Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

🔞🔞1️⃣5️⃣🔞🔞

A szünetben szinte minden percet együtt töltöttünk. Boldognak és felszabadultnak éreztem magamat, Taehyung mellett. Egészen addig, amíg nem kellett suliba menni.

Hétfő volt és Tae a házunk előtt várt, hogy a kocsiával vigyen suliba, ezért kicsit később kellett felkelnem, aminek hálát adtam, így valamennyire ki is tudtam magamat aludni valamennyire.

- Jó reggelt, Nyuszi.- karolt át, majd egy puszit hintett az arcomra, mikor beültem mellé a kocsiba.

- Szia!- vigyorogtam, mint a tejbetök.

- Mehetünk?

- Igen!- bólintottam.










Amint oda értünk a suliba, mindenki megnézett minket, ahogy kézenfogva sétáltunk végig a hosszú folyosón. Mivel Tae még mindig híres is volt, ezért még fényképeket is csináltak rólunk. Bevallom, picit jól esett, hogy figyelnek rám, de az a sok, megszánó, undorodó fej sok lánytól és pár fiútól, rosszul esett.

Az első óránk az osztályfőnöki volt, így egymás mellé vezettek tovább az útjaink.

- Mi a baj, Nyuszi?- bújt oda hozzám, a párom.

- Nagyon sokan, csúnyán néznek ránk.- húztam el a számat.

- Ez természetes. Vannak homofóbok és vannak olyan emberek, akiknek rajtad kívül tetszek és te is tetszel sok embernek.- kezdte el simogatni a combomat.

- Ne simogass.- suttogtam, olyan halkan, hogy csak ő hallja.

Kérésem ellenére, mégjobban elkezdett simogatni, méghozzá a belső combomat, már majdnem a férfiasságomat érintve. Hátra hajtva, becsukott szemmel kezdtem el élvezni azt amit velem csinált, hiszen még egyedül voltunk a teremben.

- Felizgultál, Nyuszim?- simított a délebb tájékomra, mire én felsóhajtottam.- Még nincs itt senki. Ha gondolod segíthetek rajtad egy gyors öt perccel.- kacsintott rám.

- És, ha valaki benyit?- kezdtem el aggódni, egyből.

Tae csak felállt, oda ment a nagy szekrényhez ami a terem másik oldalán volt, kicsit turkált benne, majd előkapott egy kulcsot. Tátott szájjal néztem, ahogy a kilincsbe dugja a kulcsot, és elforgatja jobbra, így magunkra zárva az ajtót. Visszasétált hozzám, az asztalt pedig annyira eltolta, hogy le tudjon elém térdelni. Készségesen kezdte el kiszabadítani a "Kicsi Kookie-t", minek az lett a következménye, hogy alig telt el egy másodperc, s pislogni se tudtam, amint meglátta, hogy már nem borít ruha darab, egészen a torkáig bekapott. Hangosan nyögtem fel az érzésre, hiszen valami mennyei volt, ahogy szájával körbefogott, nyelvével pedig simogatott. Muszáj voltam a hajába kapni, hiszen félő volt, hogy hátraesek, annyira intenzív és jó volt az érzés. Teljesen elvette az eszemet, ahogy masszírozott a szájával, szinte könyörtelenül kényeztetve engem. Egyre hangosabban nyögtem, hiszen az érzés is intenzívebb  volt. Egészen addig, szinte lehetetlennek tűnő sebességgel szopott, amíg egy sikítással a szájába nem élveztem. A csillagok csak úgy repkedtek a szemem előtt, s én teljes extázisban voltam. Az ajkaival, még egyszer, kétszer puszit hintett a kielégült tagomra, de én csak remegtem, mint a nyárfalevél az orgazmus utóhatásától.

- Tetszett?- kérdezte, miközben visszabújtatott a nadrágomba.

- Az nem kifejezés.- lihegtem.

- Be kéne engednem a gyerekeket...- gondolkodott el.

- Várj!- kerekedtek ki a szemeim, mikor realizaltam a történteket.- Az egész suli hallotta ahogy én itt nyögtem neked?!- kúszott egy oktávval feljebb a hangom.

- Hangszigeteltek a falak, Nyuszim.- kezdett el nevetni.- Semmit nem hallottak.- nyitotta ki, az ajtót, majd szinte villám sebességgel dugta vissza a kulcsot, onnan, ahonnan elvette.

- Akkor.... jó.- nyugodtam meg, majd mosolyogva néztem rá.

Valamiért úgy éreztem, hogy Taehyung az elkövetkező életemben teljesen be fpg vadítani... És nem fogok tudni menekülni előle.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro