hogyan veszítette el őket.

Hogyan ölte meg őket.

Nem sírok!  *sziszegte dühösen*  Fogd be! Csak... csak a mérgesgáztól könnyezek! Oké?!

*Egy másodpercre mintha megint elhallgatott volna, majd hirtelen felkapta a fejét, és egy széles vigyor jelent meg az arcán*

Amúgy is van egy jobb ötletem!  *mondta, majd felpattant, és egy hanyag mozdulattal egy fémdobozra bökött*  Mielőtt ideérkeztél, pont ezen a kicsikén dolgoztam.

(A doboz aljára apró kerekek voltak, a tetején pedig egy éles, cápauszonyszerű szerkezet állt ki.)

Hát nem aranyos?  *kérdezte csillogó szemmel, mintha egy kisállatról beszélne*  Korábban felhúzhatós majombombákat készítettem, de mostanában lecseréltem ezt cápára.

*Egy gyors mozdulattal felkapta a szerkezetet, és elkezdte babrálni a tetején lévő tekerőt*

Na, itt is volna! Nyisd ki a szád nagyra! *közelebb lépett*  Ne ficánkolj már!

*A szemében őrült kíváncsiság csillant*

Megnézzük, mennyire hatásos az új bomba, amit alkottam!

* hirtelen hátravetette a fejét és hisztérikus nevetésben tört ki*

A rettegés az arcodon ezt a pillanatot még szebbé teszi.  *Egy pillanatra elhallgatott, mintha magában ízlelgetné a helyzetet*   Te nem így gondolod?

*Lassan oldalra billentette a fejét, ahogy a foglyát fürkészte*

Hát, kishaver...   *elvigyorodott, miközben ujja a szerkezet indítójára siklott*    Nem szívesen lennék a te helyedben!

Hm... ezt nem értem!  *összehúzta a szemöldökét, miközben megbökte a kis szerkezetet*    Kirántottam a dugaszt, de nem történik semmi.

*Miközben az egyik szemét lehunyta, közelebb hajolt, de a szerkezet hátsó részét így sem látta elég jól*

Ugh... jó büdös a szád!  *húzta el az orrát, hátrébb lendítve a fejét*    Foghagymát ettél reggelire? Ez volna a taktikád, hogy elijeszd a magamfajtákat?!

*Hirtelen hátrébb lépett, és összefonta a karját.

Csúnya, gonosz néni!  *jelentette ki szemrehányóan, aztán egy fél másodpercre elmerengett*  Várjunk csak... egyáltalán nem vagyok néni...

Egyik szemöldökét felhúzta, majd az arcodhoz hajolt, mintha most először venne igazán szemügyre.

Légy már férfi!  *csattant fel végül, mintha teljesen feldühítette volna a gondolat*  Különben is, egy titkos laboratóriumban vagy, és egy exkluzív kísérletem részese lehetsz.

*Vigyorogva felemelt egy szütyőt, ujjaival végigsimított rajta, mintha valami kincset tartana a kezében*

Kár, hogy az eredményt már nem láthatod!

Na, de most már elég a fecsegésből! Most figyelj!    *mondta vigyorogva, majd egy erős mozdulattal ismét megrántotta a dugaszt amivel egy kattogó hang elindult*

Tic-tac-tic-tac... ÉS BUMM!

*Csend*

*Szemei elkerekedtek. Egyik szemöldökét felhúzta, majd kissé oldalra döntötte a fejét, mintha attól jobban megérthetné, mi történt, vagyis inkább, hogy mi nem történt*

Várj... mi van?!

*Egy hirtelen mozdulattal kikapta a szerkezetet a szádból és dühösen rázni kezdte, mintha attól bármiféle változás történne*

Ez lehetetlen! Nem robbantál fel? Hát, úgy tűnik, mindazt, amit itt láttál, mégsem viszed a sírodba!

*Kuncogott, majd hirtelen közelebb hajolt hozzád*

De legalább az állkapcsodat szépen elintézte a rugó, amit a szerkezetbe raktam.  * Egy fél másodpercnyi szünetet tartott, mielőtt szélesebb mosolyra húzta a száját*   Vagy mondjam inkább úgy, hogy leesett az állad?

*Hangos nevetés, majd  egy percre elmerengett, ujjai idegesen játszottak a bomba egyik kiálló részével*

Milyen szétszórt vagyok!   *csattant fel hirtelen*    Kifelejtettem a robbanóport!

*Hátrahajtotta a fejét, majd egy mély sóhaj után elvigyorodott*

Pedig végre betudtam szerezni, Sevika segítségével... Ő mindig jó barát volt. Most ő az egyetlen, aki igazán ismer.

*Gyorsan megrázta a fejét, mintha egy kellemetlen gondolatot akarna kirázni belőle*

De te még mindig nem jöttél rá, ki vagyok én?

*Széttárta a karját, mintha valami hatalmas bejelentésre készülne*

Én vagyok Jinx!

*Felnevetett, majd csípőre tette a kezét*

Jó béna vagy, hogy még nem jöttél rá! Pár hónappal ezelőtt elég menő kilépőm volt...

*Az ujjaival egy képzeletbeli robbanás alakját formázta meg a levegőben*

Megrendeztem a saját halálom!

*Újabb nevetés, de most kicsit rekedtebben hangzott*

Úgy megnéztem volna a nővérem arcát...

*Hirtelen elhallgatott. Egy pillanatra talán még a saját gondolatai is meglepték. Aztán összeszorította a fogait, és újra felvette a könnyed, gúnyos hangnemet*

Biztos sírt, mint egy kislány.

*Legyintett egyet*

Vagy az is lehet, hogy meg sem hatotta. Hisz annyi fájdalmat okoztam már neki.

A mosolya egy pillanatra megingott.

Az a hülye fruska...  *sziszegte, ahogy Caitlynre gondolt*    Biztos vigyorgott, amikor megtudta, hogy meghaltam.

*Megcsóválta a fejét, aztán visszatért az őrült, vidám Jinxhez*

Na mindegy! Meguntalak, úgyhogy most itt hagylak!

*Egy hirtelen mozdulattal hátat fordított. Ahogy elindult, még hátrapillantott egy vigyorral*

Pááá!