Vészjósló félhomály uralkodott a tágas, luxus irodában. Az egyetlen fényforrást, a hatalmas fenyőasztalon derengő lámpa jelentett. Művészien kidolgozott burájának mintái eltorzult árnyakat vetettek a helyiség magas falaira s bútoraira. Első ránézésre, a legfelső emeleti szoba üresnek tűnt. Ám ez csak megtévesztésül szolgált. Az íróasztal mögötti szék fejedelmi háttámlája gondosan rejtett el valakit... 

Az iroda hátsó falát kitöltő ablakok felé fordulva egy fiatal, késői húszas férfi ült. Karosszékének kellemes bőrhuzatát kiélvezve. keresztbe tett lábakkal kísérte figyelemmel az kinti éjszaki életet. Jobb kezében egy békésen füstölgő szivart tartott, melyből más félperces kihagyásokkal mélyeket szippantott. Világítóan kék szemei végfagyasztóan csillogtak. Vonásai szoborszerűek voltak, azonban belül magasztos büszkeség kerítette hatalmába. Victor Nikiforov az apjától megörökölt birodalmában, és annak minden romlottságában gyönyörködött. Büszke volt a hatalomra, melyet feltétel nélkül kiélvezhetett. 

Az őt körülvevő csendet irodájának megnyikorduló ajtaja törte meg. 

- Uram! - jött a kissé tétova megszólítás a küszöb felől - Az áru megérkezett. 

Victor nem felelt azonnal. Hosszan beleszívott kubai, sodort méregbe, s lehunyta szemeit. Alkalmazottja várakozása közepette, kínosan kihúzta magát ezzel is jelezve tiszteletét Gazdája irányába. 

- Pompás - fújta ki végül Victor a tüdejében pangó füstöt. - Hozzátok be! 

- Igenis! - A köpcös, kopasz férfi mélyen meghajolt, majd azzal a lendülettel el is tűnt. 

Nem telt bele tíz perc, s az iroda előtti folyosóról kétes hangok szűrődtek be. Ezt követően ismét kinyílt az ajtó. Victor hallotta amint emberei közül ketten, valakit végig vonszolnak, majd a szoba közepére érve ledobják az illetőt. 

A padlón való koppanással szinkronban fordult szembe Victor újdonsült vendégeivel. Tekintete kifejezéstelenből gyilkosba váltott át. A szőnyegen térdelve reszkető embert vizslatta vele. Olybá tűnt szilárd akaratával még a pislogás feltétlen reflexén is felülkerekedett. 

Az elvárásnak rendje, s módja szerint, az áldozat fejére vászonzsákot húztak. Victor pedig kifejezetten szórakoztatónak találta a kifordult helyzetet.

- Vegyétek le! - intett a szerencsétlen felé hanyagul szivarjával, majd a hamuzott egy keveset. Beosztottai közül most a nyurga, körszakállas férfi lépett elő, és hajtotta végre utasítását. Hirtelen, minden óvatosságot mellőző mozdulattal rántotta le a zsákot a titokzatos illető fejéről. Egy kócos, feketehajú japán férfi pislogott fel. Gesztenyebarna szemei riadtan meredtek Victorra szemüvege mögül. 

- Isten hozott, Yuuri! - köszöntötte vendéglátója a megszeppent férfit, karjait enyhén széttárva.

- Victor... - Csak ennyit tudott kinyögni a megviselt küllemű, egykori műkorcsolya bajnok.

- Rég láttuk egymást, nem de? - Victor veszedelmes, kárörvendő mosollyal az arcán kelt fel a székből. Lassú léptekkel megkerülte asztalát, majd annak perméhez támasztva csípőjét, megállt Yuuri előtt. - Úgy gondolom, ...van nálad valami, ami az enyém.

- Victor... É-één sa-sajnálom..! - kezdett szabadkozni Yuuri, de az ezüsthajú férfi leintette. 

- Hidd el, én sem élvezem ezt annyira, mint azt te hiszed ... Na, jó... de! Ám ez a tárgy szempontjából most lényegtelen. - Szünetet tartva, az asztal szélébe kapaszkodva, ujjaival alig hallhatóan dobolni kezdett annak fényes felületén. - Tartozol nekem! És én nem szeretem, ha valaki tartozik nekem. Két lehetőséged van. Első variáció: dalolni kezdesz és megosztod velem, amit tudni akarok. Vagy marad a második opció, hogy továbbra is meggyőzően alakítod az ártatlan, japán jégtündért, és ezzel végleg aláírod a halálos ítéleted. Te választasz, Yuuri... Én ráérek egész éjjel!

Victor utolsó három mondatától Yuuri torka sivatagossá vált. Ha akart volna, se tudott volna megszólalni. Ám az oroszmaffia fejének metsző pillantása, ennél sokkal fájdalmasabb lépések meghozatalával fenyegetett. 

Yuuri tudta... Innen már nem menekül! A tét nyilvánvalóan az élete volt. Az élete, mit egykor gond nélkül Victor gondjaira bízott. Victor-éra, aki most szemtől szembe, sorsdöntő választás elé kényszerítette..!

Szerzői megjegyzés, feloldás:
És itt az ötödik rész! Elég más vizekre evez, mint az eddigiek, de remélem azért elnyeri tetszéseteket. Holnap jön az újabb, addig is, puszi nektek! :)