Végül csak megvettem azt az isten verte nyulat... Olyan boldogan vittem át az iskola első napja után, mint még senki más a földön. Jung Kook lett a legjobb barátom. Persze Jimin és Yoongi már elkezdtek cukkolni, hogy pedofilnak csaptam fel, és ehhez hasonló finom dolgokkal illettek.

Jung Kook szinte azonnal a nyakamba ugrott mikor meglátott vetkőzni az előszobájukban. Voltaképpen egy partit szerveztek neki a szülei, ahová elhívták Jung Kook összes barátját és a szüleiket. Felkaptam a kicsi nyuszit, majd odasétáltam vele az apjához, aki a konyhában itta a sprite-ját.

- Jó napot!

- Szia, Taehyung!- fogott kezet velem Mr. Jeon.- Nana a kertben van pár barátnőjével. Azt Kookienak hoztad?- mutatott az ajándék táskámra, mire én bólintottam egyet.

- Ajándék!- derült fel a kisebbik.- Kibonthatom?- nézett rám, azokkal a gyönyörű, sötétbarna, kerekded szemeivel, mikben én a világot véltem felfedezni.

- Majd ha eljön az ideje.- válaszoltam neki.

- Az mikor van?

- Nem tudom. Majd kiderül.- vontam meg a vállamat.

- Ha gondolod Taehyung játszhat veletek. Persze csak ha nem baj!

- Ugyan!

- Tata!- ölelte át a nyakamat a kicsi.

A gyerekek örültek nekem. Én voltam a bohóc aki szórakoztatta őket amíg meg nem jött Kookie epres, banános tortája amin Bing nyuszi díszelgett mázként a tetején. Annyira boldog volt, hogy szinte fülig ért a szám, bármikor megláttam ahogyan előjön az édes, szeretnivaló mosolya.

•••

Hazaérve elégedetten feküdtem le az ágyamba, arra gondolva, hogy ennél jobb napom aligha volt még. Fényt hozott az életembe Jung Kook.

Ugyan akkor bűntudatom is volt. Miért egy négy éves? Miért nem egy korombeli lányt találtam akiben mind ezeket megtaláltam volna? Szó sem eshetett akkor még szerelemről, viszont egészen mást éreztem Jung Kook felé, mint bárki iránt.

Erősnek éreztem magamat mellette, boldoggá tehettem, olyan odaadással fordult felém mindig, mint senki más ezem a földön. Minden elköszönésnél nyomott egy puszit az orcámra, szorosan ölelt, nem akarva a számomra is fájdalmas távozást, holott mind a ketten tudtuk, hogy másnap újra elmegyek hozzájuk, újra megnézem vele a kedvenc meséit, banános tejet iszok vele és elérem, hogy a világ legboldogabb kisfiúja legyen.

Ha idősebb lenne... Talán egy tíz évvel. Annyira egyszerűbb lett volna minden. Nem kellett volna véka alá rejtenem ezernyi érzelmet amit táplálni kezdtem iránta és nem gondoltam volna azt, hogy ez rendben van.

Mosolyogva aludtam el, álmaimban pedig a korom beli Jung Kook-ot szerettem teljes szívemből.

Bárcsak az álmaimban maradtál volna, kicsi Kookom...