Idővel elkezdtem vezetni a saját kávézómat ahol elő zene és egy hatalmas tornác volt. Jung Kook minden reggel bejött egy kávéért, ugyanis tizennégy éves lett szeptemberben. Ez az utolsó éve  az általános iskolájában. November végét jártuk, mikor iskola után is betévedt hozzám.

- Szia!- ült le a pult mögé, szembe velem.

- Szia, Nyuszi.- hajoltam át, majd egy puszit nyomtam az arcára.

Szinte észre sem vettem, de hozott magával még két srácot és egy lányt is.

- Ők a barátaid?- mosolyogtam a többiekre.

- Igen. Namjoon, Jin és Jieun.- mutatott végig a hármon.

- Sziasztok, én Taehyung vagyok! Kértek valamit inni?

- Én egy colát kérek szépen!- mondta Namjoon.

- Én egy forrócsokit!- szólalt meg a kisasszony is.

- Én és Jin egy latte machiatót.- szólt a nyuszim.

- Azonnal.- kacsintottam rájuk.

Jó volt végre találkozni a barátaival. Biztosra vettem, hogy sokat jelenthetnek Kookienak ha elhozta hozzám őket.

Miután kiraktam hozzájuk az italokat, hevesen kezdtek el beszélgetni valamilyem sulis dologról. Jobbnak találtam nem zaklatni őket, ezért csinálni kezdtem a saját kis dolgomat.

•••

Körülbelül egy óra elteltével Kookie odajött hozzám, egyenesen a pult mögé, majd átölelte a derekamat hátulról. Meglepődve néztem hátra, de ő szinte eltakarta az arcát az én ingemben.

- Baj van?- fordultam meg.

- Nem csak... Felkeresett minket egy kiadó. Azt akarják, hogy náluk dolgozzak énekesként.

- De hát ez nagyszerű!- emeltem fel a fejét.

- Nem, mert ha én híres leszek, nem fogok tudni találkozni veled, sem inni a finom kávédból, Tata.- könnyesedett be a szeme.

- Ugyan már! Emlékszel mit ígértem? Mindig veled leszek, Nyuszi.- mosolyogtam rá.

Miközben próbáltam vigasztalni, láttam, hogy a barátai már elmentek, de ő még velem maradt egy kicsit. Örültem, hogy Jung Kook sikeres lett és végre felfigyeltek rá.

- De...- kezdett volna bele.

- Nincs de! Majd meglátogatlak és mesélhetsz nekem egy csomó dolgot.- simogattam meg az arcát.

- Annyira hiányozni fogsz.- suttogta.

- Te is nekem.- vontam mély, szoros ölelésbe.

A szívem is megfájdult, hiszen én is tudtam, hogy ez mivel fog járni. Egy ideig még így maradtunk, majd kissé eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Sose felejts el.

- Hogy tudnálak?- sírt fel.

Megfogtam a kezét, összekulcsoltam az ujjainkat, s bevezettem az irodámba. Finoman toltam neki a falnak, majd apró csókot leheltem a szájára.

- Szeretlek, Kookiem.- suttogtam ajkaira.

- Tae?- nézett mélyen a szemeimbe.

- Igen?

- Ha sikeres leszek... Ha... Ha van rá egy mód. Kérlek, találkozz velem. Kérlek légy ott velem.

- Megígérem, hogy ott leszek.- bólintottam.

- Szeretlek.

Ígéretek... De mit értek?