Sziasztok már egy ideje írtam ezt a részt szóval gondoltam ideje befejezni.Amúgy mi történt, mindenki eltűnt mostanában...
Jól vagytok?<3

Hadd kalauzoljalak benneteket most  egy varázslatos helyre!
Ez az én otthonom szépen kilépünk a tölgyfa ajtón, ezután utcában áthaladva egy térre értünk.A tér macskaköves és a közepén van egy szökőkút. A szökőkútból finoman csordogál a víz. Ha körbenézel a szökőkúttal szemben van egy vörös téglából álló épület, ez az épület rengeteg emléket őriz. Kicsit őrülten hangzik de ez az épület emlékszik arra is amikor megtanultam olvasni.Ez az iskola végig ott volt velem az alatt a nyolc év alatt és nézte ahogyan kis gyermekből okos nagylánnyá válok.
Én is csak egy általános iskolába járó lány vagyok.
Idén lettem nyolcadikos és alig várom hogy elhagyjam ezt a régi porfészket.
Az a helyzet hogy ez a hely a sok jó emléken kívül rossz emlékeket is relyt....
Ismerős amikor a barátaid elhagynak, vagy lecserélnek. Akkor te is tudod milyen érzés egyedül lenni.
Az egyetlen barátom a zene ami egy pastel színű fejhallgató képében kísér el engem mindenhová.Ez a számomra kedves tárgy átalában a nyakamba lóg, akárhova megyek is.

Nyolc év kemény munka, és most jön még csak nagyrésze. A felvételi a vizsgák és a sok stressz ami ezzel együtt jár. Úgyértem ha most nem tanulok eleget akkor nem fognak teljesülni az álmaim és lehetséges hogy nem oda fognak felvenni ahová szeretném. A szüleim vállalkozók ezért alig vannak otthon, így a bátyámmal élek.
A szüleim elvárják hogy jó jegyeim legyenek, mivel azt akarják hogy én vegyem át a cégünk vezetését.
De én egyáltalán nem szeretnék cégvezető lenni és a bábjukként élni ebben a szürke világban.

A monológomból a csengő zökkentett ki.Han Jisung. Ő volt az aki elhagyott egy olyan emberért aki csak lenézte őt. A fiú A hátsó padsorban ült mellette pedig az állítólagos "legjobb barátja". Jisung nagyon magyarázott valamit neki de A mellette ülő fiú rá sem hederítve a szemeit megforgatva kezdett az ablakon kifelé bámulni.
-Figyelsz te rám Chris?.-lökte meg A mellette ülő Chris vállát, majd egy pillanatra találkozott tekintetünk. Sötétbarana ívelt szemei nagyra tágultak. A szemeimből kicsordult egy könnycsepp...majd ezt követően még egy. Tekintetemet elkapva a füzeteimet belesöpörtem a táskámba és székemet betolva siettem ki az osztályból.Az ajtót magam után becsapva viharoztam ki a teremből, egyenesen a lány mosdóba.A fal mellé dobtam a táskám, egy  fülke ajtaját kinyitva beléptem. Éreztem hogy a torkom kiszáradt, megint jött az az érzés amikor az ember szíve összeszorul, a számat összepréselve próbáltam visszafolytani könnyeimet.

Hyunjin szemszög:

Éppen az utolsó mondatot körmöltem a füzetembe a tábláról egy pillanatra megálltam, amikor megláttam hogy
Y/n hátrafelé néz.
Han Jisung. Utálom őt amiért elvette a barátomat és azért is mert ő csak úgy otthagyta a saját legjobb barátját.
Ez így nem igazságos...bár mindenki tudja hogy az élet nem igazságos.
Becsengettek, ezután Han észre vette ahogy Y/n nézi őket és meglepődve nézett a lányra aki ezek után cuccait táskàjába söpörte, majd felkapta.Erre a székemből felpattantam. És kirohant a teremből.
-Y/n!-kiálltott utána Han, miközben felpattant.
Az ajtó felé futottam, de Han elémlépett.
-Ez nem a te dolgod, szóval ne üssd az orrod mások dolgába Hwang!-mondta   eréjesebben a kelleténél.
-A te dolgod volt hogy figyelj Y/n-re, de te cserben hagytad!-mondtam majd hátrébb löktem.
Han szemei szikrákat hánytak.
-Most az én dolgom.-néztem vissza rá, majd  kirontottam a teremből.
Vajon hová ment?..
A lány mosdó...
Átfutottam a folyosó másik végébe ahol a lány mosdó van.

Y/n szemszög:

Az ajtó nyítódását hallottam, majd lépteket majd megállt az illető személy.
-Y/n!Beszélni akarok veled!-mondta.
-De én nem akarok beszélni veled Jis~~!-mondtam volna de a végére a sírás kitört belőlem.
Könnyeim patakokban folytak le a fehér pólómra.
-Öhm... Hyunjin vagyok, nem Jisung.-mondta  elhalkuva az ajtó másik oldalán álló személy.
-Mit keresel a lánymosdóban?!-kérdeztem meglepődve.
-Van egy kis beszélni valóm veled...
-Ez tényleg a legjobb pillanat hogy erről beszélgessünk?!!-kérdeztem mélyen sóhajtva.
-Tudom ez nem a legjobb pillanat erre, de amikor megakartalak kérdezni akkor mindig eltűntél...-magyarázta. A hangja őszinte volt.
-Értem.Ideadnád a táskámból a zsebkendőt?-Szívtam be mélyen a levegőt, hogy megnyugodjak.
-Tessék.-a fiú az ajtó alatt nyújtotta a zsebkendőt.
Hyunjin mindig is kedves volt hozzám, annak ellenére hogy én kerültem a társaságát.Őt Chris hagyta ott.

Az ajtót kinyitva léptem Hyunjin elé.(hozzáteszem a Hyunjin egy és fél fejjel magasabb nálam) A fiú haja laza copfba volt fogva mint mindig, egy fekete pulóver volt rajta.
-Akkor miről is lenne szó?-mosolyodtam el könnyeimet letöröve.
-Esetleg egy kávé mellett megbeszélhetnénk...-vakargatt meg tarkóját.
-Hát, jó akkor menjünk!-mondtam, majd a kijárat felé indultam.
-Öhm várj...elázott a pólód.-mondta miközben szemeit takarta.
Én reflexből elfordultam Hyunjin elől,majd takartam magamat a kezeimmel.
-Fogd ezt.-nyújtotta a fekete pulóverét.
-Köszönöm.

A táskámat felvettem a hátamra majd a mosdóból vissza mentünk a terembe Hyunjin táskájáért. A folyósón sétáltunk a terem felé. Hyunjin mindig olyan kedves srácnak tűnt, nem is értem hogy miért hagyta ott Chris....
-Megvárhatnálak inkább kint?-kérdeztem Hyunjin felé fordulva.
-Így soha se fogsz tudni a szemébe nézni...-utalt Jisungra.
-De én nem is akarok, Hyunjin egyszerűen nem akarom!Utálom ahogy rám néz mert mindig eszembe jut...-mondtam letörten.
- Csak hallgass meg...van egy tervem.-mondta majd kinyitotta az ajtót. A teremben már csak két személy volt, Chris és Jisung. Veszekedtek, de amikor megláttak engem abba hagyták.
Az ajtófélfának támszkodva álltam meg, majd Hyunjin a táskáját felkapta lépett elém.
-Mehetünk Y/n.-mondta majd kisétáltunk a folyosóra.