A lelkesedésem az első napon se hagyott alább. Miután megérkeztünk,megmutatták a központot és bemutattak minket a többi vendégnek. Kárörvendve vettem tudomásul,hogy a többi vendég mind öregebb "anyámnál". Persze a maga 28 évével apámnál is fiatalabb 19 évvel. Miután Ivy kisasszony és a segédei a kezelésre vezették a többieket,nekiálltam felfedezni a helyet. Sok folyosón és ajtón keresztül mentem,mire találtam egy kertet. Bámulva néztem körbe és alig tudtam elhinni,hogy mennyi minden van itt. Az egész hely egy dzsungelre hasonlított: egzotikus virágok nőttek a fák alatt,madarak repkedtek a fák között. Volt ott mindenféle madár a kolibritól kezdve a papagájig. Utam során eljutottam az erdő közepén lévő kis tisztásra. Szobrok vették körbe, fából faragott emberi alakok. Egyiket-másikat fel is ismertem. Apám munkatársai voltak,vagy magasabb rendű politikusok. Az erdő szélén egy labort találtam. Óvatosan bementem és olyat láttam,hogy nem hittem a szememnek: egy példány egy állítólag kihalt rózsából. Öt éve kihaltnak nyilvánították, amikor apám és Harvey Dent felépítette Gotham második "biztonságos" börtönét. Azonnal megörültem a lehetőségnek és előkapva vázlat füzetem neki álltam lerajzolni. A rajzolásba teljesen belefeledkeztem, csak arra riadtam fel, hogy mögöttem egy hölgy felkiált 

- Ne bántsd azt a virágot! 
Hátra fordultam és Ivy kisasszonyt pillantottam meg, aki már elindult felém. 

- Elnézést én nem akartam... - kezdtem dadogni,  mint mindig ha rajtakapnak rajzolás közben - Csak leakartam rajzolni 
Odalépett mellém és a virágot bezárta egy szekrénybe. 

- Lerajzolni? Akkor had lássam azt a rajzot 

Megszeppenve odanyújtottam neki a füzetem. Ő pár percig még haragosan bámulta, majd elmosolyodott és visszaadta 

- Nagyon szép lett. Szereted a növényeket? 

- Igen hölgyem - dadogtam még enyhén 

- Ugyan, hívj Ivynak. Úgy érzem te sokkal tehetségesebb vagy, mint elsőre látszik...

Aznap este még sokat beszélgettünk a növényekről. Kiderült, hogy régen kémikus volt egy sminkes cégnél. megmutatta az akkori munkáit és körbekalauzolt a kertben. Pár óra múlva "anyám" jött dühösen a medence felől. 

- Elnézést de hogy- hogy nem szolgálnak fel koktélt a medencében? - nyávogott a tipikus "gazdag-vagyok-szóval-vigyázz-mit-felelsz" hangján. 

Ivy alig észrevehetően megforgatta a szemét, majd felvette bájos mosolyát. 

- Mindjárt megoldom hölgyem. - mondta és elment a medencék irányába. 

Pislogás nélkül meredtem "anyámra" és reméltem, hogy felfogja a csöppnyi agyával hogy most tette tönkre a napomat. Ehelyett, csak végig nézett rajtam és rögtön a kifogást kereste. 

- Kislányom, mondtam hogy a zöld szoknyádat vedd fel! Egy hölgynek nem illik nadrágban mutatkoznia! Ráadásul már megint tollas a kezed, hányszor mondjam hogy ne rajzolgass mindenféle növényt!? Mars a szobába és öltözz át, a vacsoránál már normális ruhába és megmosdva akarlak látni! 

Megforgattam a szemem és felmentem a szobámba. Szerencsére nem kellett egy szobán osztoznom az utcasarkról szalasztott mostohámmal, ezért azt csinálhattam amit csak akartam. Ledobtam a ruháim az ágyra és elmentem lezuhanyozni. Miután a zuhanyzással végeztem, visszamentem az ágyamhoz, ahol a ruháim között egy kis üzenet volt:
"Találkozunk a vacsora után a növényeknél"
Aláírás nem volt, de sejtettem ki üzent. Legalábbis reméltem, hogy Ivy volt. Felöltöztem és leszaladtam az ebédlő terembe. "Anyám" már ott volt, épp egy pincérrel kiabált, hogy miért nincs virág az ő asztalán. A többi vendég már rég elkezdte a vacsorát, csak ő problémázott ilyen kis apróságokon. Elosontam mellette és elemeltem pár sült krumplit a tányérról, majd egy egész szelet tortát is megettem. A vacsora végeztével kilopóztam az üvegházba. Ahogy sejtettem, Ivy várt. Épp a növényeit locsolgatta, amikor beléptem.
- Oh, szervusz. Látom megkaptad az üzenetem. - köszöntött és tovább végezte a dolgát.
- Igen, de miért hívtál ide?
Megpróbáltam nagyon komolynak és felelősségteljesnek hangzani, de a hangom kicsit remegett.
- Csak segítséget szeretnék kérni tőled. Segítesz?
- Hàt.... valószínűleg, ha elmondanád miben az sokat segítene a döntésben...
- Oh, persze sajnálom. Csak olyan izgatott vagyok, még sosem csináltam ilyet.... szóval lennél a tanítványom?
Mivel kicsit értetlenül nézhettem rá, ezért gyorsan magyarázásba fogott.
- Ugye én eredetileg egy kémikus vagyok, de nagyon szeretem a növényeket. Mivel te is szereted a növényeket, szereted gondozni őket, lerajzolni őket és szeretsz róluk tanulni, ezért úgy gondoltam én tanítanálak. Remek ötlet, igaz?
Bólogattam, mert még mindig nem tudtam elhinni, hogy nem álmodok. Próba képpen a karomba csíptem és ugrottam egyet a fájdalomtól.
- Szóval nem álmodok - állapítottam meg magamban, majd suttogva megszólaltam - Biztos vagy benne, hogy megfelelő tanítvány lennék neked?
Ivy enyhén megforgatta a szemét és elkomolyodott a tekintete.
- Ha nem akarsz a tanítványom lenni, akkor megértem. De ez egy soha vissza nem térő alkalom.
Pár percig némán meredtem magam elé, átgondoltam a dolgokat majd megfontoltan szólaltam meg.
- Én benne vagyok, de a mostohám nem fogja engedni.
- A mostohádat majd én elintézem.
- Rendben - kinyújtotta a kezét és belecsaptam.
- Holnap megbeszéljük bővebben - mosolygott.
Elmentem aludni. Alig várom a holnapot, talán még sem lesz olyan borzasztó itt.