Szilveszter...

“Tetszek annyira, hogy szilveszterkor én nevemet sikítsd?„

Itt ülök Taehyunggal egy bárban, iszogatok, nevetgélek és valamiért úgy érzem, hogy már nem is vagyok beteg. Mintha a szívproblémák elszálltak volna.

- És most kettő fiatal, szexi pasi következik! Gyertek fel srácok!

- Gyere!- pattant fel mellőlem hirtelen, Taehyung.

- Tessék?- lepődtem meg.- Te beneveztél minket?- tátottam el a számat.

- Csak gyere, baby.- fogta meg a kezemet, s felrántva engem a helyemről, vonszolt fel a színpadra.

- De...de...de mit éneklünk?- kezdett el keletkezni egy gombóc a torkomban.

Mire Tae válaszolni tudott volna, elkezdődött a zene. Úgy csapott belém a felismerés, mint még semmi másba. Ez a kedvenc zeném volt.

- We were so beautiful, we were so tragic, no other magic could ever compare.

A hangja pont olyan finoman csengett, mint amilyen ő is az volt.

- I lost myself, seventeen then you came, found me, no other magic could ever compare.- folytattam a szöveget, mosolyogva.

Nevetgélve jártuk az utcát, egymás kezét fogva, szerelmes szavakkal illetve a másikat. Számát sem tudom annak, hogy hány pohár tequila-t gurítottam le, de igazán jól éreztem magamat. Sosem volt még ilyen szilveszterem és sosem adatott meg az, hogy a szerelmemmel töltöm.

- És amikor...- nyitottunk be a házba, de azonnal Taehyunga fagyott a szó mikor meglátta az apámat, szinte fortyogva bámulva minket.

- Apa?

- Fiam.- állt fel.- Úgy gondolom, hogy elmúlt tíz óra. Merre voltál?- sétált oda hozzánk.

- Iszogattunk.- válaszolta meg helyettem Taehyung, de ez apának egyáltalán nem tetszett.

- Nem hozzád beszéltem!- csitította el.- Tudod jól, hogy nem ihatsz!- emelte fel a hangját, mire én szorosabban kezdtem el fogni a párom kezét, és ezt ő is észrevette.- Miért fogod a kezét?- emelte fel a szemöldökét.

- Izé...

Igazán el akartam neki mondani, de belül tudtam, hogy nem tetszene neki és megvetne érte.

- Féltettem, hogy elesik és valami baja lesz.- szólalt meg helyettem Taehyung.- Nagyon jegesek az utak.

- Értem. Akkor talán el is engedhetnéd a fiamat, hiszen nem vagytok már az utcán!- förmedt Tae-re, megint.

- Drágám!- szaladt le anya a lépcsőn.- Ne kiabálj!- szidta le, apát.- Gyerekek, menjetek fel, fürödjetek meg és pihenjetek le.- küldött el minket.

Nagyon hálás vagyok anyának. Megmentett minket apának a hatalmas haragjától. Sietősen igyekeztünk fel a szobámba, ahol szinte azonnal ledöntött Tae az ágyamon és felém ágaskodott.

- Nem mondtad el nekik, hogy együtt vagyunk?- csókolt hirtelen a nyamaba, mire én felsóhajtottam.

- Csak apának nem... Anya pedig... Szerintem tudja. Tud mindent.- válaszoltam.

- Igazán?- kezdte el simogatni a belső combomat.

- Mit csinálsz?- suttogtam, teljes extázisba esve.

- Megmondtam. A nevemet fogod ma este sikítani.

És végül igaza lett.