Két hete dolgoztam Jeonéknál és kezdtem kiismerni Jung Kook minden szokását. Mikor kell eteni, mikor lesz álmos és még azt tudtam mik a kedvenc meséi. Éppen most is egyet nézett, míg én az ablak mellett szívtam az utolsó szál cigimet erre a hétre, ugyanis vasárnap este hét óra volt. A szülei nyolckor jönnek, viszont addig még ágyba is kell raknom.

- Tata!- visított fel, én pedig, mint akit kergetnek, úgy rohantam hozzá.

- Mi az? Mi történt?- lihegtem, ő pedig a TV-re mutatott.

- Akarok Bing nyuszit!

A szemeim kétszeresükre nőttek. Egy ilyen kis semmiségért képes volt rám hozni a frászt. Mérges voltam rá. Még nem volt ilyen alkalom, ő pedig magában biztosan jót szórakozott rajtam. 18 évesen még korai lett volna magas vérnyomás miatt elpatkolni, ezért inkább lenyugodtam és leültem mellé a padlóra, amiken párnák voltak, hogy kényelmes legyen neki.

- Ki ez a Bing nyuszi?

- ZSUPP!- nevette el magát és az ölembe ugrott.

Az ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódtak ahogy láttam a vidámságát. A derekánál fogva tartottam, ő pedig mosolyogva ölelte át a nyakam, majd egy apró, meleg puszit hintett az arcomra. A szívem hirtelen kihagyott egy ütemet, a lélegzetem pedig teljesen megállt.

Megdermedtem.

Még sosem éreztem olyas fajta borzongást, jóleső érzés, mint akkor.

- Tata?

- Igen?- rázott vissza a valóságba.

- Álmosz vagyokk.- ásított fel, s a nyakamba bújva kezdett el pihegni.

Lassan emelkedtem fel vele, figyelve, hogy ne essen ki a karjaim közül.

•••

Hazaérve elővettem a telefonomat és keresni kezdtem az interneten Bing nyuszis játék plüssöket. Jung Kook szülinapja szeptember elsején van, ezért volt még időm, viszont ki tudja mikor lesz még pénzem.

Hagyhattam volna, hogy a szülei vegyék meg neki azt a figurát, viszont én akartam neki megszerezni ezt az örömet és szinte biztos voltam benne, hogy az a fekete szőrű, piros ruhás nyuszi fogja a legboldogabbá tenni őt.

- Bátyuuus!- szaladt be a szobámba Eunji, és leült az ágyamra.

- Mondjad.- kerestem tovább.

- Holnap nem megyünk el Jung Kookkal valahová? Szerinted megengedik a szülei?

- Persze, hogy nem! Jung Kook három éves. Mit hiszel, hova vihetsz el egy három éves kisgyereket?

- A játszóra.- csapott a homlokára.

- Akkor sem hiszem.- ráztam meg a fejemet.

- Kár! Pedig olyan imádnivaló!- nyávogott, miközben összeszűkítette a szemeit vigyorogva.

- Ja.- biccentettem.

- Mit nézel?- hajolt fölém.- Beszarás! Bing nyuszi?- kezdett el vihogni.

- Kussolj már! Jung Kooknak lesz!- csaptan meg a homlokát.

- Illik hozzá.- ült vissza a helyére.

- Hm.- bólintottam.

Szerintem megunta a rövid válaszaimat, ezért otthagyott engem, teljesen kétségbe esve, ugyanis iszonyatosan drágák voltak a plüssök. Csak a fejemet tudtam fogni és elszégyelni magamat, hogy nincsen több ezer vonom most venni neki ilyen játékot.

Végülis én csak a szomszéd srác voltam.

Csak egy szomszéd, ugye?