- Szia, baby!- huppant le mellém ebédnél a szerelmem.

- Szia!- köszöntem vissza neki.

- Nem akarod megismerni a barátaimat? Ott ülnek!- mutatott a sarokban lévő asztalhoz, ahhol vagy tíz fiú vigyorogva nézett minket.

- Nem... Nem hiszem.- húztam a számat, a gondolat miatt, hogy az a csomó fiú bámuljon, miközben kajálni akarok.

- Miért?- döntötte oldalra a fejét, kerek szemekkel.

- Mert nekem nem szimpatikusak és nem hiszem azt, hogy annyira fontos személyek lennének az életemben.- vontam vállat, folytatva az étkezést.

- Nyuszim...- rakta a vállamra a fejét.- Fontos lenne nekem, édes.- puszilt a nyakamba.

- Tae!- szóltam rá, akaratosabban.- Nem szimpatikusak.- ráztam meg a fejemet.- Ha annyira meg akarnak ismerni ők jöjjenek hozzám, de én nem fejezem be miattuk a kajámat, és nem is állok fel innen.- dacoltam tovább.

- Hát oké.- állt fel, majd elsétált.

Alig telt el két perc, már meg is jelent mellettem egy csapat, nálam idősebb vagy velem egy idős srác, akik vigyorogva bámultak. Kicsit sem tetszett, hogy Tae ilyen gyerekekkel barátkozik, de még Jimin is ott csüngött a seggébben suliban mindig, így természetesen most is itt volt.

- Kookie, bemutatom neked, Jimint, Yoongit, Hoseokot, Jacksont, Bogumot, Baekhyunt és Kai-t.- mutatott végig a baráti körön.

- Szia! Hello! Szasz!- köszöntek, egy emberként.

- Hali.- erőltettem magamra egy mosolyt.

- Szóval, TaeTae most téged szemelt ki.- vigyorgott, Bogum az arcomba.

- Nem kiszemelt, hanem együtt vagyunk és szeret engem, ha jól tudom.- sandítottam, Tae felé.

- Így van.- helyeselt, délcegen a kedves, pasim.

- Szexeltetek már?- szólalt meg Jackson is.

- Hagyjátok már szegényt ebédelni!- csattant fel, Baekhyun.

- Szexeltetek?- kérdezte immár, Jimin, szinte paradicsomvörös fejjel, az idegtől.

- Nem szexeltünk, hanem szeretkeztünk.- karolt át, a párom.

Jimin gúnyosan horrkantott fel, a többiek meg csak vigyorogtak. Nagyon kezdett betellni a pohár és nagyon nem akartam itt lenni, ebben a társaságban.

- Aranyosak vagytok.- kacsintott rám, Baekhyun.

- Ne haragudjatok, de nekem mennem kell.- álltam fel, felkapva a táskámat és ott hagytam őket, se szó se beszéd.

Rosszul esett, ahogy a magánéletünkben akarnak kutakodni és az még jobban, hogy Tae mosolyogva fogsdta és szívta magába a haverjai hülyeségeit.

- Nyuszi! Várj!- fogta meg a karomat, Tae.- Valami rosszat mondtak? Vagy mi a baj?

- Semmi. Csak még házit kell írnom gyorsan a maradék tíz percben.- hazudtam, hogy ne bántsam meg.

- Á! Értem.- mosolygott, majd megfogta a derekamat és oda húzott magához egy csókra.

- Tae!- hallottam meg egy vékonyka hangot, ami nyilván Jimintől származott.

- Mi az?- vállt el tőlem, hogy a törpét kérdőre vonja.

- El jössz velem ma este bulizni?- illegette magát, kutyus szemekkel nézve Tae-re.

- Nem. Ma Kookie-nál alszok. Ugye, szívem?- karolta át a vállamat a párom.

- Aha.- mentem bele, az abszolút kamu dumába.

- Értem. Akkor ma hazakísérsz, ugye?

- Igen.- bólintott a szerelmem, mire Jimin mosolyogva elsétált.

- Nekem mennem kell.- halkultam el, majd otthagytam, faképnél, Taet.

Zavart Jimin és zavart az ahogyan viszonyult a pasimhoz. Úgy viselkedett vele, mintha szerelmes lenne belé. Bár mondjuk ki tudja...