-ISTENEM YURI, HOGY LEHETSZ ILYEN BÉNA?! NEM MEGMONDTAM, HOGY EMELD A LÁBAD? MOST VÉRZIK ORROD!-Ordítottam le szerentséten unokaöcsémet, akit tippekkel látok el, sikertelenül. És még ő akarja megnyerni a Grand Pixet... hát így esélye sincs.
-D-De Yuma-chan, ez nehéz!-tápászkodott fel a jégről, mire egy zsebkendővel elállította orrvérzését.
-Megmutatom még egyszer, utoljára, de ha nem sikerül megcsinálnod, megütlek és nem segítek!-mondtam, majd megmutattam újra ugyanazt a mozdulatot, mely egy szpeckó forgás: Jobb lábon forogsz, a Bal lábad merőlegesen van a jobb lábaddal, és 180° fokban van a törzseddel, amely a nézőközönség felé fordul. Miközben forogsz, a bal lábad behúzod, lendületet veszel és átugrasz a másik lábadra. Yuri mint mindig, ámulaattal figyelte minden egyes mozdulatom.
-Miért nem versenyzel, Yuma-chan? Pedig megnyerhetnéd.
-Azért, mert nem szeretek fellépni. Jobban szeretek külső szemszögből nézelődni.-Mondtam, de magamban hozzá tettem:"Azzal, hogy ismerősként beengednek, tökéletes rálátást adsz a Yaoi Shippekre, és ez nekem elég."

-Remélem idén nem rontom el... Tavaly eléggé leszerepeltem...-bizonytalanodott el, mire én jó erősen tarkón vágtam.
-MEGŐRÜLTÉL?! Tavaly tényleg rohadt béna voltál, elismerem, de idén máshogy lesz.

-Igazad van...idén jobb leszek!-lelkesedett fel újra Yuri, majd a pálya széle felé korizott.
-Hova mész?
-Mára elég volt az edzésből.-mondta, és elment az öltözőbe.
-De csak 15 perce kezdtük el...-Egek, ennek a gyereknek vissza kell adni az energiáját és...az alakját. Há ja, nem olyan, mint régen. Ügyességileg viszont egy kicsit fejlődött.
Levettem a korcsolyám, és én is Yuriékhoz mentem, mert náluk lakok. A szüleim Oroszországba utaztak a munkájuk miatt...de engem nem vittek, pedig minden vágyam az volt, hogy elmehessek Oroszországba. De engem itt hagytak. Mindenesetre, sietnem kell, mert Hai-chan és Karon át jönnek filmet nézni. Siettem amennyire csak tudtam, és egyidőben érkeztem Karonnal, akit beengedtem, majd rohantam a szobámba. Elmentem Yuri szobája előtt, ahol egy Victor Nikiforov ült. VÁRJ MI?!! Vissza mentem, és jobban szemügyre vettem az ébb katsudont evő Victort. Jé, Yuri is itt van. Nem is vettem észre. Mindenesetre szerencsétlen unokatesóm halálra volt rémülve, de amint meglátott, felugrott, és betessékelt a szobájába.
-V-Victor...ez itt az unokatesóm... Yuma-chan. Ő is... ismer téged.-Nagyon zavarban van a gyerek. Mindenesetre ÚRISTEN ITT VAN ELŐTTEM EGY OROSZ EMBER!!! KÉRDEZNEM KELL TŐLE JÓ SOK MINDENT!
-YUUMAAA!!-ajtócsapódás, és két kar és egy Hai-chan fogadott, aki egyenesen rám vetődött. Meglátta Victort, majd Yurira nézett. Ezt eljátszott 3szor, majd felcsillant a szeme.
-Ő A PASID?!! CSINÁLTÁTOK MÁR?! MIÓTA VAGYTOK EGYÜTT?!-Bombázta vagy ezer kérdéssel Yurit, aki csak elájult, így nekem kellett elmondanom, hogy ez sajnos nem Yaoi. Mire ő elszomorodott, de amikor megemlítettem, hogy Victor orosz, konkrétan belemászott az aurájába, és mondott valamit...
-KRAWALSKI!!! VETCHINA MOLY JUMBIMI OVOS!!! MIKE WASOWSKI!!!
-és konkrétan beleordította Victor arcába ezeket, aki értetlenül nézett rá, majd röhögőgörcsben tört ki. Egy ideig fertengett a röhögésől a szőnyegen, majd miután abbahagyta, JAPÁNUL beszélt.
-Tudod mit mondtál?-kérdezte,mire Hai-chan megrázta a fejét.
-Vad sonka a kedvenc gyümölcsöm, Mike Wasowskiiii!!!!-utánozta Hai-chan hangját Victor, majd immáron mindannyian nevetésben törtünk ki, majd elkezdtünk beszélgetni. A felénél Karon is becsatlakozott egy rakás Popcornnal, amit elfogyasztottunk. Mikor a lányok elhagyták  a házunkat, mert esteledett, én lementem a nappaliba rajzolni. Kb. Olyan fél óra múlva valaki egy jó hangosat káromkodott, belépett a nappaliba, és kicsit sem kedvesen megkérdezte:
"HOL VAN AZ A KÖCSÖG, HE'?"

Folytatjuk!!!