Egy suliba járunk.

Egy osztályba járunk.

Egymással szemben lakunk.

Bár Ő ezt soha egyszer sem vette észre...

Szokásos reggel. 5:07. Minden reggel egyre idegesítőbb az ébresztő órám csörgése. Egyszerüen falhoz tudnám vágni. Lassan kikelek meleg ágyamból majd az ablakomhoz megyek.

Nem látom Őt. El van húzva a függönye.
Valószínű hogy még alszik.

Tudom tudom. Most azt gondolja mindenki hogy egy őrült stalker vagyok aki egyfolytában az ablakában ül és nézi az áldozatát. Egyáltalán nem erről van szó megnyugodhat mindenki. Az igaz hogy nézem hisz évek óta tesztik és szeretném ha észre venne mivel idáig nem igazán figyelt fel rám. Ha kinézek az ablakomon pont az Ő ablakára látok rá.

Azt terveltem ki hogy írok neki egy levelet és ha azt látom hogy az ablaka nyitva van nemes egyszerüséggel átdobom. De van egy kis bibi ebben. Sosincs nyitva az a rohadt ablak. Most vagy nem szellöztet sosem vagy nem látom amikor kinyitja de lényeg a lényeg hogy egyszerüen ez nem fog összejönni. Valamit ki kell találjak. De nem most mert készülődnöm kell.

Eléggé hideg van mostanában ugyhogy egy olyan szetett választottam ami tökéletes lesz. Miután mindent kivettem a szekrényemből beágyaztam majd elmentem reggelizni. Tegnap estéről maradt egy kis gofri ugyhogy azt ettem egy kis gyümölcssalátával. Miután befejeztem elpakoltam magam után majd az utam a fürdőbe vezetett ahol megycsináltam a reggeli rutinom és a sminkem. Nem szoktam nagyon sok sminket használni. Épp csak annyit amennyi szükséges. Miután ezzel is megvoltam felöltöztem. Egy fekete testhez simuló farmert vettem fel ami elég vastag anyagból van ahoz képest hogy farmer ezért szeretem télre hordani. Felvettem egy bordó garbót amire egy fekete inget vettem amit betűrtem a nadrágomba. Egy jó vastag és meleg zokni következett. Nyilván télen ez elengethetetlen szerintem. Felvettem egy kicsit magasabb talpu cipőt és egy lábmelegitőt. Jól éreztem magamat a bőrömben sőt még kényelmes és meleg is. Egyszerűen tökéletes.

Mivel elég lassan készülődök ezért kicsit bepánikoltam hogy mennyi lehet az idő. A telefonomért nyultam majd megnyugtattam magam hogy még bőven van időm.

Gondoltam kinézek ismét az ablakon. Ahogy odasétáltam megpillantottam osztálytársamat és egyben szomszédomat. A szivem kihagyott egy ütemet. Tárva nyitva volt az ablaka. A párkányon támaszkodott és szívott egy cigaretátt. Egy percig sokkolva néztem az illetőt amikor ő is észrevett. Tekintetünk összefort. Nemtudom meddig lehetünk így de ezt a fura pillanatot én törtem meg. Ránéztem a cigarettájára majd rá célzás képpen. Vette a célzást. Rámnézett megvonta a vállát majd egy utolsót szívott a cigijéből majd eldobta és bement. Otthagyot. Még egy kis ideig ott áltam majd bementem.

Ujra megnéztem az időt. Elég jól tettem hisz indulnom kell. Felvettem a kabátom majd a táskámért nyultam és indultam is.

Az iskola szokásosan unalmas volt. Éppen a szünetben rajzolgattam a füzetembe amikor odajött hozzám valaki.

- Szia Ye-Rim!! - Köszönt azzal a nyávogó hangjával az osztály ribije.

- Szia! - Köszöntem vissza.

- Na figyu csajszi azt szeretném kérdezni tőled hogy ide tudod adni a matek házit? Tudod nekem ez az anyag nagyon nem megy és kéne egy kis segitség. - Azt hittem elhányom magam a nyávogó hangjától. De mivel tudtam hogy nem fog békén hagyni addig amíg oda nem adom neki ezért oda adtam.

- Tessék! Ha valamit nem értesz szolj! - Próbáltam kedves lenni vele.

- Úristen csajszi! Nagyon köszönöm! - Kezdett el nyávogni megint majd megölelt amit nem tudtam hova tenni.

- Nincs mit. - Mondtam majd mosolyogva elment. - Rohadt fura ez a csaj! - Mondtam magamban.

Folytattam a rajzolást majd pár perc mulva becsengettek. Elkezdtem azon gondolkodni hogy hogy tudnék közelebb férkőzni Yoongihoz. Még nem említettem? Ohh! Igen Yoonginak hívják. Ki kéne derítenem hogy melyik lakásba lakik vagy a postaládáját kell kikeresnem és akkor bedobok egy levelet. A postaládásnál maradtam. Az egéségesebb.

Lassan véget értek az óráim. Végre!! Mehetek haza. Ahogy haza értem elkezdtem egy levelet írni Yoonginak. Rengeteg levelet írtam már neki de egyiksem került elküldésre. Nem tartottam őket jónak plusz nem is tudtam volna hogy eljutattni hozzá. Most bátor leszek és kikeresem a postaládáját.

Megirtam a levelet. Kész. Remegő kezekel beleraktam egy boritékba majd utnak eredtem. Olyan szerencsés voltam hogy pont jött ki az ajtón egy kedves bácsi és be tudtam menni a háztömbbe. Igen ugyanis nyilván arra nem gondoltam hogy nemtudom a kapukódott szóval ha nem jött volna a bácsi akkor álhattam volna ott kitudja meddig. Bementem a nagy ajtón majd a ládákat kezdtem el keresni. Meg is találtam. Már csak Yoongi nevét kell kikeresnem és jók vagyunk.

Nem. Nem. Nem. Ez sem. Nem. Ez milyen név de úgy öszintén!? Nem. Nem. Ez sem az övé. Nem. Nem. Úristen. Megvan. Min Yoongi. Ez Ő. De mivan ha ez mégsem Ő? Ahjj Ye-Rim! Ne gondolj mindent túl. Ez Ő. Csak dobd be aztán menekülj. Igy tettem. Gyorsan bedobtam majd elindultam kifelé. Egyébként a levélben az ált hogy:

Kedves Yoongi!

Ye-Rim vagyok az osztályodbol illetve a szemben lévő szomszédból. Nem hiszem hogy tudod ki vagyok hisz nem beszélünk egyáltalán de nem ez a lényeg.
Már nagyon rég szeretnék irni neked de idáig nem találtam megfelelő alkalmat. Az ablakodon szerettem volna bedobni a levelet de sosem volt nyivta. Őrült vagyok igaz? Az ok amiért írok neked az az hogy szimpatikusnak tünsz de egyben magányosnak is. A suliban nem igazán beszélsz senkivel. Szeretnék neked segíteni. Látom rajtad hogy valami fáj. Amikor a gyönyörű éjfekete gitárodon játszol is hallom a dallambol hogy valami nincs rendben. Lehet tévedem ezzel kapcsolatban de ha esetleg nem tudd hogy ha valakire szükséged van én itt leszek. Őrült vagyok tudom hisz nem ismerjük egymást de én itt leszek és meghalgatlak.

Nagyon köszönöm ha elolvasod és ha válaszolsz!

Ui: Nem stalkollak esküszöm csak néha látlak az ablakombol.

Ye-Rim

Ennyire futotta.Tudom borzalmas de ennel irtam sokkal rosszabat is. Nemtudom hogy fog e válaszolni. Hogy öszinte legyek szerintem őrültnek fog nézni és nem fogok kapni választ de probálok pozitív maradni.

A suliba kaptunk egy hét szünetet. Hogy miért fogalmam sincsen. Elvileg rengeteget tanultunk és megérdemlünk egy kis pihenést. Bár nem értem de oké köszönjük. Ma jöttek meg a számlák ugyhogy lementem a ládámhoz hogy kivegyek mindent. Számlák, pár szorólap és egy levél. Megforditottam de semmi. Egy fehér boriték. Ahogy visszaértem a lakásomba mindent eldobtam csak a fehér boritékkal foglalkoztam. Ahogy kibontottam azt hittem ott ájulok el. Válaszolt.

kedves Ye-Rim!

Tudom ki vagy. Én is szoktalak látni.

Örülök hogy szimpstikusnak tűnök és igazad van. Minden amit leirtal igaz. Egyedül vagyok a nagyvilágban. De nem baj. Elvagyok magamban. Nem vagyok az rllen hogy beszéljünk, barátkozzunk hisz tufom hogy finoman erre célzol. :)
K

öszönöm a kedvességed és hogy nem ismerjük egymást de így foglalkozol vele!

Szükségem lenne a segítségedre.
Ja és örülök hogy tetszik a gitárom! :)

Ui: Ennek nagyon örülök!

Yoongi :|

Levakarhatatlan mosoly ült az arcomra. Nem is tudom milyen régen mosolyogtam ilyen boldogan és öszintén. Rögtön szaladtam is írni választ.

Kedves Yoongi :| !

Nagyon köszönöm a válaszod! Nem hittem hogy irni fogsz. Feldobtad a napom és ezt köszönöm. Nagyon rég nem volt ilyen jó kedvem.

Remélem jól telik a kis szünetünk első napja.
Igazábol nem nagyon tudom hogy mit irhatnék még.
Mégegyszer köszönöm a válaszod és hogy szántál rám időt!

Ye-Rim ^^

Miután megirtam beraktam egy boritékba és átmentem Yoongi háztömbjébe hogy be tudjam dobni a ládájába. Gondolkodtam hogy az ajtaja elé rakom de azt kicsit furának gondoltam ugyhogy inkább bedobtam. Ezek után elmendtem vásárolni mivek semmi nincsen otthon.

Jo sok dolgott vettem. Két hatalmas szatyorral érkeztem haza. Ahogy jöttem fel a lépcsőn megláttam valakit az ajtóm mellet támaszkodni. Rohadtul megilyedtem de muszály volr oda mennem hát mégis ott lakom.

- Elnézést segíthetek? - Kérdeztem az idegent.

- Szia Ye-Rim! - Köszönt Yoongi.

- Szia Yoongi! Neharagudj nem ismertelek fel. - Nevettem fel kínosan. Életemven elöször beszélek vele igy szemtől szembe.

- Nemcsodálom sapka van rajtam. - Mondta kicsit flegmán. - Szeretnék kérdezni valamiz bár kicsit kellemetlen ez nekem hisz csak most kezdtünk el beszélni de te vagy az eggyetlen aki tud segíteni. Csak te álsz szóba velem. - Hangjából csak úgy sugárzott a fájdalom. Annyira sajnálom őt. Bármit is mond muszály segítenem.

- Miben tudok segíteni? Mond bátran!

- Ahogy a postaládámat pakoltam ki a leveled mellet találtam egy csekket amit nem fizettem be és figyelmeztetek hogyha nem fizetem be kikapcsolják a fűtésem és hát... - Vakarta meg a tarkóját.

- Yoongiii!

- Tudommm! Egy idióta vagyok! - Temette arcát két tenyerébe.

- Hát most sajnos egyett kell értenen veled.

- Köszönöm Ye-Rim ezzel sokat segítetél!

- Hát jó neharagudj de ki csinál ilyet?! Jut eszembe nekem is be kell fizetnem a számláimat! El jössz velem? - Kérdeztem kedves hangon. Gondoltam útközbe tudunk beszélgetni meg ilyesmi.

- Miért ne. - Válaszolt kis hezitálás után.

- Szuper! Akkor induljunk! - Mondtam majd elindultunk lefelé.

Mindent elintéztünk amit szerettem volna. Nagyon sokat beszélgettünk, nevettünk. Még sosem láttam nevetni. A hideg miatt arcai pirosak lettek igy még viccesebb és aranyosabb képet festett. Miközben jöttünk hazafelé közölte velem hogy végül kikapcsolták a fütését tehát ha nem jön suliba az azért lesz mert beteg.

- Na! Megjöttünk!

- Hát igen. - Mondtam szomorúan.

- Holnap találkozunk! - Intett majd elindult. Elindult volna hogyha nem ragadom meg a kezét.

- Várj!

- Igen?

- Nem mehetsz be abba a lakásba!

- Miért is? - Kérdezte flegmán miközbe lehámozta kezem a kezéről.

- Megfagyhatsz! Nehogy de meg is halhatsz! Nem fogsz fagyhalálban elahálozni! Éveket vártam arra hogy hozzámszolj nem fogsz megbetegedni és meghalni sem itt nekem! - Mondtam hangosan miközbe elkezdtem a lakásom felé rángatni.

- Ye-Rim! - Szolt rám hangosan amitől össgerezzentem.

- Miaz? - Kérdeztem ingerülten.

- Nem lesz semmi bajom jó? Felöltözöm rendesen meg magamra rakok vagy 40 takarót és jól leszek! Oke? - Kérdezte mosolyogva miközbe két kezével arcomat közrefogta.

- De Yoongi kérlek! Már most át vagy fagyva! Kérlek! - Kérleltem elcsukló hangon.

- Ye-Rim! Figyelj rám! Nem lesz semmi bajom! Jó? Megigérem! - Rámmosolygott majd elindult.

Néztem ahogy távolodik majd kitört belölem a sirás. Csak áltam és sírtam. Miután rájöttem hogy nem fog visszajönni és én sem tudom visszahozni bementem a lakádomba.

Baromira rossz érzésem volt. Tudjátok van az az érzés amikor nemtudod hogy mi, mikor, és hogy de rossz dolog fog történni.

- Ahhj! Bazdmeg Min Yoongi! - Káromkodásom után kikeltem az ágybol. Kb fél 3 lehetett. Felöltöztem majd átmentem a másik háztömbbe.

Megnéztem a kapucsengőn Yoongi nevét majd megnyomtam.

- Min Yoongi lakása! Ki maga? - Szolt bele a kapucsengőbe. Hangja remegett. Hallani lehetett hogy majd szétfagy.

- Yoongi! Ye-Rim vagyok! Be tudsz engedni? - Nem válaszolt csak beengedett.

Mikor felértem az emeletre láttam egy nyitott ajtót. Gondoltam biztos az Yoongié igy odasétáltam.
Ahogy odaértem egy szétfagyott Yoongival táláltam szembe magam. Remegett, a testrészei amik kilátszodtak a nagy bundája alol tiszta pirosak voltak. Megfagytak. Ahogy megláttam végignéztem rajta majd megöleltem. Nem ölelt vissza csak egy kis idő elteltével. Elkezdtem egy kicsit sirni hisz rettentően rossz volt őt igy látni. Letöröltem könnyeimet majd megszolaltam.

- Yoongi gyere át hozzám! Ez nem kérés! - Fogtam meg óvatosan a kezét ami olyan volt mintha 10 jégkockát szorongatnék. - Yoongi jéghideg a kezed! Ráadásul a lakásodban hidegebb van mint kint. - Sírtam el magam ujra. - Kérlek!

- Ye-Rim jól vagyok!

- YOONGI NEM VAGY JÓL! MEG FOGSZ FAGYNI! - Sírtam.

- Nem akarlak zavarni.

- Yoongi! Ezt most fejezd be! Meg akarlak menteni! Kérlek! Gyere velem! - Hangom elcsuklott és elkezdtem Yoongi melkasát ütögetni hisz rájöttem hogy mi a célja. - YOONGI TE IDIOTA! NEM VAGY NORMÁLIS! MEG AKAROD MAGAD ÖLNI! ESZEDNÉL VAGY BAZDMEG?? - Csak úgy döltrk belőlem a szavak.

- YE-RIM! Álj már le! Rohadt késő van te meg itt ordibálsz!

- NEM ÁLLOK LE! SEGÍTENI PROBÁLOK ÉRTED? YOONGI ÉN ITT LENNÉK NEKED ÉS MEG AKAROD MAGAD ÖLNI? NEM VAGY NORMÁLIS!!

-YE-RIM ÁLJ LE BADZMEG! - Káromkodva ellökött magátol. - MIT NEM ÉRTESZ AZON HOGY NEM? BOLOND VAGY? AGYADRA MENT A STALKÁSOM? - Iszonyatosan fájtak a szavai. Üvöltözésünkre már az összes szomszéd kijött. - HUH?! VÁLASZOLJ!

- YOONGI BAZDMEG! MEG AKARLAK MENTENI A HALÁLTOL! KETTÖNK KÖZÜL AKI BOLOND AZ TE VAGY! DE TUDOD MIT? AKKOR FAGYJ HÁLÁLRA! VAGY HA TULÉLED EZT AZ ÉJSZAKÁT ENGEM TÖBBÉ NE KERESS! - Üvöltöttem arcába. A szomszédjai csak hüledeztek.

- Ye-Rim... Én...

- Mondjad Yoongi. Meggondtad magad? Mégse akarsz meghalni? Késő. Feladtam. Ha már most nem engeded hogy segítsek mi lesz később? Te mondtad hogy szükséged van a segítségemre de te a halált választod. Elfogadom döntésedett. Vagyis nem fogadom el de ha rám nem halgatsz akkor kire fogsz? Örültem Yoongi!

Otthagytam. A fagyos lakásba. Kérje meg az eggyik ídős szomszédját hogy fogadja be vagy mitbánom én csak hadjon békén. Tudom én kezdeményeztem de elfogadta a segítségemet sőt megkért hogy segítsek. Nem halgat rám. Mivan akkor ha éppen sétálok és meglátom a híd szélén álni? Ugorjak utána? Vagy változzak pegazussá, kapjam és repdessünk a felhők felett? Ez nagyon nem játék.

Vége van a szünetünknek. Az egészet végigsírtam. Aggódtam Yoongi miatt bármennyire is szemét volt.

Ismételten korán keltem. Most elég korán is indultam meg a suliba. Mielőtt mentem volna gondoltam megnézem a postaládámat hátha kaptam valami érdekeset. Szorólap, csekk ilyesmi. Szorólapot és csekket sem találtam. Viszont három levelet igen. Az összes Yoongitól jött.

Ye-Rim!
Kérlek válaszolj! Tudunk találkozni?
Kérlek tényleg válaszolj!

Yoongi

Ye-Rim!
Még mindig nem válaszoltál az elöző levelemre.
Tudom hogy haragszol és hogy egy pöcs voltam de kérlek beszéljük meg!

Yoongi

Ye-Rim!
Könyörgöm! Hiányzol! Hiányzik az írásod! Hiányzik a kezeddel hajtogatott boriték! Hiányzik a lényed!
Kérlek találkozzunk!

Yoongi

Ha öszinte akarok lenni igen megérintettek a szavai de a dühöm nem csillapodott. A kis manóval a fejemben ugy állapodtunk meg hogy ha hazaérek válaszolok neki.

Yoongi nem jött iskolába. Aggódtam nem mondom. Még sosem teltek ilyen lassan az óráim. Az utolsó matek volt ami egy kínzással volt egyenlő.

Végre mehetek haza. Amint hazaértem berontottam az ajtómon és nekiáltam irni Yoongi levelét.

Yoongi!

Őszintén szolva nemtudom mit kéne erre mondanom. Kérted a segítségem de te a halált választod. Mi ütött beléd? Ha nem akarsz az életedbe mond és eltűnök. Igaz nem lenne egyszerű de neked jobb lenne és ez a lényeg.
Ma nem jöttél iskolába. Remélem jól vagy és nem fagytál oda a lakásod padlójához.

Ma este gyere át.

Ye-Rim

Megirtam a levelet majd beraktam egy boritékba. Elindultam a másik ház felé hogy bedobjam a levelem.

Éppen a tévé elött ültem egy kis takaróval bebugyolálva amikor kopogást hallotam. Feláltam majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Yoongi. Soha életemben nem láttam még ilyen rossz állapotban. Teljesen össze volt fagyva, látszott rajta hogy nem alszik. Nem szoltunk semmit csak néztük egymást. Eleredtek a könnyeim. Betessékeltem. Levettem róla a kabátjait, sáljait mindent ami megelgítette. A csaphoz kísértem ahol éppen csak lanygyos vizet állítottam be majd alátettem a kezét. Szépen lassan egyre emeltem a víz hömérsékletét hogy kiolvadjon a keze. Még mindig folytak a könnyeim. Miután a víz és a meleg lakás hatására már jobban lett egy fokkal leültettem a tévé elé egy vastag takaróval. Addig amíg ő ott ült elmentem csináltam neki teát és levest. Tudtam hogy beteg is. Nyilván hisz -8000 fokban csoda lenne nem megfázni. Miután kész lett odavittem neki egy tálcán és segítettem neki megenni. Miután befejezte kivittem a dolgokat majd vissza mentem.

- Köszönöm! - Szólalt meg Yoongi majd megölelt amit viszonoztam.

- Semmiség! De azért rohadj meg! - Ezen felnevettünk.

Még egy kicsit így voltunk és néztük a tévét.

- Kezdek fáradni. Megyek megágyazok neked a szobámba!

- Nem kell Ye-Rim! Tökéletes nekem a kanapén!

- Yoongi nem nyitok vitát! Vagy esetleg vissza akarsz menni a lakásodba?

- Jolvanna!

- Na! Én is így gondoltam! Mindjárt jövök!

Bementem a szobámba és megágyaztam neki. Néhány ágyneműt kivittem magamnak a nappaliba.

- Kész! Ha gondolod bemehetsz ha fáradt vagy.

- Nem vagyok még fáradt.

- Oké. Akkor nézzünk valami izgalmasat mert ez valami borzalom. - Yoongi elkezdett nevetni. - Most miaz?

- Semmi csak... csak olyan aranyos volt a fejed! - Nevetett.

- Hát köszi! - Nevettem én is.

Beszélgettünk és néztük a tévét majd Yoongi megszólalt.

- Ye-Rim?

- Igen?

- Nem akarsz... öhmm... hát

- Igen?

- Nem akarsz velem aludni?

Ez a kérdés úgy lesokkolt hogy csak néztem.

- Yoongi beteg vagy! Most pihenned kell! Nem mész ezen a héten ugyse suliba. Én sem mert kell valaki aki vigyáz rád. Ki kell pihenned magad!

- Dehh Ye-Rim kérlek! - nézett rám bociszemekkel majd miután rájött hogy ez nem fog menni így bevetette az ikonikus fejét amit imádok és ezt tudja jól (:|)

- Yongiii! Ahh jó de csak ma!

- Juhuu! - Ujjongott hangosan amin csak nevettem.

Visszavittem az ágyneműm és megágyaztam kettőnknek. Én majd meg haltam a fáradtságtól úgyhogy befeküdtem az ágyba és már aludtam is. Félálomba voltam amikor éreztem hogy valaki befekszik mellém és átöleli a derekam. Az agyam azt mondta hogy ez így nem jó de a szívem azt diktálta hogy de ez igenis jó de már annyira fáradt voltam hogy nem foglalkoztam vele.

Teltek a napok. Yoongi már kb nálam lakott. Még a gitárját is áthoztuk hozzám. Mondjuk egyáltalán nem bántam. Ott volt velem illetve a legkevesebb az hogy ott a gitárja amit mellékesen megjegyzek hogy imádok. Gyönyörű éjjfekete színben pompázik de amit Yoongi játszik rajta az még gyönyörűbb. Már csomószor játszott nekem és még tanítgat is játszani rajta. Már kb 2 vagy 3 hete lakhat nálam. Már egyáltalán nem beteg és teljesen jól van szerencsére. Még sosem láttam ennyire boldognak. Nagyon örülök hogy mosolyog readásul velem.

- Ye-Rim?!

- Igen? - Éppen a konyhában ügyködtem amikor hallotam hogy szolt. - Mond!

- Nem megyünk el sétálni? Esik a hó! Nagyon szép most kint minden! - Jött be a konyhába.

- Yoongi most voltál beteg. Readásul mindjárt kész a vacsora!

-Ye-Rim kérlek! Vacsora után kimegyünk! - Jött mögém és átkarolta a derekam. - Jól felfogok öltözni! Rendben? - Felé fordultam ami lehet hogy rossz ötlet volt mert nagyon veszélyesen kerültünk egymáshoz közel.

- Legyen! - Ennek hallatán Yoongi mosolyogni kezdett majd felkapott és elkezdett pörögni a konyha közepén. Yoongi ujjongott én pedig csak nevettem. Lassan letett majd ujjongva kiment a konyhábol. Én kinevettem magam majd folytattam a vacsoránk készítését.

Kis idő mulva szoltam Yoonginak hogy kész a kaja. Megvacsoráztunk majd egy kicsit pihentünk és el is kezdtünk készülődni a kinti sétánkra. Jól felöltözzünk aztán indultunk is ki.

Igaza volt Yoonginak. Tényleg szép volt az összkép. Csak sétáltunk és beszélgettünk. Egyszer csak leültünk egy padra és ott folytattuk a csacsogást. Egyszer csak csönd lett köztünk egy kis időre de ezt a csöndet Yoongi szakította meg.

- Hogyan figyeltél fel rám?

- A gitárod miatt.

- Akkor odaadom a gitárom és megyek is! - Viccelődött.

-Neem! Nem ugy értettem! - Nevettem. - Sokszor hallotam ahogy játszol. Akkor nyitva volt az ablakod ezért is gondoltam hogy akkor ott dobom át a levelet. Nagyon szépen játszol. Imádom. Amikor áthallatszott nem haragot éreztem hanem nyugalmat.

- Én tudod mikor éreztem nyugalmat?

- Mikor?

- Amikor láttalak az ablakból. Mindig az asztalodnál ültél és nagyon írtál valamit.

- Akkor a neked szánt leveleket írtam. De azokat sose küldtem el.

- Miért?

- Mert borzalmasak.

- Ne mondj ilyeneket! Biztos hogy nem borzalmasak.

- Hát ha akarod akkor elolvashatod egyszer őket.

- Oké. Kiváncsi vagyok! Egyébként miért nem akartál kiengedni?

- Csak túl hideg van és nem akartam hogy megfázz. Most gyogyultál meg.

- Én azt értem de ez nem kifogás! Örökre nem tarthatsz bent!

- Yoongi nem is akarlak.

- Akkor mi a célod? Nem vagyok 8 éves!

- Yoongi nem mondtam hogy 8 éves vagy! Fejezd be!

- De ugy kezelsz mint egy gyereket és ezzel nem fogsz semmit elérni. Mi a célod egyáltalán?

- ÉVEKEN ÁT VÁRTAM ARRA HOGY ÉSZREVEDD HOGY ÉLEK! YOONGI! DEPRESSZIOS VAGY! MEG AKARLAK MENTENI AZ ISTENIT! - Áltam fel a padról. - SZERINTED MILYEN ÉRZÉS VOLT AZT LÁTNI AHOGY A MINUSZ FOKOS LAKÁSBA FAGYSZ HALÁLRA? SZERINTED MILYEN ÉRZÉS VOLT A HÍD SZÉLÉN ÁLNI LÁTNI TÉGED? IGEN YOONGI LÁTTALAK!

- Ye-Rim fejezd be!

- Miért Yoongi? Talán rosszul érzed magad a történtek miatt? Talán rájöttél hogy végre van egy ember aki törődik veled és azzal szemétkedsz?

- YE-RIM FEJEZD BE! - Ált fel ő is a padról.

- Miért Yoongi? Fáj az igazság vagy miért? MIÉRT?

- TUDOD MIÉRT? MERT SZERETLEK! SZERETLEK YE-RIM! SZERETLEK YE-RIM A KURVA ÉLETBE! - Üvöltötte. Lesokkolódtam. Nemtudtam erre mit mondani. Végre kimondta azt a szót amiről idáig csak álmodtam.

Csak áltunk egymás elött. Nem mondtunk semmit de én nem bírtam tovább nekifutottam és szorosan magamhoz öleltem. Ölelésemet viszonozta.

Így áltunk percekig amíg elengedtük egymást. Nagyon közel áltunk egymáshoz. Itt már éreztem hogy baj lesz. Csak áltunk egymás elött és néztünk egymás szemébe. Lassan Yoongi lehajolt hozzám és egy csókba invitált amit viszonoztam. Csak áltunk és élveztük a pillanatot.

Lassan eltávolodtunk egymástól majd megszólaltam.

- Én is szeretlek Yoongi!

E mondatom hallatán odahuzott magához és egy ujjabb csókba hívott. Olyan volt mint egy filmben. Este a hóesésben csókolozom Yoongival aki mint kiderült viszonozza a szerelmem. Ennél csodálatosabb dolgot el se tudnék képzelni.

Egész éjjel kint voltunk. Hóangyalt csináltunk, hóembert épitettünk, dobáloztunk a hóval, szivattuk egymást és szétcsókoloztuk az agyunkat. Nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon későn mentünk haza de nem bántuk hisz nagyon jól éreztük magunkat egymással.

Azzal a tudattal feküdtünk le hogy egymásé vagyunk és ennél nincs is jobb.

[3366]