Sajnálom, hogy mostanában eltűntem, igyekszek minden "könyvemnek" mihamarabb folytatást hozni! ><

♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣

-Na, mi lesz már? Elrontod így a hangulatot.- emeli meg fejem Sangmin az államnál fogva. -Vagy csak az a baj, hogy nem tudod, hogyan csináld, igazam van?- vigyorodik el, majd a férfiasságán tartott kezemért nyúl és szájához emelve azt, végignyalja ujjamat. Lángoló fejem lassan tényleg elég, annyira zavarban érzem magam és emellett nem értem, hogyan juthatott éppen most eszembe az első találkozás, miért pont akkor, amikor ilyenre kényszerítenek.

Ujjamat szájába veszi és nyelvét körbevezeti rajta. Kiráz a hideg, nem tudom elhinni, hogy ennyitől fel tudnék izgulni, de mégis megtörténik. Lábaimat összezárva takargatom ágaskodó testrészem, nehogy észrevegye valamelyikük.
-Na, így kell csinálnod!- engedi el kezemet Sangmin, majd egy pillanat alatt nyomja fejemet a víz alá, pontosabban lábai közé. Nem tudom, mit gondoljak. Az undor és a vágy veszekszik bennem, még így is, hogy rühellem őket, de nem tehetek róla, mégis csak férfi vagyok, a kanosságot nem tudom uralni.
Magamhoz akarok érni és meg is teszem.

Vagyis csak tenném, ugyanis mikor már kezdeném lecsúsztatni kezemet oda, hajamba markolva ránt fel Sangwoo és úgy is tart, míg Sangmin a kád szélére helyezkedik. Levegőért kapkodva nézem a terpeszkedő fiút velem szemben, majd Sangwoo arcomra markolva szorít meg, ezzel kényszerítve, hogy kinyissam számat. Nem is várnak, Sangmin kapva az alkalmon a számba rakja hatalmas férfiasságát.

Egyből köhögés tör rám és már mélyeszteném is fogaimat a számban lévőbe.
-Ugye nem tervezed, hogy megharapsz, Jiroo babám? Tudod, hogy abból nem jönnél ki jól..- Simítja végig fejemet lágyan mosolyogva, majd mivel mégis ráharapok, csak kicsit gyengébben, eltorzul arca és sötét tekintettel nyomja torkomig a hatalmas szerszámot. Öklendezve lököm le a kád széléről a padlóra, erre a tettemre pedig az eddig csendben figyelő Sangwoo kerekedik fölém, majd nyakamnál ragadva ráncigál ki a fürdőszobából, egyenesen fel az emeletre.
-SZÉTBASZLAK, HA MÉGEGYSZER FÁJDALMAT MERSZ OKOZNI NEKI!- lök be egy sötét szobába, valószínűleg egy ágyra, mivel puhára érkezek. Nagy levegőket véve támaszkodok fel és összehúzva magam, félve pillantok az ajtó felé, ahol az ijesztőbb testvérfél dühtől remegve áll. Percekig csak bámulom, ahogy ott áll és gyilkos tekintettel engem néz.

Az ördög, akiről anyám beszélt...Biztos vagyok benne, hogy ő az... Vagyis inkább ők azok.
-Nyugalom Sangwoo, meg sem éreztem, szóval ne gurulj be ennyire.- lép mögé a másik ördög, aki angyalnak hiszi magát és magához fordítja.

Szemeim óriásira kerekednek, állam a földig zuhan, teljesen lesokkolok, amikor is megcsókolja. Nem értek itt semmit, minden egy rejtély, hiányoznak a nyugodt napjaim, amikor senki és semmi nem zavart. Félek, a sírás jön rám. Anyámat és apámat látom magam előtt, pedig nem is ugyanaz a szerepük. Itt egyedül én vagyok az áldozat, senki más.

-Végezni akarok vele... Azt akarom, hogy megint csak ketten legyünk, senki mást nem akarok rajtad kívűl...-hajtja testvére vállára fejét Sangwoo.
-Megbeszéltünk valamit, kérlek ne előtte csináld ezt.- taszítja el magától komor tekintetével Min.
Dermedtem bámulom őket, szemeimből csak úgy hullanak a könnyek. Mintha egyszer már lejátszódott volna ez a jelenet előttem. Apám nem szeretett engem és anyámat büntette, amiért egyáltalán világra hozott. Ugyanazok az érzések... El akarok tűnni, minek születtem meg egyáltalán?

♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣

Sziasztok!
Lehet kicsit ködös így, de majd a következő részben a testvérpár múltját is kicsit bemutatom..;)  Remélem tetszett és, ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, kérlek vote-oljatok és már hozom is. :)