Amire emlékszem az az, hogy a nővéremék után indultunk és éppen arról beszélgettünk a szüleimmel milyen volt a nyaram, amikor egy őz elénk ugrott és apám félrerántotta a kormányt, így letérve az útról. Viszont az út mellett szorosan egy árok húzodott amibe mi egyenesen belementünk és a kocsink peddig felborúlt.
Most mikor felébredtem nem a kocsiban voltam, ha nem mellette. Hogy, hogyan kerültem ide nem tudom, de a vértocsát és a halott szüleimet tisztán láttam, ahogy nyitott szemekkel merednek rám és mintha mondani akarnának valamit. Eszembe jutott a telefonom de ez ebben az esetben teljessen lehetetlen volt használni úgyan is teljesen összetört. Bár én sem vagyok jobb helyzetben viszont nem vagyok hulla.
Megpróbáltam felállni több-kevesebb sikerrel, de csak egy lépést tudtam tenni mert a lábaim feladták a szolgálatot. Beestem a fűbe ami telis tele volt roncsokkal és vérrel. Elkezdtem kuszni a kocsi fele a bőröndöm ért amit nagy nehezen megtaláltam a szétroncsolodott autó mellett. Kivettem belőle a tiszta ruháim amik feketék voltak és gyorsan átöltöztem. Volt még egy kis péznem de azzal mit is kezdjek, ha egyszer előre is és hátra felé is 20 km. Tudom, hogy nem sok, hiszen simán legyalogolnám de ez sérülten nagykihívás.
Maradt egy kis szendvics és víz is az utazótáskába azt átpakoltam egy kisebbe, hogy legyen étel és ital nálam egy kicsit. De itt maradni sem a legjobb mert erre nem igen jár senki mert sok erre felé az állat. Még pihentem egy fél órát majd felállram valahogy és nekiálltam befele menni az erdőbe. Tudom, hogy nem biztonságos, viszont rövidebb. Azt is tudom, hogy nem messze innen van egy hatalmas ház mert ott bennt is laknak és van melkette egy kisebb házrész, kb. olyan 6 db ház. Ahogy sétáltam hallottam mozgásokat és próbáltam észrevétlen lenni, de ezt szinte lehetetlen megcsinálni a sebeimmel és az éhségemmel. Az biztos, hogy van nálam étel és ital viszont gazdálkodnom kell vele mert ki tudja meddig leszek itt? Viszont kezd sötétedni és fázom is.
Messze láttam egy fát amin egy kis ház állt. Nem volt nagy, de elhagyatottnak sem tűnt. A lényeg, hogy tudok hol aludni az állatoktól távol. Felmásztam a létrán és meglepetésemre egy párnákkal kitömött sarok állt. Lehet, hogy még is elhagyatott ez a kis ház de legalább nem zavarhat senki. Elővettem a lepedőt amit még betudtam tuszkolni a táskába. A párnakupacon elhelyezkedtem és füleim hátracsapva, farkam magamhoz szoríva takartam be magam és próbáltam elaludni, és felfogni azt, hogy a szüleim soha többet nem látom élve.