Majdnem két hónap telt el mióta először és - eddig legalábbis - utoljára beszéltem Kim Taehyunggal. A mai nap teljesen feketébe öltözve jelent meg, teljesen elázva. Irigyeltem őt. Én sosem leszek annyira szexi még vizesen se, mint ő. Bárki rá nézett, úgy gondolta, hogy ez a fiú egy isten.

- Jó reggelt!- köszönt az ofőnek, aki csak fejet rázva nézte végig, ahogy a vizes cuccaival végigáztatja az egész termet.

- Most, hogy Taehyung is megjött, kezdjük el az órát.- csukta be a terem ajtót.- Szeretnék egy ültetést, mert pár gyerek nem tudja befogni a száját.- nézett Tae-re és Jiminre.

- Ugyan, tanárnő!- mosolygott, gondolataim fő témája.- Mi sosem beszélünk!

- Mars, Jungkook mellé!- mutatott a mellettem jobbra lévő üres helyre.

Szemeim kikerekedtek, s enyhe melegség futott végig a testemen, mikor egy hatalmas vigyorral átpakolta a cuccait, hozzám. Térdeink összeértek, így mégnagyobb zavarban éreztem magamat. Sosem éreztem még ilyet senki iránt sem, de el kell mondjam, hogy valamiért tetszett.

- Tudod mi a különbség tőled és a többi gyerek között ebben a teremben?- suttogta oda nekem.

- ...mi?- kérdeztem vonakodva.

- Az, hogy te már attól elpirultál, hogy a tanár azt monda, ide ülök.- kuncogott, halkan.

Szemtelennek és sértőnek találtam ezt a fajta megjelenését, ezért gyorsan elkezdtem gondolkozni azon, hogy én hogyan vágjak vissza neki.

- És te tudod mi a különbség közted és a többi közt?- mosolyodtam el én is.

- Na mi?- villantotta meg a fogait.

- Az, hogy te az első benyomásodat is elbasztad nálam.- kacsintottam rá, majd elfordultam az ablak felé.

Hallottam ahogy élesen veszi és fújja ki a levegőt. Ezek szerint kellő képpen nem tetszett neki amit mondtam. Nem igen szerettem hazudni, de sosem szerettem, ha valaki szemtelen velem.

Ahogy telt a nap, egyre jobban haza akartam érni és csak ülni az ágyamon a gitárral a kezemben és énekelni. Minden annyira unalmas az iskolában, hogy azt elmondani nem lehet. Éppen tesi órára készültünk. Mikor már mindenki kiment az öltözőből, megnyugvással telien vettem le a pólómat, magamról, ámde az idilli pillanatomat egy hangos csattanás zavarta meg.

- Jeon gyere már!- kiabált rám Taehyung.

Valószínűleg őt küldték, hogy menjek már, mert lassan húsz perce öltözök és javában megy az óra. Ámde szembesültem egy igen csak meglepődött szempárral. Ijedten takartam el a mellkasomat, mint egy hatalmas függőleges heg díszelgett.

- Tudod mit? Ráér. Csak...csak nyugodtan öltözz.- mosolygott bíztatóan, majd elindult az ajtó felé.

- Várj!- szóltam utána.- Nem is kérdezel semmit?- tettem fel, mikor visszapillantott rám.

- Nem az én dolgom és amúgy is. Nem volt jó az első benyomásom, nemde? Nincs semmi közöm hozzá sem hozzád.- mélyült el teljesen a hangja.- Falazok neked, de iparkodj!- lépett ki az ajtón.

Éééés... Elbasztam az egyetlen esélyemet is Taehyungnál.