A reggelim után elpakoltam és amikor már a mosogató gépet indítottam, nyílt a bejárati ajtó, majd sietős léptékkel Karent láttam meg.

-Szia Bo-mosolygott, valamit a háta mögött dugdosott miközben közeledett felém.

-Szia Karen-mosolyogtam rá én is.

-Hoztam valamiiit-húzta el az utolsó szót,majd felfedte amit eddig takargatott.
A sulis egyenruhámat rántotta elő, annak a blézerét legalábbis. Nem értettem, hisz már egyszer berakta a gardróbomba egy cetlivel.

Észrevette, hogy nem értem a helyzetet ezért megmutatta a lényeget.

-Belevarrattam a neved-és tényleg! Gyönyörű betűkkel díszelgett rajta a nevem.

Bo Benson

-Köszönöm Karen-öleltem magamhoz.
-Nagyon szívesen drágám-mosolygott-Holnap Calummal mentek reggel, majd körbevezet téged a suliban, úgy is egy osztályba fogtok járni-kacsintott majd otthagyott a konyhában.

Fantasztikus! Calummal élvezet lesz egy légtérben lenni a hét majdnem mindennapján egész nap.

Felrobogtam a lépcsőn egyenesen a szobámba, de ott egy utált személy várt.

Az ágyamon heverészett, teljes nyugalomban és a telefonját nyomkodta.

-Már megbocsájts de mi a fenét művelsz itt?-néztem rá ertetlenül.

Rámnézett majd elvigyorodott.

-Itt jobb a Wi-fi-kacsintott rám, majd újra a telefonjának szentelte a figyelmét.

Köpni-nyelni nem tudtam.

Belegondolva, hogy egy pár órája még a kanapén meztelenkedett valami csajjal és most meg az ÉN ágyamon punnyad.

Fel ment bennem a pumpa.

-Megkérhetnélek, kedves Calum, hogy hagyd el a szobám területét? Mondjuk...most?!-nyitottam ki neki az ajtót és neki is dőltem miközben vártam, hogy elhúzzon.

Lustán feltápászkodott és elindult felém. Már megvoltam könnyebbülve, hogy elmegy, de amint erre gondoltam bezárta az ajtót és neki szorított, kezeivel minden lehetséges menekülő utat elzárva.

A pulzusom az egekbe szökött. Meglepődtem. És még zavarba is hozott egy pillanatra.

Jóízűen nevetett.

-Mit nevetsz te idióta?-néztem rá csúnyán.

-Tetszik, hogy egy pillanat alatt zavarba tudlak hozni-mosolyodott el.

-Egyáltalán nem hoztál zavarba -húztam ki magam. Teljesen az ajtónak voltam préselődve. Mellkasomat érintette felsőteste és lenézett rám a magasság különbség miatt.

-Igazán?-nézett szemeimbe egy kaján vigyor kíséretében.

Álltam tekintetét.

A nyakamhoz hajolt ezáltal megéreztem meleg lehelletét.

Puha ajkaival érintette érzékeny bőrömet, ami által kirázott azonnal a hideg.

-Tehát-nézett vissza szemeimbe, majd arcát enyém mellé helyezte ami miatt minden szavát egyenesen a fülmbe mondta-nem reagált a tested rögtön az érintésemre?-a levegő a tüdőmben akadt. Egy szó se jött ki belőlem.

Nevetésétől mellkasa fel le rázkódott.

-Bo-tűrt fülem mögé egy tincset hosszú hajamból-próbálod megjátszani az elérhetetlent-lehajtottam fejem-de annyira nem megy ez neked-simított végig oldalamon, mire ismét megborzongtam.

A kusza gondolatok csak jöttek és mentek az agyamban. Annyira elgondolkodtam, hogy időközben Cal lelépett. Miért csinálja folyton ezt?

Annyira.

Összezavar.

Nagy levegőt vettem és bezártam a szobám ajtaját, nehogy véletlen erre tévedjen újra az a seggfej.

Egész nap az ágyban punnyadtam és a kedvenc sorozataim részeit néztem felváltva, mikor mihez volt kedvem.

Hamar elment az idő ugyanis amikor az ablakra pillantottam a Nap már lefelé igyekezett.

Realizálva, hogy valamit kezdeni kéne magammal, mert bizony holnap iskola feltornáztam magam az ágyamból és lehajtottam a laptopom tetejét. Nyújtóztam egyet kettőt majd kiszedtem holnapra az egyenruhám és előszedtem egy táskát is.

Betévedve a fürdőbe úgy gondoltam, ma korán lefürdök.
A zuhany alatt majdnem elaludtam, annyira elpunnyadtam. Ha hiszitek ha nem az egész napos fekvés a lefárasztóbb tevékenység.

Egy törölközőbe csavartam magam és át kullogva a gardróbba felkaptam a pizsamám ami egy fekete pamut sort és egy szürke spagetti pántos felső volt.

Felhúztam a mamuszom és a gyomromra hallgatva lerobogtam a konyhába.

Senkit nem véltem a konyhában felfedezni így nyugodt szívvel a hűtőhöz csoszogtam és azt kitárva a narancslé után kutattam ami hamar meglett.

Felültem a konyhapultra és a narancslevemet szürcsölgettem teljes nyugalomban.

Megcsapta a fülemet a csoszogas hangja majd kedves Hood felfedte magát.

A melegítő nadrág hanyagul lógott a derekán a felsőtestét pedig semmi sem takarta. Csak a szokásos felvágok a kockahasammal és a tökéletes testemmel megjelenés.

Megjutalmazott egy huncut vigyorral megspékelt kacsintással majd ő is öntött magának narancslevet.

Be kell vallanom végig a hátizmainak mozgását vizslattam.

Mikor végzett ivott egy kortyot és felém fordult, tetőtől talpig végig mért.

-Nem izgulsz?-kortyolt mégegyet miközben nekem szegezte kérdését.

-Kéne?-lötyköltem meg italom.

-Hát tudod holnap suli, ez egy megszokott közösség, én a helyedben paráznék-nézett komolyan. Kirázott a hideg ebbe bele sem gondoltam.

Mi van ha megkeseritik az életem mert utálni fognak?

-Őszintén erre még nem gondoltam-hirtelen erdekes lett a narancs levem ugyanis azt kezdtem el nézni.

-Ugye tudod, hogy nem bánthat senki?-tett egy lépest felém. Ez már rosszul kezdődik.

-Már miért ne bánthatnának?-néztem fel rá.

Már csak a poharaink választottak el egymástól ugyanis beállt a lábaim köze. Még így hogy a pulton ültem is magasabb volt nálam egy fél fejjel.
Újra éreztem azt a bizsergést amit mindig kivált belőlem a közeli jelenléte.

A lehető legközelebb férkőzött és én nem ellenkeztem akármennyire is utáltam jelenleg.

-Mert velem vagy, és én vigyázok rád-puszilta meg homlokom.

A poharát a mosogatóba tette, jóéjszakát kívánt és eltűnt a látó teremből.

Örüljetek végre rész!😂
Tudom borzasztó vagyok, de igyekszem. Ne öljetek még légyszi🤔😘

Luvya:Bo💞