Ha valaki azt mondja nekem, hogy egy laza kávé közben suli után, nem lehetsz annál jobban zavarban, mint még soha, akkor azt kinevetem. Itt ülök kukán Taehyunggal szemben, kortyolgatom a koffein mentes Cappuccino-mat, míg ő csak egy forró csokit rendelt, és nem tudok miről beszélni vele.

- Ha nem veszed tolakodásnak... Mi a baj a szíveddel?- kortyolt bele az italába.

- Először csak egy szívritmus zavarral kezdődött. Az orvosok nem igazán szenteltek neki nagyobb figyelmet... Aztán egy nap, mikor tesi órán futás volt, szívrohamot kaptam. Azonnal hívták a mentőket és a szüleimet. Meg kellett műteni és most egy kis szerkentyű vigyáz arra, hogy ne legyen ugyan ez.- vontam vállat.

- Fájt?- kezdte el szigerálni a mellkasomat.

- A műtét nem, de a gyógyulás nagyon. Erős fájdalom csillapítot kellett szednem vagy egy hétig.

- Jobban vagy már?- csillogtak fel a szemei.

Tényleg aggódik miattam... Taehyung az a fajta srác aki ha kedvel valakit, akkor komolyan ia gondolja, ahogy láttam eddig. Viszont nincsen se barátja se, barátnője. Vajon a suli legmenőbb arcának miért nincsen Jiminen kívül senkije?

- Am... Igen. Neked... Van barátnőd?- próbáltam tapintatos lenni.

- Nem, de éppen tetszik valaki.- komolyodott el.

- Az...az jó.- hajtottam le a fejemer, belekortyolva az innivalómba.

- Igen.- helyeselt.

- És neked?- kérdezett vissza.

- Nekem is, de... Elérhetetlen számomra.- vakartam meg a tarkómat, kínomban.

- Miért?- döntötte oldalra a fejét.

- Valaki mást nézett ki magának.- néztem ködös tekintettel a folyadékot, miből meleg gőz áradt.

- Honnan tudod?

Taehyung

Hihetetlenül aranyos volt, ahogy elpirult mikor arról kérdezett, hogy tetszik-e nekem valaki. Fogalma sem volt róla, hogy pont ő az aki nekem tetszik.

- Fiú, lány?- könyököltem az asztalra.

- Fiú...- nézett félve a szemembe.

- Nincs ezzel semmi baj.- kacsintottam rá, mire szinte azonnal levette rólam a gyönyörű szemeit.

- Ne...neked?

- Nekem is egy fiú. Nem vagyok meleg, de szerintem az a fiú valami lélegzetelállító. Azonnal tudtam, hogy kell nekem, amint megláttam szegényt.- kuncogtam fel.

- Én is valahogy így voltam vele.

- Szerencsés lesz az a fiú, ha megszerzed magadnak.- kortyoltam bele a forró csokimba.

Egyszerűen imádtam az ízét. Ennél finomabb őszi/téli ital nincs a világon. A fejemben megfordult a kérdés, hogy vajon Jungkooknak is ugyan ilyen finom íze van-e. Neki is rend szerint mindig csoki illata van és el kell mondjam, hogy iszonyatosan vonzó az illata.

- Á.. max balszerencsés... Ilyen szívvel nem igen egyszerű az élet. Főleg nem annak aki szeret engem.

- Biztosra veszem, hogy az illetőnek a szíved és az a heg lesz a legkisebb gondja. Így is szép a tested, nem kell sosem takargatnod, mint az öltözőben. Senki nem fog érte cikizni. Ha meg igen azt összecsomagolom.

Bárcsak elmondhatnám neki, hogy mennyire tisztelem őt...

- Mennyire sikerült beilleszkedni?- érdeklődtem.

- Hát... Nem tudom. Te hogy látod?- húzta el a száját.

- Itt ülsz velem egy kávézóban. Ez nalam azt jelenti, hogy nekem tetszel.

Láttam ahogy arca még az eddiginél is vörösebben pompázik, s kerek semekkel néz rám. Tudtam, hogy átment neki amit közölni akartam vele, ezért csak felálltam az asztaltól, majd felvettem a kabátomat.

- Gyere, menjünk haza. Kihűlt az innivalónk és már kezd este lenni.

Persze nem hűlt ki az innivalónk és nem is kezdett este lenni, de sétálni akartam vele. Levettem a fogásról az övét is, majd felé nyújtottam.

- Jó.- állt fel végül ő is, majd kisétáltunk a kávézóból.

Hirtelen ötlettől kezdve, fogtam meg a puha kezét, majd húzni kezdtem egy irányba. Úgy éreztem, hogy ha nem kehet az enyém ez a fiú akkor beleőrülök.