Mi lett belőlem? Miért engedelmeskedek egy elmebeteg pszichopatának? Egy nyakörv... Egy bolhás, hülye nyakörv van a nyakamban, ami inkább egy kutyára lenne való, mintsem rám. Túl szoros....a csat a nyakamba vág. Szólni nem merek, még a végén csak szorosabbra veszi. Csöndben ülök a padlón. A falon lévő családi képet bámulom, de nem érzek semmit, ahogy azt látom. Nem érzek semmit, mert Sangwoo most is itt guggol előttem és gúnyos vigyorral tuszakolja fel a lábamra a cipőt. Olyan könnyen lehet olvasni az arcáról. Mindenki megmondaná, hogy jól szórakozik rajtam, az engedelmes dögön. Várj csak Sangwoo... Fordulni fog még a kocka, csak türelmesnek kell lennem.
-Lassan tényleg úgy fogsz kinézni, mint egy husky. A szemed is teljesen olyan, mint azoké a kutyáké.- mondja szórakozottan ahogy felránt a földről és a rövidke pórázt a nyakörvbe akasztja, amit még ráadásnak kicsit meg is ránt, mert nem, nem eléggé folytogató így is az a nyavalya. Már emelem is a kezem, hogy lazítani próbáljak rajta, de a fiú a kezemre csap és azzal a kegyetlen vigyorral a fején, megrázza mutató ujját az orrom előtt.
Kinyitja az ajtót. Arcomat megváltásként érinti a hideg fuvallat, amit nem is tudom, mikor érezhettem utoljára, de az biztos, hogy már jó pár napja. Magamba szívom a frissnek nevezhető levegőt és mivel már Sangwoo indul is a hátsó kertbe, én is gyorsan utána lépkedek. Nem akarom, hogy még a végén egy nyakörv legyen a gyilkos eszköz.
-Honnan is tudsz te erről az egészről?- töröm meg a csendet, ahogy egyre közeledünk a kert végére. Hát nem egy hálás pillantás érte a válasz.. Szúrós szemekkel néz rám hátra és még a pórázon is ránt egyet.
-Majd rájössz egyszer, te balfasz!- morogja orra alá ingerülten.

Jobbnak találom inkább csöndben maradni, hiszen már így is nehézkes a levegővétel. A csatról meg ne is beszéljünk. Azt már rég magába nyelte a nyakam.
-Itt vagyunk Jirike. Beszélj anyucival!- térdel le a két kő elé, majd engem is leránt a földre.
-Úgy nem tudok, ha itt vagy..-lesem tekintetét bűnbánóan, hátha most meg tudok szökni.
-Most komoly? Baszódjál meg kölyök...- morogja miközben feltápászkodik mellőlem. Már majdnem el is mosolyodok, de visszafogom, nehogy lebukjon a tervem...

Neki mindig el kell rontania a jókedvem...A pórázt egy gallyhoz kezdi kötözni.
-Ha csak megfordul a fejedben a szökés lehetősége, halott vagy!- intézi felém szavait, majd arrébb lépked és még hátat is fordít. Talán lenne esélyem... Akár sikerülhet is... De nem tudhatom mikor fordul hirtelen meg..

Motyogni kezdek halandzsa nyelven és a nyakörv csatját bizgerélem. Sangwoo nem nézett még hátra.. Sikerülni fog!! Lejött. A földre eresztem a nyakörvet. Szívem majd kiugrik a helyéről, ahogy mégegyszer megnézem, hogy nem néz-e ide. Nem néz. Mint aki állva elaludt, úgy áll ott. Lábaim remegnek alattam. Életemben nem futottam még ilyen gyorsan, mint amilyen sebességgel most futok. Nem nézek hátra sem. Csak futok és futok a fák között. Még sosem jöttem ki ide... Talán megtehettem volna.. Akkor most kicsit tájékozottabb lennék. A lábam megakad valamiben, így akaratlanul is orra esek. Már állnék is fel újra, hogy fussak tovább, de amit magam előtt találok, az megakadályoz ebben...

♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣

Sziasztok killerek!
Meghoztam ezt a részt is és tudom, hogy most kicsit haragudtok rám, amiért itt hagyom abba, de gondoltam nem izgulnátok annyira, ha nem kéne várni legalább egy napot. ;) Kíváncsi vagyok van-e valaki, aki kitalálja, hogy mi vagy ki akadályozza meg Jiroo-t a menekülésben... XD
Na, ha tetszett a rész, akkor vote és kommentben megírhatjátok a véleményeteket is! :)