Tárcsáztam Seokjin számát miközben megnyomtam a liftben a 3.emelet gombját.

-Helloka-köszönt igen csak jó kedvel-Azért hívtál hogy elhívj randizni?-felnevetem nevetséges viccén majd megszólaltam
-Nem forditva szokás? Nem a fiú hívja el a lányt?-vontam fel a szemöldököm-Azért hivtalak mert akadt egy kisebb probléma a ruhádal kapcsolatban de a jó hír hogy megoldodot-tudakoltam vele majd mikor megállt a lift kiszálva indultam el a hosszú folyosón
-Byul már értesitet róla
-Értem, igazán szólhatot volna hogy már mondta neked-morogtam de ő csak nevetet rajtam
-Halodtam céges partyt tartanak, van már kísérőd?-meglepődtem a kérdésén hiszen miért kérdezne egy Seokjin fajta híres model ezt pont tőlem? Nem mellesleg tisztán kivehető volt a hangjából hogy mosolyog.
-Nincs, de miért kérdezed?-kérdeztem felvont szemöldökel
-Majd megtudod holnap délben-felelte titokzatosan
-Mi lesz holnap délben?
-Bemegyek a céghez és elmehetünk meginni valamit együtt-ajánlota
-Rendben akkor holnap-válaszoltam majd elköszönve léptem be az irodámba ahol Taehyung újfent a kanapén eldölve várt engem.
-Te már megint mit keresel itt?-sóhajtotam csipőre vágva kezeim
-Jöttem hogy ne unatkoz és beavas abba amibe még Ji-t sem akartad -ült fel az ágyon megpaskolva a melette lévő helyet. Idegesen ültem melette hiszen nem mondhatok semmit de ismerve Taehyungot addig nem hagy majd békén amég el nem mondom neki, és az is biztos hogy tudja hogy jiminel kapcsolatos ezért ha nem mondom el képes lenne egyenesen tőle megkérdezni.
-Ha elmondom megigéred hogy nyugodt maradtsz és nem rendezel jelenetet?-kérdeztem keresztbe rakva lábaim majd lejebb húzva a ruhámat hogy ne látszodjon a combom annyira
-Mikor rendeztem én jelenetet?-fujtatot karba fonva kezeit
-Sokszor Tae-temetem az arcom a tenyerembe
-Na mesélj kiváncsian várom a beszámolod-lögte meg játékosan a válamat hátra dölve amit én is követem.
-Jim.....vagyis Park tudomást szerzet az anyámal kapcsolatos dologról,a hallgatásáért cserébe viszont kért valamit-nyeltem nagyot egy pillanatra behunyva szemeim, Taehyung a válamra tete a kezét majd biztatóan elmosolyodot
-Megkérte a kezed? Elhivot randizni?-kérdezte izgatotan
-Ez azért sokal komolyabb Tae-sóhajtotam fel idegesen a hajamba túrva
-Kikel elégitenem amikor csak akarja egy szóval mikor ír vagy hív akkor rohanom kell hozzá-nyögtem ki, Taehyung egy pillanatra lefagyot majd idegesen fel állt és fel allá járkált
-Ez valamiféle vicc?-nézet rám dühösen csak némán lehajtot fejel megráztam a fejem ő meg az iróasztalomra csapot és megtámaszkodot rajta a két tenyerével. Oda mentem majd háturól átöleltem mert tudom hogy ezt szereti és megnyugtatja. Ez most sem volt másképp mert ellazult és sokal nyugodtabbnak tünt.
-Az a kis seggfej levágom a farkát és a fejére ragasztom-szitkozodot miután kibontakozot az ölelésemből és vissza ült a kanapéra.
-Nyugodj meg Tae-kérleltem de ő csak nem akart lenyugodni.
-Most rögtön megyek és behúzok neki egyet-készült fel állni ha nem kapok a keze után ezel megállitva dühtől fortyogó énjét.
-Ne ted-könyörögtem neki-Ha megteszed lehet a titkom napvilágot lát majd amit nem akarok Tae-eredtek meg a könnyeim
-Egyszer ugy is napvilagot lát majd Sunah-húzta ki a kezét a szoritásomból-Nem titkolhatod örökké
-Tudom-emeltem fel a hangom-Tudom Tae de mit tehetnék? Apám mindig arra tanitot hogy legyek jó az emberekhez és ehez tartom magamat-Könnyeim ezerel áztaták az arcomat amiket törögetem de mind hiába.
-Inkább engedsz neki? Huh?-kiabálta-Inkább aláfekszel akárhányszor csak akarja?-idegesen túrt bele mogyoró barna hajába majd nézet el rólam-Nem ilyenek ismertelek meg Sunah
-Ne engem hibáztas ezért Tae-mondtam sírva
-Te engedsz neki sunah, értem kedves vagy az emberekhez amit tisztelek és csodálok benned hogy elakarod kerülni hogy bárki is szendvedjen a légkörödben, de ez már sok. A kedvemért sem tennéd meg hogy nem teszed meg?-némán lehajtotam a fejem de ő megemelte az államat ezel kényszeritve hogy a szemeibe nézek.
-VÁLASZOLJ!-Kiáltot-Tudod gondoltam eljövök ma hozzád és egy forgalmas nap után végre eltölthetek egy kis időt a legjobb barátomal de ezek után már nincs kedvem hozzá-hátrált egy lépést.
-Tae-léptem közelebb de ő hatrált ezért megálltam
-Egyedül létre vágyok most Sunah, kérlek ne keres-ezel kifutot az irodámba én meg utána de megtorpantam az iródám ajtaja előtt, épp ekkor lépet ki jimin és meglepődöz a könnyáztatot arcomat látva
-Ez mind miattad van-suttogtam elhaló hangon majd vissza mentem az ajtómat becsapva magam után csúsztam le az ajtó mentén.

Feltápászkodtam majd a táskámhoz sietem ami az iroasztalom alatt volt. Letöröltem a könnyeim majd remegő kézel tárcsáztam Taehyung számát. Nem vete fel, hangpostára kapcsolt. Káromkodva dobtam a telefonom az asztalra és túrtam a hajamba.
Kopogtak majd jimin dugta be a fejét.
-Megint sírsz-konstrolálta kicsit közelebb sétálva hozzám
-Menj ki-mondtam rá sem nézve de nem mozdult-Kérlek-tetem hozzá amire sóhajtva keletlenül bolintot egyet majd kiment az irodámból.