Az iskola eljöttével, egyre jobban feszengtem. Taehyunggal nem változott szinte semmi ha úgy vesszük. Suliban még mindig Jiminnel járkál ide-oda engem pedig néha vesz csak emberszámba. Nem hibáztatom, valahogy fent kell tartania a látszatot, hogy ő egy nagy ember a sok kis hangya között.

- Jó reggelt!- rontott be a töri óra közepén a szerelmem.

- Kim Taehyung! Álljon meg ott ahol van!- kiabált rá, Mr. Han.

A fiatalabb kicsit türelmetlen arccal, de megállt a padok között és visszafordult a tanár felé, akinek kezdett vörösödni az arca a dühtől.

- Mit képzel maga?! Tavaly is és ebben az évben is már kezdi?! Hogy gondolja, hogy késik az óráról és még annyival sem illet, hogy "Ne haragudjon tanár úr"?!- fujtatott tovább.

- Ugyan már... Még csak tíz perce megy az óra.- húzta el a száját, Tae.

- Nem érdekel! Kezd már kicsit sok lenni! Menjél fel az igazgatóiba!- mutatott az ajtó felé.

Tae csak mosolyogva igyekezett fel, még utoljára hátra nézve, rám az ajtóból. Fejével biccentett egy aprót, s kiment a teremből.

Rá alig kettő percre felemeltem a kezemet, pattogva a székemen.

- Igen?- emelte fel a szemöldökét a tanár.

- Ki mehetek mosdóba?- haraptam be az alsó ajkamat.

- Menj!- fordult vissza a táblához, mire én, mintha puskából lőttek volna ki, úgy szaladtam kifele.

Sietősen lépkedtem a mosdö felé, ahol az ajtó ki volt nyitva, szinte mintha engem várna tárt karokkal és azt mondaná, hogy gyere, itt vár életed szerelme. Óvatosan léptem be a helységbe, hiszen ki tudja, hogy mit akar velem csinálni, viszont csak annyira eszméltem fel, hogy mögöttem becsapódik az ajtó, majd valaki átöleli a derekamat.

- Hiányoztál.- búgta a nyakamba.

- Meg untad az egyedül létet vagy mi?- vágtam oda flegmán.

- Na, ne legyél már ilyen!- engedett el, majd elém sétált.- Te vagy az egyetlen ember akivel akarok lenni mindig. Tudod ezt te is!

Látta, hogy nem hatott meg amit mond, sőt még jobban felhergelt veley ezért mostmár egy rendes ölelésben részesített.

- Az az igazság, hogy még senkibe nem voltam szerelmes.- suttogta, majd jobban elkezdett szorítani.- Beléd viszont az vagyok és ez nagyon ijesztő. Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak. Ígérem minden más lesz.

- Olyat ígérj amit be is tudsz tartani...- forgattam neg a szemeimet.

- Ígérem, hogy örökké szeretni foglak.

Szinte azonnal éreztem, hogy elpirulok. Jó érzés ezt hallani az ő szájából. Lágyan kezdte el puszilgatni a nyakamat, mi rettenetesen jól esett. Taehyung minden érintésével képes volt a mennyországba juttatni. Annyira finom és óvatos volt...

- Menj vissza órára.- húzódott el.- Suli után hazakísérlek.- kacsintott rám, majd kisétált a mosdóból.

A szívem majd' kiugrott a helyéről. Ilyen lenne valakit nagyon szeretni? Nem bánom... Taehyung mindent megér.