Amint belépett a Szükség szobájába a sebhelyes fiú, keresni kezdte a horcrux-ot. Könnyű dolga volt, ugyanis hallotta a tárgy sípoló hangját. Csak követte a hangot, majd az egyik asztalon lévő kis dobozt kinyitotta, amiben ott volt, amit keresett; Hollóháti Hedvig diadémja. Épp hogy a kezébe vette a horcrux-ot, amikor egy ismerős hang szólalt meg maga mögött.

― Mit keresel itt? ― szegezte remegő kézzel a pálcáját Draco a szemüvegesre. Nem akart semmi bajt okozni a fiúban, viszont ott volt mellette a két Mardekáros társa, így nem tehetett mást, minthogy elhiteti velük, hogy bántani fogja Harryt.

― És ti? ― kérdéssel válaszolt a kérdésre a szemüveges, közben visszarakta a horcrux-ot a dobozba.

― Elvettél valamit ami az enyém... ― a szőke a pálcájára célzott, ami a szemüveges fiú tulajdonában volt.

― Miért nem jó amit most használsz? ― érezte Harry ahogy egész testét elönti a melegség a szőke közelében. Amióta csak megjelent és megszólalt, furán érzi magát Harry...

― Ez anyukámé... valahogy nem ért meg engem. ― Harry nem akarta átadni a pálcát, hisz szüksége van rá a harcban. A sajátja eltörött, így csak Draco pálcája maradt neki.

Harry úgy érezte hirtelen, hogy muszály valamit szóba hoznia a szőke előtt, azért mert kíváncsi volt, meg azért is hogy elterelje a pálcás témáról a fiút...

― Aznap este... felismertél engem! Miért tagadtad le? És miért sírtál? ― érzékeny témára tapintott Harry, az nem kétség, mivel a szőke arcán legördült több könnycsepp is. Malfoy két barátjának nem tűnt fel hogy Malfoy eleresztett pár könnycseppet, de még úgy is néztek Harryre, mintha össze-vissza hazudozna, pedig nem...

A három fiú még mindig a pálcájukat szegezték a sebhelyes fiúra, ám Harry csak mélyen nézett Malfoy könnyel teli szürke szemeibe. Draco megszeppenten állt, majd lassan leemelte a pálcáját maga mellé. Két társa értetlenül állt mögötte, mivel nem tudták mit akar csinálni a szőke...

Draco óvatosan elindult a zöldszemű fiú felé, aki még mindig nem mozdult. Már csak pár lépésre volt Harrytől, közben a két Mardekáros is leemelte a pálcáját. Csak pár méter volt köztük, amikor...

― Egy tapottat se a tegyél Harry felé! ― szólt hirtelen egy hang a Mardekárosok mögött. Hermione kiáltott rá, Ron pedig mellette figyelte Malfoy társait. A szőke dühében előrántotta pálcáját, majd egy varázslatot küldött Hermione-re, aki sikeresen kivédte. Közben a másik két Mardekáros Draco mellé futott.

― Ő a barátnőm, te patkány! ― Ron olyan sebességgel kezdte el őket kergetni, hogy pár másodperc múlva eltűntek mind a négyen a sok holmi között.

Harry ismét kivette a dobozból a horcrux-ot, majd halk ordítást hallottak, amit egyre jobban lehetett hallani. Ron futott vissza hozzájuk, majd el is suhant közöttük visítva. Elnéztek oda ahonnan a fiú szaladt el, majd megpillantottak egy hirtelen jött közeledő lángot, ami egyre hatalmasabb lett és egyre gyorsabban közeledett feléjük.

Mind a ketten Ron barátjuk után szaladtak, de a tűz egyre jobban terjedt minden irányba. Bárhova kapták a fejüket, a lángok csak közeledtek és közeledtek... már majdnem elérte mindhármukat a tűz ― ami ráadásul bekerítette őket ―, amikor Harry egy Dumbledore-tól tanult varázslattal egy pajzsot csinált maguk köré. Ron hátraesett ijedtében pont pár darab seprűnek. Mindhárman megfogtak egyet, majd felrepültek a magasba...

Eközben Monstro már a tűz áldozata lett, így Malfoy és utolsó Mardekáros társa nem tudtak mit tenni, csak másztak fel és fel az egymásra dobott bútorokon. A tűz egyre magasabbra emelkedett, így a két fiúnak sietnie kellett, nehogy úgy végezzék mint Monstro... A bútorok tetején álltak, amikor az asztal alattuk feladta a szolgálatot; felborultak, majd erősen kapaszkodtak más tárgyakban. Malfoy társa nem bírta tartani magát, így ő is a tűz áldozata lett...

Draco úgy érezte hogy itt a vég... nem tud elmenekülni, így is úgy is elérik őt egyszer a lángok.

Már majdnem így is történt, amikor Harry visszafordult a fiú miatt. Villámgyors sebességgel repült a szőke felé, majd megragadta a kezét és a seprűre rántotta. Malfoy szorosan átölelte a szemüveges fiút, és jól hozzásimult, így Harry érezte milyen gyorsan ver a szive a Mardekárosnak.

Pár másodperccel később Harry meglátta a folyosót a Szükség szobájaba előtt, és csak azon volt hogy minél hamarabb kijussanak. Így is történt; a két fiú a földön landolt. Malfoy ráesett a sebhelyes fiúra, majd mélyen a szemeibe nézett, és egy hirtelen ötlettel megcsókolta Harryt. A fiú viszonozta a csókot, közben Hermione ― aki látta mit művel a két fiú a földön ― behajította a horcrux-ot a tűzbe, majd a szoba ajtaja bezárult, mielőtt a tűz kijutott volna.

Eközben Harry már Malfoy haját túrta a hosszan elnyúló csók közben, majd levegőhiány miatt elváltak egymástól. Draco egy utolsó pillantást vetett rá, majd gyorsan elfutott. Harry felállt nehezen, majd két barátja felé fordult.

― Most döntsd már el Harry, Ginnyt vagy Dracot szereted? ― Ron ledöbbent arccal meredt legjobb barátjára.

― Dracot... Dracot szeretem... ― nyögte ki nehezen Harry, majd a következő pillanatban...