Otthagytam a garázsban a fiúkat és felmentem a konyhába, hogy süssek valami kis egyszerű sütit. Előszedtem a szekrényből és a hűtőből a hozzávalókat, de a hiányzó alapanyagokért a folyósó bal oldalán lévő spájzba kellett mennem. Levetten a polcról lisztet meg egy doboz tojást is aztán dudorászva visszaindultam a konyhába. Magával ragadott a szám a fejemből. Leraktam a hozzávalókat a pultra és próbáltam felidézni a szöveget. Hogy is volt a refrén? Elkezdtem dúdolni aztán beugrott, így muszáj voltam magamból kiadni, hisz annyira tetszett.
-'Cause I’ve got a jet black heart
And there’s a hurricane underneath it
Trying to keep us apart
I write with a poison pen
But these chemicals moving between us
Are the reason to start again
Talán ez volt életem egyik legnagyobb hibája. Hogy miért?
Háttal voltam, így nem is vehettem volna észre. Csak a megjegyzett szöveg éneklése után köszörülte meg a torkát. Hogy ki?

Pontosan ő. Calum Thomas Hood. Francba.
Letettem mindent ami a kezemben volt és félve, de felé fordultam.

-Igazán szép kis előadás volt-nevetett jóízűen, oh ha tudnátok, hogy mennyire kedvem támadt letörölni azt a vigyort a képéről, a helyes képéről.
-Mi is volt ez Benson?-tekintetét az enyémbe fúrta és nem engedte szemeimet a rabságból amiben tartott az öveivel-Nem ismerem ezt a számot, mi ez?-eljátszotta, hogy nem ismeri, istenem de gyerekes vagy Hood. Jár az oscar de komolyan.

-Nem tudom-pillantottam el. Zavarba voltam? De még mennyire. Előtte énekeltem, az ő számukat, ez elég kínos. A hangomról nem is beszélve hisz az borzasztó. Visszafordultam és folytattam a tészta összeállítását, jobbat nemtudtam hirtelen kitalálni. Azthittem elhagyta a konyhát mivel nem szólt hozzám, én se hozzá és nem is adta semmi jelét annak, hogy meg itt van.
Aztán hirtelen megugrottam ugyanis hátulról két kezét csípőmre helyezte és éreztem a felsőtestét a hátam mögött. Őszintén a frászt hozta rám és ezerrek vert a szívem. Nem szóltam egy szót se, csak lehunytam a szemeim, hátha eltűnik, de nem. Eltűrte a hajam es a fülemhez hajolt.
Éreztem forró lélegzetét a nyakamon. Megrebegtek a csukott pilláim. Majd megcsókolta a nyakam.
-Nem kell szégyenlősködnöd Benson. Ezt a számot én írtam-az ütő is megállt bennem-bárhol felismerem-nevette el magát.

Ez nagyon nem vicces.

-Calum kibebaszott Hood a szívbajt hoztad rám!-fordultam felé és már szinte kiabáltam.
-Mégis élvezted, valld be-kacsintott rám.
-Hagyj békén! Megkell csinálnom a muffint-majd visszafordultam a dolgomhoz.
-Igazából csak annyit akartam, hogy ha én azt mondom, hogy nem jöhetsz velünk, akkor te ne ellenkezz nekem.

-Én meg csak annyit akarok, kedves Calum, hogy amint mondtam, nem mondhatod meg hova mehetek és hova nem. Este veletek megyek, mert a fiúk elhívtak. Nyugodj meg nem kell istápolnod megleszek nélküled is-ezzel lezárva a témát visszafordultam a sütit folytatni.
-Na azt megnézem-nevetett Calum majd végre elhagyta a konyhát.