Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

⚫02⚫

Sorban állok a büfében és mikor végre én kerülök sorra, megveszem a kávémat. Mivel most üresek a folyosók, egyszerűen leülök a lépcsőre és lassan kortyolgatni kezdem. Gondolataim valamiért csak Sangwoo körül forognak. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki egyáltalán figyelembe is vegyen.
Kicsit jólesik, hogy észrevett valaki, de zavaró is, ahogy viselkedik. A tekintete is.. Olyan, mintha egyszerre lenne kedves és ijesztő is.
A műanyag pohárban már csak pár korty maradt. Ezt a keveset sosem iszom meg, ugyanis az alján van a legtöbb cukor, ezért ott a legédesebb is, én meg nem nagyon vagyok oda az édes dolgokért. Felállok és kidobom a kukába, majd lassan visszalépkedek a lépcsőhöz és leülök. Kezeimre támaszkodva dőlök kicsit hátra és unottan kezdem el bámulni a plafont, amin már található egy-két rágógumi is, amit játékból dobáltak fel az alsóbb évesek. Nem tudom meddig bambulok, de a valóságba egy eléggé kellemetlen érzés ránt vissza. Valaki rátaposott a kezemre, ráadásul kétszer is egymás után. Az illető, mintha semmi sem történt volna, csak úgy tovább sétált. Az ölembe kapva a kezemet kezdek el halkan nyöszörögni, majd inkább felállok és arrébb sétálok. Balszerencsémre pont a jobb kezemre tapostak rá.
-Szuper.. Még jegyzetelni sem tudok.- motyogom kissé feszülten, majd megpróbálom mozgatni az ujjaimat, de csak rosszabb tőle. Egy sóhaj kíséretében indulok el az angol teremhez, ahol már vannak páran. Sangwoo még nincs itt.. Nézek körül a teremben. Várjunk... Miért érdekel engem, hogy itt van-e vagy sem?
Morogva trappolok az egyik hátsó padhoz, majd levágom magam a székre és a cuccaimat kezdem kipakolni. Kezem csak úgy lüktet közben, ezért lassan az ölembe eresztem, fejemet pedig a padra hajtva próbálom tűrni a fájdalmat.

Ebben csak Sangwoo érkezése gátol meg, mivel valamiért úgy döntött, megint mellém ül. Fejem továbbra is a padon pihentetem, úgy nézem, ahogy a fiú pakolászik.
-Angolból nem írunk..- motyogom halkan.
-Tessék?- hajol közelebb az arcomhoz lágyan mosolyogva. Kicsit meglepve húzódom hátrébb, majd inkább csak megrázom a fejemet.
-Na mondjad csak szépen!- húzza össze a szemöldökét, amitől tekintete kicsit ijesztőbb.
-Csak annyit mondtam, hogy angolból nem írunk..- ismétlem meg hallhatóan és közben lassan felemelem fejemet a padról, de ahogy megmozdítanám a kezem, a fájdalom belenyílal, így inkább továbbra is az ölemben tartom.
-Igen? Akkor jó.- mosolyodik el újra, majd az asztalra ülve néz le rám.
-Te mindig jegyzetelsz..Nem akarsz nekem is?- kérdezi féloldalas vigyorral az arcán és elém dobja a füzetét.
-Öhm...- nézek fel rá kicsit kétségbeesett arccal.- Nem tudnád magadnak írni? Nem valami olvasható az írásom..- tolom vissza bal kezemmel a füzetet.
-Én ki tudom olvasni, szóval nincs baj.- pöcköli felém mutatóujjával vigyorogva.
Ezt nem hiszem el... Vajon tud róla, hogy fáj a kezem vagy mi? Mivel nem tudom mivel levakarni magamról, egy apró mosolyt erőltetek magamra, majd alsó ajkamra harapva emelem meg a fájó kezemet és az asztalra teszem. Sangwoo közben féloldalas mosollyal arcán figyeli a mozdulataimat, ami természetesen eléggé zavaró.
Bal kezemmel kicsit szerencsétlenkedve kiveszek egy tollat a tolltartómból, majd a füzetre rakom. Ameddig a tanár be nem jött, addig csak az összefirkált padot bámultam, Sangwoo pedig engem vagy néha odaköszönt egyik-másik ismerősének.

Elkezdődik az óra és Sangwoo immár a mellettem lévő széken ül. Először csak lefeleltet a tanár két-három embert, eddig még nincs is baj, azonban amikor elhangzik a mondat, hogy "Folytatjuk a következő anyaggal" kicsit lesápadva nyitom ki a füzeteket. Lassan és óvatosan emelem a kezembe a tollat, de a fájdalom csak úgy hasogatja a kezem. A tanár elkezdi diktálni a szabályt és a példakat. Kissé remegve leírom az első pár szót, majd nem bírom tovább, a füzetre ejtem a tollat.
-Valami baj van?- néz rám mosolyogva Sangwoo. Csak egy pillanat erejéig pillantok rá oldalra, majd csak megrázom a fejem.
-Nincs semmi.- veszem újra a kezembe az íróeszközt, de ezúttal a balba és ügyetlenkedve kezdek el írni vele. Az óra végére sikerült egy kicsit fejlesztenem a balkezes írásomat.
-Tessék..- tolom a fiú elé a füzetet, amit ő szemöldökét összehúzva néz meg.
-Tényleg rondán írsz.- jegyzi meg, majd miután eltette a cuccait, széles vigyorral arcán fordul felém.
-Köszi, remélem legközelebb is a hasznomra leszel.- Kacsint rám, majd hirtelen megragadja a jobb kezem és hevesen rázni kezdi.
-Így illik kezet fogni azzal, akit újonnan ismersz meg!- magyarázza vigyorogva.
Szemeimet összeszorítva harapom be az alsó ajkam, ezzel sikerül visszafogni fájdalmas kiáltásom.
-Értem, mostantól így lesz.- hajtom le a fejemet és mikor végre elengedi a kezem, magamhoz szorítom és gyorsan a hátamra kapom a táskám. Ilyenkor még egy tesim szokott lenni, de arra sosem megyek be, hiszen a tanárt úgysem érdekli, hogy ki van ott és ki nem. Nagyrészt csak a jó kondiban lévők mennek tesire, vagy akik fogyni akarnak. Én egyikbe sem tartozom. Nem vagyok a legjobb kondiban, mivel az erőnlétem kicsit hiányos és nem vagyok túlsúlyban.

Gyors léptekkel indulok a kapu felé és már lépek is ki rajta. Előttem az úton csak úgy száguldoznak az autók. Kezem most jobban fáj, mint az óra előtt. Rossz érzésem van azzal a fiúval kapcsolatban... Vagy elszoktam a társasági élettől és ezért ilyen furcsa? Gondolataimba mélyedve sétáltam hazafelé, majd mikor abba az utcába értem, ahol lakom, csak akkor tűnt fel valami.
Valaki végig követett.

♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣

Hali!
Megérkeztem a második résszel is! :)
Ha szeretnétek folytatást, vote-oljatok és a véleményeteket is kíváncsian várom kommentben, legyen az jó vagy rossz! :)

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro