Reggel a napsugarak keltettek. Régen nem aludtam már ilyen jót, mint most Calummal. Kinyitva a szemeim egy alvó angyallal tálalom magam szemben. Ja nem, ez csak Cal.

Olyan békés, a ráncai kivannak simulva, fiatalabbnak tűnik. Egyik kezével meg mindig magához szorít, a másik pedig a fejem alatt pihen. Lábaink összevissza egymáséba gabalyodva. Csak nézem a tökéletes arcát. Telt ajkai irigylésre méltóak, a nagy krumpli orra nevetésre késztet ugyanakkor imádnivaló, a szemei...a szemei még így csukva is csodásak, tudom, hogy ha nyitva lennének elvesznék bennük. Édesen szuszog és néha hosszú, de még milyen hosszú szempillái megremegnek.

-Ilyen szép vagyok Benson?-mormogja reggeli mély hangján, csukott szemmel Calum.

-Már egy 10perce csak engem bámulsz-nevet fel.

Azonnal felülök, francba. Kínos. A mostoha tesóm HALÓ! Észhez kéne térnem. Nagy hévvel felállok és készülök átvágtatni a gardróbomba, mielőtt eldurvulna a helyzet, de az ágyam előtt lecövekelek. Mi a frász történik? Mintha a szívem és az agyam csatázna egymással. Az eszem azt súgja minél hamarabb tűnjek el ebből az átkozott szituból, viszont a szívem mélyen visszabújnék Cal mellé az ágyba és egésznap csak néznem és hallgatnám ahogy beszél, figyelném ahogy a szavakat ejti, vele lennék.

Jézusom mi ütött belém.

A nagy gondolat niagarámat megzavarta Calum, ugyanis egyik pillanatról a másikra előttem termett.
-Rejtegetni próbálod a nyilvánvalót-néz mélyen a szemembe, megingatja a fejét, majd elhagyja a szobámat. Ismét hiányzik a jelenléte, a tudat, hogy velem van.

De miért?

Rejtegetem a nyilvánvalót?

Ezt mégis, hogy értsem?

Nem! Nem szeretem, csak helyesnek tartom, az nem ugyanaz. Nem szerethetem, egyszerűen nem,nem,nem és nem.
Az órára pillantva látom, hogy fél 8 van így arra a döntésre jutok, hogy ki kell szellőztetnem a fejem, és át kell gondolnom a Calummal való kapcsolatom. Előszedtem egy fekete  cica nadrágot és egy fekete sport melltartót amiket gyorsan felkaptam, majd még felvettem egy szürke pulcsit is, nehogy megfagyjak, ha esetleg lengébben öltöztem a kelleténél, lófarokba kötöttem a hajam és már robogtam is le a lépcsőn. Lent felkaptam a futó cipőm bedugtam a fülesem és már indultam is. Egy közeli parkot véltem alkalmasnak az életem átgondolására. Leültem egy padra és a zene volt csak velem és a magány. A park üres volt, ahogy énis. Mi történt velem? Alig pár napja vagyok itt, de máris rengeteg minden történt, vagyis nem, Calum, Calum történt. Miért ilyen...tökéletes? Miért tudott ilyen hamar behálózni, alig ismerjük egymást, mégis... mintha ezer éves lenne az ismeretségünk. A közelében lenni jó, melegséggel tölt el. Vonz magához folyamatosan. Fogalmam sincs miért, amikor sokszor bunkó velem, de még ezt is szeretem benne. Nem, nem ismerek be olyasmit ami nem igaz. Nem szeretem. Ő se szeret, így van rendjén.

A szívemen a szikladarabok megmaradtak, abszolút nem könnyebbültem meg, sőt szarabb a helyzet. Felálltam a padról és hazafelé vettem az irányt. Annyiban maradtam magammal, (azt dumáltam meg a lelkemmelxd) hogy sodródom az árral, pár nap semmit sem jelent, meglátom mit hoz a jövő, meglátom Calum hogyan viszonyul hozzám, addig kár kattognom, nem éri meg ezen stresszelni, viszont oda kell figyelnem. Nem engedhetem ennyire közel, ezeket az együttalvós, közelkerülős dolgokat el kell kerülnöm. Nem eshetek bele a csapdájába, hogy kihasználjon és eldobjon. Nem bírnék ki még egy veszteséget, egy ideig biztos nem.

Időközben hazaértem. Beérve a bejáratin levettem a cipőm és lehúztam a pulcsim cipzárját. Calum jelent meg az előszobában egy melegítőben, kócosan egy bögre kávéval a kezében. Kómásan bámult rám.

-Hol voltál?-szegezi nekem a kérdést.
-Neked is szia Hood-rá se nézve kikerülném és mennék a konyhába valami reggeliért kutatva, de elkapja a karom.
-Azthiszem ma már találkoztunk, és kérdeztem valamit-a szemei villámokat szórnak, ideges. De mi a francért?
-Futottam-vetettem oda neki, majd besétáltam a konyhába. A pulton egy bögre kávé várt. Nekem is csinált? Wow. Kinyitottam a hűtőt és elővettem a tejet és pár gyümölcsöt. Nekiláttam a zabkásámnak és közben kortyolgattam a kávémat amit ő csinált nekem úgy, ahogy szeretem. A zabkásámat lapátoltam és az instát pörgettem amikor Calum megjelent az ajtóban még mindig csak egy melegítőben és az ajtófélfának támaszkodva vizslatott.

-Köszönöm a kávét-néztem rá hálásan.

-Legközelebb szólj ha elmész-a földet bámulja, majd rámpillant-légyszíves.

-Rendben-bolintok ezzel nyomatékosítva, hogy megértettem.

-Sok szemétláda mászkál errefelé, nem akarom, hogy bajod essen-halkan beszél mégis határozottan.

-Tudok magamra vigyázni-kicsit fáj, hogy ennyire alábecsül.
-Nem, nem tudsz, Bo ez nem olyan, hogy visszaszólsz és lekopnak. Bánthatnak téged-valami gyötri, ideges és lehangolt egyszerre, felzaklatta a téma. Most úgy átölelném, de nem tehetem.

Leült velem szembe a pulthoz és megvárta míg elfogyasztom a reggelim. Felvázolta, hogy hamarosan átjönnek a srácok és lent lesznek majd a garázsban, ha esetleg szükségem lenne rá akkor lent tálalom.

Ohh ha tudnád, hogy legszívesebben csak veled töltenem az időm kedves Calum. De ezt nem tudja meg, mert magamnak sem fogom soha beismerni az érzéseim vele kapcsolatban, nem hogy neki.

Mi lenne?

Kiröhögne, elküldene a picsába, kiposztolná vagy csak egyszerűen hülyének nézne. Kár játszadozni a gondolattal úgyse lesz semmi. Érettségi után elmegyek egyetemre és többé nem találkozunk, talán soha.

El tettem a tányérom a mosogató gépbe és magára hagyva Calt felmentem a szobámba. Ledobtam magamról a vizes futó ruhákat és beálltam a jóleső zuhany alá. Lemosta rólam a vízsugár egy időre a problémáimat. Hajat mostam és megfürödtem, majd felöltöztem és az ágyamra dobtam magam egy kis zenével és olvasni valóval. Teljesen elmerültem a sztoriban, de szólított a gyomrom szó szerint egy hatalmas korgással jelezte ürességét. Hamar elment az idő, már ebédelni kéne, ezért feltápászkodtam és lecammogtam a konyhába valami ehetőt kutatni. Karen csak este fog hazaérni, reggel 5-re ment dolgozni, így Calummal egésznap kettesben leszünk, na meg a fiúk, akik már szerintem lent vannak. Bekaptam pár falatot és a fiúk megkukkantása bizonyult az egyetlen értelmes programnak, így lementem a garázsba. Ash a dobok mögött ült és nagy lendülettel püfölte őket Calum kezei közt egy basszúsgitárt véltem felfedezni, csakúgy, mint Michael és Luke mancsaiban is emellett mindenkinek volt a pofikája előtt egy mikrofon is. Kábelek és erősítők mindenfelé na meg néhány poszter a falakon, pár puff, fotel és egy kanapé. Először csak az ajtóból lestem őket, csodásak. Ezek saját számok lehetnek, ebben biztos vagyok, sehol nem hallottam még őket. A hangszerek teljes harmóniában hangzanak, és mindegyikőjük hangja szuper. Calum hangja... egyszerűen csodálatos olyan kellemes és bizsergést okozó, jó értelemben. Amikor végeztek a dallal beljebb merészkedtem a látókörükbe ugyanis eddig nem látták, hogy itt vagyok, megbújtam egy erősítő mögött.
-Ohhhh helló szeplány!-üvölt fel Michael és kitárt karokkal közeledik félém. O-o Mikey szeretet roham veszély. Késő. Elkezdte belőlem a szuszt is kinyomni. Levegőt nem kaptam és már szinte éreztem, hogy kezd lilulni az arcom. Szerencsére meg lettem mentve.
-Mikey összetöröd és megfojtod egyszerre azt a csepp csajt haver-nevet fel Ash mire Michael szabályosan eldobott, köszi.
Köhögtem egy sort amin jót nevettek a fiúk, majd kinyögtem nagynehezen egy sziasztokot.
Leültünk a kanapéra és a fotelekbe és beszélgettünk mindenféléről majd Luke felemfordult.
-Bo este lesz egy haverunknál egy oltári nagy buli, elkéne jönnöd-meséli a szöszi-mind ott leszünk-kacsint, Calum nem is szólt. Miért szólt volna?
Felkapta mindenki a fejét a beszélgetésünkre, mivel elkülönültünk a többiektől.
-Mit susmusoltok?-szegezi nekünk a kérdést Cal.
-Csak mondtam Bo-nak, hogy elkéne jönnie velünk este Chadékhez.
-Ó ez király ötlet támogatom-ujjong Mikey-megnéznélek részegen csajszi-tapsikol és nevet, mint egy gyerek komolyan.
-Szerintem is jöhetnél-támogatja Ash is az ötletet.
Calum maga elé bámul és látszik, hogy nagyon gondolkozik valamin. Mindenki figyeli, mert ő az egyetlen aki még nem kommentálta a szitut. Kicsit félek mit fog mondani.
-Bo itthon marad, nem jöhet-ez eléggé meglepett, ezt nem gondolhatja komolyan.
-Ott leszek-fordulok a többiek felé mire mindegyikőjük arca kivirul Mikey pedig még a levegőbe is boxol örömében.
-Azt mondtam, hogy itthon maradsz, nem jössz te sehova-ingerülten beszél velem, amit nagyon utálok, mint ahogy azt is ha parancsolgatnak nekem.
-Azt csinálok amit akarok, nem szabhatod meg mit tehetek és mit nem, fogadd el, hogy van amit nem te irányítasz. Elemegyek ha tetszik ha nem-Calumon látszik, hogy megleptem azzal, hogy a sarkamra álltam. Semmi kedvem elmenni ebbe a buliba, nemet is akartam mondani, de pont ezért, mert ennyire parancsolgatni akar nekem fogadtam el a meghívást. Hadd főjön egy kicsit a saját levében.

Halihoo mindenkii! Nagyon hosszú részt hoztam magamhoz képest, remélem tetszik nektek és várjatok a kövit, igyekszem vele ígérem:)
Hagyj magad után nyomot!😊👐
Bo💕